Hamar rájöttek, hogy az ország működéséhez dollárra és amerikai turistákra van szükség – városi séta mesél Budapest és Amerika kapcsolatáról

Utunk az Országos Idegennyelvű Könyvtárban kezdődik, ami egyébként a Kultúrák hídja - az USA és Magyarország párbeszéde a művészetben programsorozat szervezője, ennek keretében valósulnak meg az Amerikából jöttem – Nyugati kultúra a vasfüggönyön innen és túl városi séták is. Az aulában Ernest Hemingway fogad minket, pontosabban a hangja: a Nobel-díj-átadón elmondott beszéde szól a hangszóróból. Megtudjuk, hogy egyik magyar vonatkozása a híres írónak, hogy az 1913-ban Budapesten született Robert Capával a spanyol polgárháborúban váltak barátokká, a fotós az apjának szólította. Az irodalomban és a művészetben bőven akadt még példa szoros kapcsolatokra a két ország között, és már nagyon korán megjelentek amerikai művek magyarul itthon, például 1694-ben Kolozsváron egy amerikai indiánokról szóló könyv fordítása.

Ami a diplomáciát illeti, az Osztrák–Magyar Monarchia fenntartott nagykövetséget Washingtonban, de ennél tovább nem terjedt a kapcsolat. Ugyanakkor az 1848–49-es magyar szabadságharc rendkívül nagy szimpátiát ébresztett az amerikaiakban, 1851-ben Kossuth Lajos is járt az Egyesült Államokban, New Yorkban mint hőst fogadták. Miután találkozott  Millard Fillmore elnökkel a Fehér Házban, féléves országjáró körútra indult, hogy elősegítse a magyar szabadságharc ügyét. Ez lényegében pénzgyűjtő akció volt, ami mérsékelt anyagi és politikai haszonnal zárult. A forradalom leverése után egyébként 6-700 ezer magyar vándorolt ki Amerikába, de sokan később visszatértek Magyarországra.

Sétánk egy 1927-ben épült, art deco stílusú Árkay Aladár-épület felé vezet a rakparton, és ekkor megidéződik a 20. század eleje és a „Roaring Twenties” is. Az art decóról nagy viták zajlanak építészek között, minek is tekinthető (irányzatnak?, trendnek?), mindenesetre ez az első építészeti stílus, ami az Egyesült Államokban teljesedett ki, és onnan jött vissza Európába. „Az első világháború előtt olyan szintű globalizáció volt jellemző, mint ma, nem volt az embereknek útlevele, jöttek-mentek országok között, hihetetlen ereje volt a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatoknak, és az ipari fejlődés is lehetővé tette az építészet változásait: megjelent a vasbeton, aminek köszönhetően hihetetlen szabadságot kaptak a tervezők, bármekkora épületet fel lehetett húzni, óriási üvegfelületeket, ablakokat” – magyarázza Merker Dávid sétavezető. Az első világháború és a spanyolnátha jelentette sokk után, a tomboló húszas években A nagy Gatsbyre jellemző féktelen hangulat lett úrrá Amerikán, és a haladásba, az ipari-tudományos fejlődésbe vetett hit, a „mindent lehet” az art deco irányzatban és az építészetben is megjelent. Budapesten az art deco csak magánépítkezéseken jelent meg, a hivatalos kánonra akkoriban a historista építészet és a múlt újrateremtése volt jellemző. De az art deco stílust képviseli többek között az Újszínház épülete a Paulay Ede utcában, a Madách-házak, a Radnóti Miklós 21/B és a Pannónia utca 19. szám alatti lakóházak.

Különösen érdekes témája volt a sétának a Kádár-korabeli turizmus alakulása, és hogy miért is volt fontos, hogy amerikaiak jelenjenek meg Budapesten. A második világháborúban elpusztult a Duna-parton álló szállodasor, az 50-es években pedig a teljes bezárkózás jellemezte Magyarországot. Se ki, se be nem lehetett utazni, minden pénzt presztízsberuházásokra és az ipar fejlesztésére költöttek. A 60-as években a nyitás a gazdaságra is kiterjedt, és igen hamar rájöttek, hogy az igazi fejlődés csak Nyugatról fog jönni, és ahhoz, hogy az ország működjön, dollárra és amerikai turistákra van szükség.

A Duna-korzón álló, 1969-ben felépült Hotel Marriott (az egykori Duna InterContinental) jól szimbolizálja, ahogyan ezeket a turistákat idehaza kezelték. A szállodának a Dunára néz minden ablaka. „A világon nincs még egy ilyen, hogy egy történelmi városmag közepére úgy építenek meg szállodát, hogy annak a hátsó fala a város felé mutat. Ez a fajta elzárt világ nagyon jellemző volt, a turista csak a szép részét láthatta a városnak és a magyar valóságnak: a Mátyás Pincébe, a Gundelbe vitték őket" – meséli a sétavezető, hozzátéve: rengeteg magyar emigráns egyébként amerikai turistaként jött haza, majdnem mindenkinek van/volt amerikai nagybácsija, aki hozta a dollárt, a farmert, és költötte a pénzt. Magyarország így kiemelkedett a szovjetizált államok közül, és nagyon hamar megjelentek filmes stábok Budapesten. A Marriott is híres arról, hogy rengeteg sztár megszállt benne, emlékezetes volt például Elizabeth Taylor 40. születésnapja, melyen a sztárvilág színe-java megjelent, Grace Kellytől Ringo Starrig. Fotók viszont nem nagyon készültek a jeles eseményről, a bulit nem véletlenül szervezeték Budapestre; a szocialista Magyarországon nem volt bulvársajtó, nyugodtan lehetett szabadon bulizni.

Sétánk elvezet a Belgrád rakpart 27. elé is, ahol a demokratikus ellenzék meghatározó alakja, Eörsi István író-költő lakott, és lakása kulcsfontosságú volt abból a szempontból, ahogy az amerikai kezdeményezésű helsinki mozgalom érvényesült Magyarországon, hiszen a magyar ellenzéki értelmiség által 1985-ben rendezett Alternatív Kulturális Fórum egyik helyszíne volt. Arról is szó esik még a programon, hogy a Kádár-rendszerben, a 3 T időszakában a hazai lelkületre hogyan hatott egy cseppnyi Nyugat, az ellenállás hogyan szivárgott be a zenén keresztül. Irodalmi kapcsolatokról is sokat hallhatunk, és persze a Régiposta utcai McDonald'snál is teszünk egy kitérőt: 1988-ban szimbolikus pillanat volt az első magyarországi étterem nyitása, amikor is kiöltözve, nyakkendőben járultak a pultokhoz a megzavarodott emberek.

A séták ingyenesek, a következő alkalom november 7-én lesz, regisztrálni itt lehet. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár által szervezett Kultúrák hídja – az USA és Magyarország párbeszéde a művészetben programsorozat keretén belül egyéb ingyenes programok, előadások is lesznek.