A klasszicista palotákkal, régi bérházakkal és hangulatos közterekkel szegélyezett Bródy Sándor utca nemcsak a XIX. század fantasztikus építészeti örökségét rejti, de tele van izgalmas kortárs galériákkal és műtermekkel is. A séta elején érdemes megismerkedni az utca és a Palotanegyed történetével, ahol olyan különleges épületeket fedezhetünk fel, mint az alkimistapalota vagy a MÉSZ-székház. Múltbéli kalandozásaink után viszont érdemes a kortárs művészetre fókuszálni és felfedezni a Palotanegyed jobbnál jobb kiállítótermeit.

A 10. születésnapunk alkalmából 10 sétát állítunk össze különböző tematikákra felhúzva – minden hónapra egyet –, amelyeket online cikkekben tárunk elétek. Sétacikkünk segítségével egy térképpel, útvonallal és izgalmas történetekkel fedezhetitek fel magatoknak a város rejtett helyszíneit.

Változatos épületeivel, kalandos utcáival és történelmével Budapest a jobbnál jobb útvonalak és a különböző tematikák végtelen tárházát adja nekünk. Noha szeretjük felhívni a figyelmet a kevésbé ismert útvonalakra, és mi magunk is imádjuk a felfedezésre váró helyeket, mégis vannak olyan frekventált területek, amiket egyszerűen nem lehet kihagyni a sétákból. Ilyen a Palotanegyed is, ahol lényegében minden épületnél érdemes megállni, mert barangolásunk közben minden házon találunk olyan részletet, ami ámulatba ejt. De hogy többet adjunk a historikus palotacsodáknál, csavartunk egyet a sétatematikán, és inkább belevetjük magunkat a művészeti kalandozásokba.

A Palotanegyed – egykori becenevén Mágnásfertály – ma Józsefváros egyik legmagasabb presztízsű területe, ahol arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok építették palotáikat, melyek többsége ma is jó állapotban van. Mivel kívül esett a történelmi pesti városfalon, ez sokáig kertes, ritkásan beépített terült volt, ám ahogy nőtt a város, sűrűsödött a városszövet is: először csak az egyszerű házak, a XIX. század elejére azonban már néhány főúri villa is felépült. A terület szárnyalását egyértelműen az 1860-as évek és Ybl Miklós hozta meg.

Lotz Károly-freskóktól a fotógalériáig

Sétánkat a Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkától, egészen pontosan az Ádám-palotától indítjuk, ami egy velencei palota másolata, de nem is ez a lényeg, hanem az első emeleti erkélyt díszítő freskók. Érdemes feltekintenünk rá, mert az oszlopok mögött Lotz Károly festményeit látjuk. A palotát egyébként az 1870-es évek legkeresettebb magánépítésze, az itáliai reneszánsz stílusban előszeretettel alkotó Wéber Antal tervezte. Persze ez még nem kortárs galéria, de ha már művészetekről beszélünk, akkor kihagyhatatlan az élet ciklusait, az örömet, a szerelmet és a művészeteket, a Galatea diadala és Ámor diadalszekere című alkotásokat felvonultató épület. 

A Múzeumkert mellett haladva elindulunk a Pollack Mihály tér felé, majd a várkastélyszerű alkimistapalotánál befordulva a Palotanegyed egyik legszebb kertje felé vesszük az irányt. A vadszőlővel befuttatott, vadregényes udvar már a hangulatos, macskaköves Ötpacsirta utcában van, az itáliai villákat idéző Almássy-palotánál, ami ma a Magyar Építőművészek Szövetsége székházának ad otthont. 

Érdemes besétálni és megcsodálni a buja zöldben megbúvó szobrokat és az íves lépcsőket fedő üvegtetőt. 

Érdemes besétálni és megcsodálni a buja zöldben megbúvó szobrokat és az íves lépcsőket fedő üvegtetőt. 

Művészeti kalandozásunk izgalmas színtere a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közelében lévő Főfotó, ami egyszerre kávézó, galéria, labor és fotószaküzlet. A Baross utca 10. szám alatti lakás viszonylag eldugott, a Fecske Presszó mellett találjátok, és a bejutáshoz fel kell csengetni, ám a szokatlan megközelítés egy igazán különleges élményhez vezet. És garantált, hogy nemcsak akkor fogjuk imádni ezt a helyet, ha a fotográfia szerelmesei vagyunk, ráadásul olyan székekben ülhetünk, amik a 20-as évek mozijaiból meg az Urániából valók. 

