shopping

szerkesztés

„Egyszerűen nem tudok úgy létezni, hogy ne alkossak valamit!” – Interjú Hajdú Anett-tel, az Illustri alapítójával

Szerzők

  • Rothman Gabriella

2020. 12. 08. 12:18

Nemrég megnyitott újlipótvárosi műterem-galériájában készíti levegős és finom divatillusztrációit Hajdú Anett. A szuper közegben lévő stúdióban a műfaj különféle irányairól, a témaválasztásról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Anett divattervezőként végzett a MOME-n. Még egyetemistaként négy társával közösen megalapította a KEPP Showroomot, ami az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb hallgatói kezdeményezése volt. Később a NUBU csapatát erősítette, de saját, egyedi tervezésű, táskákra fókuszáló márkát is indított az eltelt évek során. Bármibe fogott is, azt az igényesség és a maximalizmus jellemezte, ami nem csupán a termékek, de az egész márkamegjelenés szintjén is különlegessé tette. Az illusztrációk, rajzok mindig jelen voltak a munkáiban, és most főszereplőkké váltak az Illustri falain.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

We Love Budapest: Alaposan és mélyen ismered a hazai divatipart. Miért nem dolgozol jelenleg aktív tervezőként?
Hajdú Anett: Nos, igen, sok kemény munkával töltött év áll mögöttem. Már a MOME-n is folyton azon munkálkodtunk az osztálytársaimmal, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsünk különféle pályázatok, munkák révén. Ez a szakma iránt érzett szeretet és alázat nem múlt el, nem is múlik, inkább csak átalakult. A KEPP az egyetem után megszűnt, a NUBU vette át a helyét, ahol sok tapasztalatot szereztem a hazai divatipar működéséről. Hosszas mérlegelés után döntöttem úgy, hogy inkább csak a táskatervezésre szeretnék fókuszálni, kizárólag ennek szentelném az időmet. A saját táskavonalam elindítása után nem sokkal rá kellett jönnöm, hogy azt a dizájnt, amely hozzám közel áll, itthon kivitelezni és értékesíteni is rettentő nehéz.

Nem könnyű megtalálni a megfelelő gyártót, és komoly befektetés is egy saját brand. Ezért kellett egy második láb is, egy plusz bevételi forrás annak érdekében, hogy fedezni tudjam a táskamárkával járó kiadásokat. Ez lett a grafikai tervezés. Közben több hazai divatcégnek is dolgoztam külsős táskatervezőként, mert ez a fajta kihívás is vonzott. Mindeközben tanítottam a METU-n, valamint elkezdtem komolyabban venni az illusztrációs vonalat. Olyan szuper munkákat is megkaptam, amelyek révén felismertem, hogy akár ez is lehetne az én végleges utam.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

WLB: Az egyes modellek, öltözékek rajzos megjelenítése a divattervező munkájához is szorosan hozzátartozik. Mikor érkezett el az a pont, amikor a rajzok kerültek a fókuszba?
H. A.: A grafikai vonal igazából még a gimis évek pályaválasztási idejéből kacsingatott rám kitartóan, ott ugyanis hoztam egy döntést, és a MOME-ra jelentkeztem a Képző helyett… A kézi ábrázolás számomra mindig nagyon fontos részét képezte a tervezői tanulmányaimnak, és később a dizájneri munka során is fontos szerep jutott a rajzos megjelenítésnek a gondolkodófázisban is és a kész termékek prezentálásánál is. A divatillusztráció mint önálló műfaj akkor kezdett függetlenül működni, amikor már kevesebb volt a ruha- vagy táskatervezési feladatom, viszont a rajzolás továbbra is zsigeri igény volt. Én már tényleg az oviban is folyton csak rajzolni, kézműveskedni szerettem. Ehhez jöttek a textil- és formatervezési tanulmányok, ami nálam oda vezetett, hogy a szakmámból és a szerelemtevékenységemből megszülettek a divatillusztrációk. 

