kultúra

szerkesztés

Hogy van a 4 fal között? – Nyáry Krisztián

Szerzők

  • Wágner Gábor

2020. 05. 14. 10:11

A járvány és a kijárási korlátozás idejére indított interjúsorozatunkban kedvenc művészeinknek, színészeinknek, zenészeinknek és közéleti személyiségeinknek tesszük fel ugyanazt a 9 kérdést, hogy megtudjuk tőlük: hogyan érzik magukat a jelenlegi helyzetben? Ezúttal Nyáry Krisztiánt kérdeztük, aki éppúgy kommunikációs szakember, mint ahogy író, irodalomtörténész és könyvkiadó. Széles körben 2012-től vált ismertté, amikor a Facebook-oldalán elkezdte közre bocsátani a magyar írók és költők szerelmi életéről szóló írásait. Ebből aztán népszerű könyv is született, a többi pedig – ahogy mondani szokás – már (irodalom)történelem.

We Love Budapest: Hogy érezted magad ma reggel, és mivel kezdted a napot?
Nyáry Krisztián: Minden reggel kávéval kezdek, hogy legyen erőm megfőzni a második kávét. Utána már jól indul a napom. Az e-mailek átnézése után rögtön kezdődik egy Skype-értekezletem, de minden reggel, szóval, ha akarnék sem maradhatnék pizsamában.

WLB: A kényszerű bezártság miatt mit változtattál a szokásaidon, az életed ritmusán? Kialakítottál hangulatjavító karanténrituálékat?
Ny. K.: Egy új feladat ad új ritmust az életemnek. Mivel az irodalmi rendezvények leállása ellenére sem szeretném, ha az olvasók könyvek – és persze írók – nélkül maradnának, elindítottam egy online sorozatot, amelyben írókkal beszélgetek arról, mit csinálnak éppen, és milyen könyveket ajánlanak a karanténban rekedt olvasóknak. Rövid, nagyjából félórás élő interjúk ezek mindennap, amelyekre készülnöm is kell. Új napirendet is jelent, ráadásul a hangulatomat is javítja. Bár a hangulatom egyébként sem rossz.

WLB: Mindennek két oldala van: szerinted mi a legrosszabb a karanténban, és mi a legjobb? De kérdezhetném úgy is, hogy mit élvezel a legjobban benne, és mit a legkevésbé?
Ny. K.: Amit élvezek, az eddig is megvolt: otthon olvasni vagy írni eddig is tudtam, korábban is a mindennapjaim része volt. Amit nem szeretek, hogy nem találkozhatok szabadon a szeretteimmel. Külön kellemetlenség, hogy a munkámhoz nagy szükségem lenne a könyvtárakra, de ezek is zárva tartanak. És persze a bevételeim is jócskán megcsappantak, de ezzel egyelőre nem bosszantom magamat feleslegesen.

WLB: Milyen verset, könyvet, filmet, tévésorozatot vagy zenét ajánlanál az olvasóknak, amivel könnyebben átvészelhetik a bezártságot?
Ny. K.: Kis túlzással az egész európai prózairodalom egy járványnak köszönhette a születését. Bocaccio Dekameron-ja a pestis elől karanténba húzódó fiatalok történeteit tárja az olvasó elé: ezt most bárki elolvashatja, hiszen ingyen elérhető a világhálón. Emellett kiváló alkalom nyílik rá, hogy aki még nem tette, most elolvassa Marquez-től a Szerelem kolera idején című könyvet, amit én például most olvastam újra húsz év után. Mindenkinek ajánlom Bereményi Géza Magyar Copperfield című életrajzi regényét, letehetetlen olvasmány. Az éjjeliszekrényemen van Grecsó Krisztián Magamról többet című verseskötete is, nagyon megrázó, egyszersmind erőt adó könyv.

Fotó: Nyáry Krisztián

WLB: Mi lesz a legelső dolog, amit csinálni fogsz, miután visszaállt a megszokott rend?
Ny. K.: Óriási közös főzést csapok a barátaimmal – lehetőleg Balatonon.

WLB: Az emberek egy része most befelé figyel. Te hogy állsz ezzel: átgondoltál bármit is? Ha igen, mire jutottál?
Ny. K.: Nem hinném, hogy jobban figyelnék befelé. Legfeljebb az erősödött meg bennem, hogy ha találkozni akarsz valakivel – különösebb apropó nélkül, csak mert hiányzik – akkor tedd meg, mert ki tudja, hogy legközelebb mikor lesz rá módod.

WLB: Nézz egy kicsit a jövőbe: hogyan látod magad egy év múlva, illetve mit szeretnél, miben változtassa meg a járvány a világot?
Ny. K.: Remélhetőleg a járvány már csak emlék lesz, én pedig ülhetek a könyvtárban és újra találkozhatok az olvasóimmal Győrtől Székelyudvarhelyig. Azt nem bánnám, ha az a rengeteg szomszédsegítő és más jószolgálati kezdeményezés, ami most elindult, megmaradna a járvány után is.

WLB: Mi hiányzik legjobban a járvány előtti életedből?
Ny. K.: A döntési szabadság. Az, hogy ha akartam, elmehettem vacsorázni egy étterembe vagy színházba, meglátogathattam a barátaimat, és ha akartam, itthon maradhattam egy jó könyvvel. Utóbbit eddig is többször választottam, de most nincs választásom.

Fotó: Nyáry Krisztián

WLB: Volt-e valamilyen meglepő és/vagy különleges élményben részed az elmúlt hetekben, amióta a járvány és a korlátozás tart?
Ny. K.: Az egész helyzet meglepő. De olyan apró különlegességek is akadnak, hogy még itt, az Újlipótvárosban is egyre többször hallok madárdalt nyitott ablak mellett. Ennek lett egy olyan mellékhatása, hogy a macskánk is elkezdett figyelni a madarakra. De elég gyakorlatlan madármegfigyelő, izgalmában ki is esett az első emeletről az utcára. Szerencsére nem lett baja, és annyira megijedt, hogy elszaladni sem mert, úgyhogy megúszta a kalandot.

Hasonló tartalmak

Admin mode