Milyen az, amikor a várost az irodalom felől fedezzük fel? Milyen új nézőpontot, ízt és hangulatot ad, amikor az Insta-fotók sztárhelyei helyett a könyvek és az írók világán át figyeljük a várost? Rengeteg olvasata van Budapestnek, nézhetjük gasztrovilágát, építészeti értékeit vagy történelmét, de a szerteágazó rétegek között az irodalom is felsejlik. Budapest és az irodalom, ahogy persze a kultúra más területei is, folyamatos egymásra hatásban léteznek, ami nemcsak a kiapadhatatlan ihletforrást jelenti, hanem a reneszánszát élő irodalmi szalonokat, estéket, és mindent, ami a könyvek felfedezését és az olvasást népszerűsíti.
Az irodalom sosem hiányzott a város életéből, a kávéházak voltak az írók legfontosabb találkozóhelyei, elég csak a Hadik, a New York vagy a Centrál Kávéházra gondolnunk. Belépve ezekbe a terekbe, a városi polgár a nap bármely szakában találhatott egy kávéházi szegleten ücsörgő, tekintetét lázasan papírra szegező szerzőt, akit gyakran a kávé és a cigarettafüst mellett csókolt homlokon a múzsa. Itt írták ki magukból a hol lángoló, hol búsan csengő sorokat, melyeknek a város gyakran nemcsak színtere, de főszereplője is volt.
A város, annak minden apró szegletével: épületei, terei és utcái meg persze az emberek, egytől egyig. De a Duna valahogy kikerülhetetlen, úszó dinnyehéjak, habos hullámok vagy vén róka szerep – mindenkit megindít a történelmünk mélységeit is ismerő, titkokat rejtő folyó. Ő sokszor hallgat, nem fecseg. Ezt a mély hallgatást mi is átélhetjük, ahogy a BudaPart különleges természeti környezetében állunk és nézzük a vizet, hiszen a városban itt végre a Duna közvetlen közelébe kerülünk.
A „vén róka” megszemélyesítés persze nem véletlen, saját korának legmegosztóbb költője, Ady Endre nevezte így, ahogy azt a Simon Kornél által elmondott versben is halljuk, de az egész életen és magyar történelmen áthömpölygő Duna-sorok az egyik legzseniálisabb költőnk, József Attila tollából erednek.
Különös, hogy a Duna versek, elbeszélések, filmek és festmények kedvelt témája, Budapest ezer szálon fűződik hozzá, együtt alkotnak szerves egészt, a legszebb és legkedveltebb Insta-fotók is a folyónál készülnek, mégis korlátokba ütközünk, ha a közelébe szeretnénk menni. Kötődünk a Dunához, vágyunk arra, hogy az aszfalton ácsorgáson túl, autókat kerülgetve és korlátokat átmászva, kicsit természetesebb közegben lehessünk vele – bár szerencsére a Római-part, a Margitsziget és a BudaPart a Kopaszi-gáttal ilyen.
A város zajától és nyüzsgésétől elzárt természetesség világa nemcsak a pihenés, de az irodalom szigete is lehet: itt nemcsak könyvet olvasni jó, de a Duna vizén megcsillanó napsugarak tánca, a bot után szaladgáló kutyák lobogó füle is olyan erővel hat, hogy a költészetre fogékonyak biztos, hogy bevésnek pár sort a kapcsos füzetükbe. És milyen jó, hogy a Kopaszi-gáton nemcsak egy-egy délutánt tölthetünk, hanem akár egy teljes napot vagy az egész életünket, hiszen a BudaPart a minőségi életstílust adja nekünk. A terület különleges természeti adottságai és az azt körülvevő épített, modern környezet a minőségi időtöltés színtere, ami a közösség, a kultúra és a természet ihletet adó hármasát jelenti.
Noha régi vágy ez a csendes nyugalom, a Dunát nem szakíthatjuk ki városi mivoltából, és talán a versekben is jobban érvényesül, amikor a nyüzsgő Budapestet kapja társul. Az ikonikus utcák, terek, épületek gyakran válnak írók, költők múzsájává – sokrétűségével és különleges adottságaival a BudaPart is azzá válik. Závada Péternél ott van a Kálvin, a Blaha, a Deák és a Moszkva (most már újra Széll Kálmán) tér, Kemény Zsófi a Deák téren magasodó Anker-palota köré szervezte egyik regénye cselekményét, Kőrösi Zoltán pedig egy sajátos városrajzot alkot Budapest, nőváros kötetében.
Izgalmas versekkel és regényekkel felfejteni és bejárni a város mélyebb rétegeit és felfedezni azokat a helyeket, melyekről Ady, Kosztolányi, Szerb Antal, Nádas Péter vagy Petri György írt. Innen már csak pár lépés, hogy mi is bekapcsolódjunk a város irodalmi életébe és szalonokba járva vagy a Duna partján andalogva költészetről és regényekről beszélgessünk – a BudaParton mindezt egy helyen is átélhetjük. A folyó átszeli a várost, elválaszt és összeköt – nem feledi, aki csak egyszer is jár Budapesten. Hol kékesszürke, hol zöldes tömege úgy hömpölyög, mint a város élő emlékezete.
Cikkünk a Property Markettel együttműködésben készült.
