látnivalók és kultúra

szerkesztés

Minden, amit tudni akartál a sörről, de sosem merted megkérdezni – a Dreher Sörmúzeumban jártunk

Szerzők

  • Wágner Gábor

2020. 09. 24. 12:59

Tavaly ünnepelte 40. születésnapját a Dreher sörgyár saját fejlesztésű múzeuma, ami jó apropót adott ahhoz, hogy a kissé idejétmúlt és poros kiállítótér komoly modernizálásába, átalakításába és felújításába kezdjenek. A munkát egy muzeológus szakember bevonásával végezték el, így a kiállított tárgyak az eddigi viszonylagos rendezetlenség helyett jól átgondolva, témák szerint lettek kihelyezve. A jól áttekinthető, informatív, a sörgyártás meséjén túl kultúrtörténeti erényeket is felvillantó kiállítás szórakoztató kikapcsolódás. Az év eleji korlátozások miatt a Sörmúzeum csak most, szeptember végén nyitott újra, mi pedig elsőkként néztük meg. Szerettük, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a túra végi sör, amire megvendégelik a látogatókat, jólesően és gyorsan leszaladt.

A Dreher Sörmúzeum egyetlen hátránya, hogy nem a város belső részén található, hanem a sörgyár épületkomplexumának a része, vagyis Kőbánya mélyén áll. Viszont ennek ellenére nagyon jó oda a közlekedés, az Örs vezér teréről vagy a Blaha Lujza térről indulva, többféle járattal is, átszállás nélkül megközelíthető, aránylag gyorsan. Vagyis, aki azért bizonytalankodik felkeresni a kiállítóteret, merthogy messze van, az most felejtse el a kifogást: pikk-pakk oda lehet jutni. Ha pedig már kint van az ember, hamar el is felejti, hogy egyáltalán eszébe jutott egy ilyen kifogás korábban.

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

A kiállítás bőséges anyagát két csoportba oszthatjuk, melyek persze szorosan össze is kapcsolódnak egymással. Egyfelől megismerjük – némi nemzetközi kitekintés kíséretében – a sörfőzés, másfelől pedig a Dreher család és a sörgyár történetét. Mindkét témában szinte ömlenek ránk az érdekesebbnél érdekesebb információk, aminek feldolgozásában nagyban segít az, hogy a tárlatvezetés legalább annyira szórakoztató – és természetesen a szakmai hitelesség megőrzése mellett –, mint maga a kiállítás.

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

A múzeum épületében a kiállítótérbe a régi sörgyár eredeti kovácsoltvas kapuján lépünk be, ami jól megágyaz az egész kiállításnak: mintha a titkos tanok fellegvárába nyertünk volna bebocsátást. A hangulatos, régi plakátokkal, reklámanyagokkal és fotókkal díszített pub részben indul a menet, ahol első körben megnézünk egy tájékoztató rövidfilmet a sörgyár történetéről, majd ezt követően indul el a túra. A kiállítás első fele a sör és készítése történetével foglalkozik, majd amikor időben a Dreherek első sörüzemének megalapításához érünk, onnantól kezdve velük, illetve a gyárral. De ennek a második, nagyobbik kiállítási anyagnak a része az is, ahol a sörkészítés folyamatát mutatják be – itt még malátát is rágcsálhatunk.

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

A múzeumban megtudjuk például azt is, hogy bár a sörgyártás Mezopotámiában lépett először szintet, már előtte is ismerték jól ezt a többezer éves italt, például Kínában vagy a mai Szudán területén. A sört sokáig nem is hűtve fogyasztották, ráadásul olyan savanykás-sós mellékíze volt, hogy retket rágcsáltak mellé annak érdekében, hogy jobban csússzon. A közeli Fehér utca nevének eredetéről is a múzeumban értesültünk, de ezt a titkot most nem leplezzük le – aki elmegy a kiállításra, majd ott megtudja.

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

A Dreherek kapcsán az is kiderül a múzeumban, hogy nem is egy Antal nevű volt köztük, hanem három. Az első, Franz Anton indította el a családot a sörkészítés útján, de még osztrák földön (Klein-Schwechat), a középső volt a Kőbányán felépült sörgyár alapítója, míg a harmadik pedig a modernizálója, a nagy újító. A legvagányabb Dreher, a folyton pipázó laza playboy, Jenő őket követően jött a sorban.
 
A Dreher Sörgyárat a második világháború után az elsők között államosították, az új keresztségben pedig Kőbányai Sörgyár lett a neve. A Dreher nevet rendszerváltás után kapta vissza a gyár, a neves sörfőző család receptjei alapján készülő söröket pedig pár évvel előtte kezdték el újra gyártani.

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

A legizgalmasabb része a kiállításnak az a két vitrin, ahova a Dreherek családi vállalkozásának leágazásai kerültek: minden, ami nem sör. A legérdekesebb története egy bontatlan üveg Dreher Ginnek van, amiről ugyan tudták, hogy létezett valamikor, de egészen addig nem tudtak a kiállító térbe egyetlen példányt sem elhelyezni, amíg egy nap valaki meg nem kereste a múzeumot azzal, hogy a nagyszülei házának padlását átkutatta és talált egyet, amit szeretne a múzeumnak adományozni. Ezt meg is kóstoltuk volna, akárcsak a Dreher kekszet meg a savanyú cukorkát, ellenben a Sertaminnal, ami – láss csodát, tényleg volt ilyen – egy húspótló tápszer volt. Háborús időkben, élelmiszerhiány esetén vagy a szegényebb rétegek körében biztos jól jött. Legalább annyira, mint amit már említettem is: a tárlat végi sör. Amikor annyit beszélünk valamiről, azt előbb-utóbb meg is kívánjuk. Ahogy az étvágy is az evés közben jön meg igazán, úgy a sörre irányuló szomjúság pedig a sörös tárlat megtekintése alatt.

Hasonló tartalmak

Admin mode