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

WLB: Külföldön egyre nagyobb presztízse van ennek a területnek, egyre népszerűbb autonóm műfaj. Itthon mennyire érezhető ezt a tendencia?
H. A.: Szerintem egyre inkább. Itthon jobban mennek a valósághoz, az alkalmazott műfajhoz közelebb álló illusztrációk, a megbízások is zömében a szépségiparhoz, a magazinok világához köthetők. A képzőművészeti indíttatású, szabadabb stílusú alkotások inkább Nyugat-Európában, Amerikában figyelhetők meg. Ott már sokkal jellemzőbb, hogy az erre fogékony rétegek lakásának falait a divatban gyökerező képek, ábrázolások díszítik. Én jelenleg a MOME-n például egy olyan kurzust viszek, amely ötvözi a képzőművészetet a divatillusztrációval, és azt látom, hogy a hallgatók olykor olyan munkákat hoznak, amelyek abszolút megállnák a helyüket egy ilyen piacon is!

WLB: Neked is vannak illusztrátori megbízásaid. Milyen felkéréseket kapsz?
H. A.: Mára már elég szerteágazó a műfaji repertoár. Illusztrálok filmes és színházi jelmezeket, magazinok cikkeit, szépségápolási termékek promócióit, könyvborítót, divattervezők projektjeit, de olyan egyedi kéréseket is teljesítek, mint például divatüzletek dekorációja.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

WLB: Ebben a műhelyben/üzletben szabadon alkothatsz. Milyen témákat dolgozol fel szívesen? Hogyan születik meg egy-egy rajz?
H. A.: Két fő irány van, amelyek mentén el szoktam indulni. Az egyik, ha látok egy izgalmas kollekciót. Szeretem elképzelni, milyen eszközzel, színekkel, technikával képezném le azt. Sok olyan tervező alkot manapság a divatszektorban, akik igazán újító szellemben dolgoznak, szokatlan anyagtársításokat, sziluetteket kreálnak, egyedi stílust teremtenek. Ezek általában megfognak, és szeretném átengedni ezt a sok újat a saját vizuális szűrőmön is. A másik inkább a rajzi metódusok gyakorlása, új technikák kipróbálása, az eddigi ismeretek fejlesztése. Én az akvarellfestést idáig nem gyakoroltam annyira behatóan, az idei évben azonban teljesen beleszerettem, így most leginkább ez az, ami mozgat.

Kísérletezem manuálisan megfestett minták digitális megdolgozásával, és egyéb rajztechnikákkal is kombinálom az akvarellt. Mindeközben már ott pörög az agyamban, hogy miket csinálnék még, milyen módszereket szeretnék kipróbálni, és milyen stílus az, ami igazán az enyém, amiben ki tudnék teljesedni. Ez egy soha véget nem érő kísérletezés, hol sikerekkel, hol kudarcokkal, ami valószínűleg örökké a sajátom lesz. De nem zárom ki, hogy öt év múlva már egészen más lesz a vizuális világom, mint a mostani. Én egyszerűen így működöm.

WLB: Az lllustri egyszerre bolt, műhely, sőt galéria is, ami több irányban is továbbfejleszthető. Milyen terveid vannak vele?
H. A.: Ezzel a hellyel szeretném elérni, hogy ez az itthon inkább alkalmazott illusztrációs műfaj elmozdulhasson az autonóm, képzőművészeti irány felé. Itt elsősorban a saját munkáimra gondolok, de ha több művész is elkezd efelé menni, az szerintem csak erősíti majd ezt az itthoni tendenciát. Az, hogy a falakon ott lógnak a képek, amelyeket a saját vizuális világom, stílusom kifejezése indukál, sokak számára láthatóvá, érthetővé teszi, hogy ezek az illusztrációk otthonuk dekorálására is tökéletesen alkalmasak.

Olyan sok ember bizonytalan abban, mit tegyen ki otthon a falra, és persze elég komoly a szakadék a minőségi képzőművészeti alkotások és a gagyi képek között. Én erre a problémára szeretnék alternatívát kínálni. Az Illustriban lehetőség van eredeti képek és nyomatok vásárlására is, így már rögtön két árkategóriában tudok ajánlatot tenni a vásárlóknak. A galériavonal kibontásaként pedig szeretnék a jövőben tematikus kiállításokat rendezni.

Hasonló tartalmak

Admin mode