A tex-mex street food még mindig egy mostohagyermek Budapesten – vagy az árak magasabbak, mint amit az ember street foodra szán, vagy a kínálat nem olyan, amit autentikusnak mondhatnánk. A Corvin áruház mögötti Kaktusz mexikonyha viszont a legbájosabb eleme a műfajnak – tüzes, házias tex-mex fogások baráti áron.
Nagy György soha nem járt Mexikóban, sőt, pár évvel ezelőttig nem is a vendéglátásban dolgozott. Aztán egy családi vállalkozásként induló tex-mex talponálló miatt abbahagyta a korábbi munkáját, kis idővel később pedig önállósította magát a Somogyi Béla utcában lévő pár négyzetméteres Kaktusz mexikonyhával.
A tex-mex konyha egyébként tényleg egy kicsit szürkezónának számít itthon, hiszen a burritót, quesadillát, tacót kínáló éttermek általában mexikóinak aposztrofálják magukat, pedig ezek az ételek bizony az Egyesült Államok déli államaiból származnak, és onnan indult a karrierjük is. Innentől kezdve ezeknél a fogásoknál a fő alapokon kívül csak a kreativitás az irányelv – az egyes helyek döntik el, hogy kerül-e rizs a bab mellé a burritóba, vagy hogy hány fajta töltelék van a quesadillában. Így aztán nehéz rámutatni, hogy mitől lesz az egyik “eredeti”, a másik meg nem annyira. A hangsúly talán a szószok fűszerezésén van, és ezt a Kaktusz mexikonyha hibapont nélkül teljesítette.
A pici helyiségben összesen 3 szék van egy pulttal – arra pont elég, hogy szépen leüljünk a burritónk mellé, de természetesen elvitelre is kérhetjük az ebédünket. Érdemes azonban maradni – az üzlet dekorációját György és felesége együtt készítették, a színes falak, a mexikói népi minták a székeken, a képek miatt olyan, mintha tényleg valamelyik déli állam kifőzdéjében járnánk.
Nem beszélve arról, hogy bár az ételek frissen és helyben készülnek, különösebb ételszagra sem kell számítanunk, ami nem mindig evidens egy street foodosnál. Az ételeket az első késcsapástól az utolsóig György készíti, ő is szolgál ki, bár néha a felesége és a gyerekei is besegítenek. Ez a “one man show” pedig nagyon otthonossá és közvetlenné teszi az élményt, az étkezésen felül is.
Az étlap nem hosszú, de ennél a műfajnál ez nem is szükséges. Első körben csak annyit kell eldöntenünk, hogy hamburger vagy tex-mex irányba megyünk-e el. A burgerek közül van normál és nagy, választhatunk, hogy 10 vagy 20 dekás pogácsával kérjük-e a szendvicsünket. Az alap normál burger 1000 Ft-ba kerül, a legextrább nagy burgerért pedig 1700 Ft-ot kérnek, ebben viszont a sok minden egyéb mellett guacamole és kaktusz csíkok is vannak.
A tex-mex vonalon maradva normál és nagy méretben kérhetünk burritót és quesadillát, nemrég pedig a tacót is feltették az étlapra. Választhatunk húsos és húsmentes verziók közül, de ezen kívül is bőven megpakolják nekünk zöldséggel, szósszal, tejföllel, sajttal – és guacamoléval, amit nem számítanak fel külön.
Míg várunk az ételeinkre, bejön egy környéken lakó hölgy egyetlen tacóért. Mivel egy taco önmagában nem biztos, hogy elég, György visszakérdez, biztos ne csináljon-e kettőt. “Nem, nem vagyok éhes, csak erre jártam, és nem bírtam ki, hogy ne ugorjak be tacóért, annyira jó, függőséget okoz” - hangzik a válasz.
Érdemes megpróbálkoznunk a levesekkel és a chili con carnéval is: a kukoricakrémleves krémes, melegítő, érezni benne a fahéjat és a római köményt is a chili mellett, de egyik fűszer sem túl tolakodó, szép harmóniában marad az egész leves. Ha desszertre vágyunk, jelenleg fánkot kérhetünk, de a későbbiekre nézve tervben van a házi mexikói palacsinta is.