Hangulatos macskakő és kis kitérő a Mikszáth térre

Utunkat az egyik leghangulatosabb budapesti utcán folytatjuk, ráadásul a nyári melegben hűsítőként hat átsétálni a lombos fákkal szegélyezett, macskaköves Reviczky utcán. Ez belevezet az egyetemistákkal és fiatalokkal teli Mikszáth térbe, ami nyári estéken hasonlóan felkapott, mint a Deák térhez közeli Madách tér, csak a fák, a teraszok,a macskakő és a gyönyörű historikus épületek miatt ez hangulatosabb. 

Nyári hőségben mindenképpen teli vizespalackkal sétáljatok, és nem árt, ha bizonyos időközönként inkább megpihentek. Autentikus pincéjével tökéletes hely a hűsölésre a Mikszáth tér közelében lévő Zengő Bár, ahol a magyar borvidék legfinomabb borait és a kéthetente megújuló, tematikus bormenüt ízlelhetitek meg. Sőt, ha most járjátok le a sétát, akkor érdemes a borkóstolókra is figyelnetek, ahol kevésbé ismert pincészeteket és kivételesnek számító borokat is megismerhettek. 

Izgalmas dolog galériákat és palotákat nézni, megcsodálni minden apró részletet séta közben, de mielőtt visszaindulnánk a Szentkirályi utca irányába, szerintünk érdemes enni is valamit. Pihenjetek meg a Helló Röfi gasztrokocsma teraszán, ahol szuper tépkedett húsos szendvicseket ehettek és magyar kistermelők termékeit ihatjátok. A barna sörben pácolt, tépkedett kacsás szendvicset kalácsban adják, IPA sörrel főtt hagymalekvárral, házilag kevert mézes-magos mustárral öntik le – mindenképp próbáljátok ki!

A Szentkirályi utcán vezet az út a galériák sokaságába

Utunk a változatos épületekkel teli Szentkirályi utcán folytatódik, ahol nemcsak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának épülete mellett haladunk el, ahol eredetileg az ország egyik legrégebbi könyvkiadója működött, de az előtt a ház előtt is, ahol egykor Katona József lakott. Az eklektikus utcáról visszatérünk a Bródy Sándor utcára, ahol – ha még nem ettünk volna eleget – a Scusi Focacceriában szuper olasz focacciákat kóstolhatunk. Itt a Toszkánára jellemző, ropogós, gazdagon töltött focacciákkal csillapíthatjuk étvágyunkat. A hozzávalók nagy része Olaszországból érkezik, de a szendvicsek saját fejlesztésűek.

Kortárs galériák szempontjából különös a Bródy Sándor utca, főleg, mert lényegében mindegyik egy helyen van, vagy legalábbis nagyon közel koncentrálódik egymáshoz. A 36-os szám alatt van a Molnár Ani Galéria, ami az egyik legaktívabb fővárosi galéria, ráadásul nemzetközi szinten is komoly híre van. A legkülönbözőbb műveket találjátok itt: a szobrokon és festményeken túl videók, installációk és fotók is rendszeresen kiállításra kerülnek. Amellett, hogy teret ad és felkarolja a fiatal művészeket, részt vesz korunk kulturális és társadalmi kérdéseiről folytatott párbeszédében is. 

A TOBE Gallery 2013 ősze óta gazdagítja a budapesti galériák színes palettáját. Tereiben leginkább a kortárs fotográfia és a kollázsművészet alkotásait láthatjuk. Ha kicsit továbbsétálunk, akkor a különleges Ari Kupsus Galériához érünk, ahol kortárs festményeket láthatunk antik enteriőrben. Ari Kupsus egy finn vállalkozó, aki szenvedélyesen gyűjti a XVIII. és XIX. századi műalkotásokat, amiket egy ideje kortárs kiállításokkal ötvöz. 

Galériatúránk vége az Ateliers Pro Arts / A.P.A. Galériában lesz, a Horánszky utca 5. szám alatt, a Lumen Kávézó felett, ami nemcsak kiállítóhely, de egyszerre több művésznek is biztosít állandó helyet az alkotáshoz. A galéria elsődleges célja a magyar és a nemzetközi kortárs képzőművészet bemutatása, amit nyitott műtermi napokon, egyéni és közös kiállításokon érnek el. 

A séta végén érdemes leülni a Bródy Sándor és a Horánszky utca sarkán az Anton coffee and bakery asztalaihoz, ahol nemcsak pazar újhullámos kávékat, de finom házi, leveles péksütiket és vadkovászos kenyereket is kóstolhattok. Az isteni pisztáciás croissant-t véletlenül se hagyjátok ki! 

Címkék