A 376 méter magas Látó-hegyhez tartozó sziklacsoport területe 5,7 hektár, és legnépszerűbb pontja a délnyugat felé előugró, szédítő kilátást nyújtó sziklaszirt, amin bámészkodás közben nem árt vigyázni az egyensúlyunkra. A szikla nevét a terület egykori birtokosáról, Apáthy Gáborról kapta, és története már az 1500-as években is izgalmas volt: ekkor épült meg I. Mátyás és II. Ulászló uralkodása alatt a királyi vadászkastély (romjai a Hűvösvölgyi út 78. szám alatt vannak), körülötte vadaskerttel, melynek falai a környező erdőkben ma is felfedezhetőek.
A Mechwart ligettől körülbelül 10 perc alatt fent van a 11-es busz a Nagybányai úti végállomásnál, ahonnan a zöld jelzésű, kilátóhoz vezető turistaút indul. Mi a másik irányból, a 61-es és az 59-es villamosok felől közelítettük meg, ami a „több lépcsős” megoldás. A Nagyhíd megállótól körülbelül 15 perc alatt fel lehet érni; előbb a Pasaréti útra, majd a bal oldalon található Battai lépcsőre és Battai útra térünk rá. A Csalán útra balra kanyarodva haladunk tovább, majd a második lépcsőetap következik jobb oldalon a Nagybányai lépcsővel, de ennek a tetején már ott találjuk a Természetvédelmi terület-táblát. Szerencsére a zöld jelzés már a Battai lépcső alján megjelenik, és végigkísér az egész tanösvényen, egyértelművé téve az útvonalat. (Bár ilyen sűrűek lennének a jelzések minden kirándulóhelyen!)
Nagyobb,
izzasztó izommunkával számoljon tehát az, aki a Hűvösvölgyi út felől mászná meg a hegyet – de ez a jelenlegi helyzetben (mikor az edzőtermek
zárva vannak, este 8 után nem mehetünk ki, és a legtöbben home office-ban gémberedünk) nem is olyan rossz opció. Viszont már a villamosmegállóból feltűnik a szikla fölé magasodó daru, és felérve látjuk is, hogy közvetlenül a kilátó mellett nagyszabású építkezés zajlik, friss beton szaga terjeng, ütvefúró adja hozzá a hangaláfestést. Több felemás tapasztalat is volt Budapesten védett területek mellé építkezéssel, csak remélni lehet, hogy ez a kivételek közé fog tartozni.
A tanösvény kezdeténél egy hangulatos padról kaphatunk ízelítőt a ránk váró panorámából. A saját felelősségre bejárható ösvény közvetlenül a sziklához vezet, előbb ahhoz a kiszögelléshez, amire valóban balesetveszélyes kimászni, viszont kétségkívül a város egyik legromantikusabb helye. Lábunk alatt a II. és a XII. kerület, látni a Normafát, a János-hegyet, az Erzsébet-kilátót, a Kis- és a Nagy-Hárs-hegyet, a Kaán Károly-kilátót, Hűvösvölgyet. Egy korábban egy kereszt részét képező póznát is találunk ezen sziklacsúcson, a tövében mécsesekkel; szemben a sziklán egy apró, II. világháborús lőállást felejtett ott a történelem.
A sziklacsoport körül a továbbiakban fehér fémkerítéssel körbekerítve halad az út, ami így annyira biztosítva van, hogy még egy babakocsis hölgyet is láttunk rajta elsuhanni. A tanösvény tábláit több kisebb, rajzokkal illusztrált tábla is kiegészíti a geológiai felépítésről, a növényzetről, az állatvilágról szóló információkkal, tehát természetvédelmi tudnivalókkal bőven el vagyunk látva. Kár, hogy a táblák és helyenként a sziklák is össze van graffitizve, üdítősdobozokkal, csikkekkel van teleszemetelve a terület, ami ront a báján (nem véletlen, hogy külön tábla is felhívja a figyelmet a szemetelés és az érzékeny sziklagyepek taposásának mellőzésére, a szabályok betartására.)
Viszont
érdemes továbbmenni az erdő mélyébe a zöld jelzés mentén, a kirándulóhely
populáris részein túlra, ugyanis beljebb már elhalkul a zaj, tisztul a levegő,
és hamisítatlan túraélményben lehet részünk a tölgyerdőben. Itt is akad látnivaló,
a Kőkapu elnevezésű sziklaképződmény, aminek befelé csalogató barlangürege
az önkormányzati rendészet kék-fehér szalagjával van elkerítve, jelezve, hogy
tilos bemászni.
A séta végén a Nagybányai úton lyukadunk ki, az út túloldalán pedig kezdődik az az ösvény, ami a szintén könnyen bejárható Árpád-kilátóhoz visz (aki pedig tovább sétálna, a Hármashatár-hegyre is áttúrázhat). A Nagybányai úton pár métert felfelé haladva a 11-es busz végállomásán találjuk magunkat, ahonnan 10 perc a Mechwart liget és a 4-es, 6-os, 15 perc pedig a Batthyány tér.
