Az amúgy is sokszínű, kulturálisan pezsgő, Szabó Ervin könyvtár melletti részen olyan színfolt nyílt pár hete, amilyen még nem volt Budapesten. A Főfoto egyszerre kávézó, galéria, labor és fotószaküzlet, de simán lehet belőle az analóg fozózás új bástyája is. A magánlakásból kialakított Főfotónak, Zsigmond Gábor és Krasznai János szerelemgyerekének minden esélye megvan arra, hogy igazi kulthellyé váljon a közeljövőben.
Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az egyre zsúfoltabbá válló kiállítótermek miatt már egy jó ideje gyakorlat, hogy magánlakásokban rendeznek kiállítást, és a pop up galériáknak is nő a népszerűségük. Nálunk is előfordul egy-egy ilyen esemény, mégis a Kálvin térnél pár hete megnyílt Főfoto teljesen más aspektusba helyezi azt, amit eddig tudtunk az alternatív kiállítótermekről. A helyiségben egykor egy kerületi pártiroda működött, de már legalább egy évtizede üresen áll a valamikori magánlakás – itt kapott otthont Krasznai János és Zsigmond Gábor régóta dédelgetett álma, a galériát, kávézót és az analóg fotózás mentsvárát elegyítő Főfoto.
János és Zsigmond óvodás koruk óta ismerik egymást, sőt az általános iskolai éveket is együtt töltötték, majd a fotós szakmát is egyszerre kezdték el – a rendszerváltás utáni Magyarország elsőgenerációs reklámfotósaiként kezdték a pályájukat. Gábor egy ideig más utakon járt, hozzá köthető többek között a Filmmúzeum nevű tévécsatorna is, de közös projektjük is akadt bőven az elmúlt évtizedekben. A Főfoto terve évek óta készen van, a megvalósításra pedig végül a Baross utcai lakásban lett lehetőségük.
A Fecske feletti helyiségből kívülről semmi nem látszik, érkezéskor be kell csengetni, mintha csak látogatóba jönnénk. A főlépcső mellett egy gyors balkanyar, és már meg is érkezünk a Berlint idéző fotós inkubátorba. És valóban: a Főfoto magával ragadó hangulatához még egy plusz ad, hogy nem a megszokott módon közelítjük meg.
A tulajdonosok által saját kezűleg renovált lakást akkor is érdemes végigjárni, ha csak egy kávéra érkezünk, ha azonban kicsit is érdekel minket a fotográfia és a film története, akkor komplett múzeumi élményt is kapunk. A bejárat mellett rögtön jobbra például egy húszas évekből származó, régiségszámba menő széksort találunk, amelyet János egy móri moziból mentett meg – a mai napig használható székekbe ülve nem lehet nem arra gondolni, hogy ebből jó eséllyel még némafilmeket nézett a közönség.
A következő teremben, ahol a galéria kapott helyet, az Uránia mozi kettővel korábbi felújításakor kiszuperált zsöllyéi találtak – remélhetőleg – végső otthonra.
A kerekekkel mozgatható széksorból most éppen Matti Varga After August című kiállítását csodálhatjuk meg, de a tervek szerint rendszeresen fognak kiállítani fiatal fotóművészek munkáiból.
A kávézó-bolt helyiségbe kanyarodva szintén sok izgalmas dizájnelemet találunk: az asztalok feletti hatalmas, fehér lámpapbúrák a Magyar Televízió elnöki tárgyalójából kerültek ide, a többek közt fényképezőgépeket, filmeket és diákat rejtő, 50-es években készült, egykor egy szarvasi ékszerüzletet kiszolgáló pultot pedig az MTK Stadion valamikori fényszórója világítja meg.
Az igazi kuriózum szintén a fotóspult felett található: Gábor és János – engedélyeztetés után, természetesen – saját maguk szerelték le az egykori váci Forte film- és fotópapírgyár feliratát, hogy legalább ennyit megmentsenek belőle az utókornak.
A rengeteg érdekes berendezési tárgyat évtizedek alatt gyűjtötték össze – az összes relikviát lehetetlen felsorolni, de azt nem árt észben tartani, hogy akkor is simán leragadhatunk félórára, ha csak egy kávéra ugrottunk be. A Főfoto fókuszában ugyan az analóg fotózás áll, de kávézóként is abszolút megállja a helyét – helyben készült friss szendvicseket, édes és sós sütiket ugyanúgy kérhetünk, mint kávét, teát, minőségi sört, bort vagy üdítőt.
Gábor és János a 90-es években értelemszerűen analóg gépekkel és technikával dolgoztak, de hiába váltottak később digitális technikára, az analóg iránti szerelem megmaradt. „Az analóg fotózás egyfaja lelassulás a digitális világban, valószínűleg ez az oka annak, hogy egyre többen kezdenek el vele foglalkozni azok közül a fiatalok közül is, akik már beleszülettek a digitális fotózás világába” – mondja János.
A már említett egykori ékszerészpultban és mögötte mindenféle fotós kelléket és kiegészítőt megtalálunk – színes és fekete-fehér filmtekercseket, diavetítőket és diafilmeket, fotós szakkönyveket, analóg gépeket, régi Polariodokat, sőt egy egész falnyi színes Instax gép közül is válogathatunk.
A Főfotóhoz labor is tartozik, 1-3 napos határidővel előhívást is kérhetünk, de ha a nagyításban szeretnénk magunkat kipróbálni, azt is megtehetjük. Akkor is ez a mi helyünk, ha fogalmunk sincs az analóg fényképezésről, de szeretnénk megtanulni – Jánosék szívesen segítenek minden érdeklődőnek.
„Egyre többen jönnek be azzal, hogy találtak egy régi analóg gépet a nagypapa hagyatékában, és szeretnék használni, megtanulni az analóg fotózást. Segítünk megnézni, hogyan működik a gép, és nagyon jó érzés, mikor csillogó szemmel bejönnek az első filmükkel” – mondja Gábor.
A négy az egyben üzletnek terveztek egy ötödik funkciót is – egyfajta analóg fotósiskola is kinőhet még belőle, ha lesz rá igény. A közeli tervek között szerepel egy kétnapos fotós workshop, ahol a fotózás alapjait sajátíthatjuk el, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója szerdánként szervez ide nyitott előadásokat, hétvégenként pedig diavetítésekkel várják a kisgyerekeseket.
A Főfoto különleges varázsa már hat héttel a nyitás után is teljesen nyilvánvaló – beszippant és nem ereszt, mindegy, hogy kávézni és beszélgetni, filmet előhívatni, tanulni vagy művelődni jövünk, a későbbi visszatérés esélye szinte száz százalék.
