A magyar színházi élet biztos kezű, régi motorosa, Szirtes Tamás állította a Thália nagyszínpadára Agatha Christie művének Ken Ludwig által elkészített változatát, mely tartalmaz pár apró változtatást az eredeti műhöz képest: néhány kevésbé fontos szereplő kimaradt, a nyers modorú, kissé titokzatos műkincskereskedő üzletemberrel, Mr. Ratchett-tel pedig nem tizenkét késszúrás végez, hanem mindössze nyolc. Ettől még persze a csavaros bűntény, a zseniális nyomozati munka és a felgöngyölített rejtély nem szenved csorbát, hanem szinte érintetlen marad, úgy, ahogy azt a neves krimiszerző 1933-ban megírta.
Az egyszerűsítésért cserébe viszont kapunk valami olyasmit, amit egyfelől nem láttunk még hazai kőszínházban (sőt, még nem kőszínházban sem), és ami rendkívüli módon fokozza a krimiszerű izgalmat. Ez pedig az a különleges látványvilág, amivel az alkotók a 3D-s moziélményt igyekeztek visszaadni a színházi körülmények között (art director: Emil Goodman, látvány: Freelusion, mozgás- és látványtervező: Papp Tímea). És sikerül is nekik, csak kapkodjuk a fejünket a színpompás és változatos háttérvetítésen, az ide-oda mozgó színpadon, aminek erejét a krimi műfajához pontosan illő, gyakran és érthetően hatásvadász zene fokozza (zeneszerző: Gulyás Levente).
A szereposztás ugyanilyen remekbe szabott: Gubás Gabi, Tóth Eszter, Pindroch Csaba, Vida Péter, Mentes Júlia Virginia, Mórocz Adrienn, Mózes András, Ember Márk és Tamási Zoltán játsszák az Orient Expressz utasait és személyzetét, illetve ide soroljuk Molnár Piroskát és Udvarias Annát, akik felváltva alakítják ugyanazt a szerepet. A központi karaktert, a krimiirodalom egyik legzseniálisabb nyomozóját, Hercule Poirot-t pedig Szervét Tibor jeleníti meg.
Hercule Poirot belga származású magándetektívet már nagyon sokan és sokféleképpen formálták meg a mozivásznon és a tévé képernyőjén is. Jelen pillanatban Kenneth Branagh-é a szerep. Ő rendezte a 2017-es Orient expressz mozit, amit idén követi egy másik Agatha Christie feldolgozás, a Halál a Níluson. Az angol színész egy piperkőcöt faragott Poirot-ból, akin nem is látszik, mennyire zseniális elme. John Malkovich a 2018-as ABC-gyilkosságok című BBC sorozatban életunt, kiégett és sértett Poirot-t játszik. A lovaggá is ütött, legendás brit színész, Peter Ustinov is eljátszotta párszor Poirot-t, és az ő megformálásában joviális, kedves nagypapa – legalábbis annak látszik. A leghíresebb, sőt minden idők legjobb Poirot-ja pedig David Suchet volt, aki a BBC tévésorozatában 1989 és 2013 között alakította a zseniális belgát. Nála Poirot egy kifinomult úriember, gyanakvó röntgen-szemekkel. Szervét Tibor Poirot-ja talán leginkább ezt a deketívet idézi fel bennünk, annyi különbséggel, hogy talán kevésbé piperkőc, és biztosan egyetemi professzorosabb. Mintha nem is magándetektív lenne elsősorban, hanem valamiféle szobatudós.
Szervét Poirot-ja jön, nagy nehezen, hírnevének és összeköttetéseinek köszönhetően feljut a Nyugat-Európát Kelet-Európával összekötő luxusvonatra, ahol gyilkosság történik. Aztán a detektív lát, vagyis nyomoz: alaposan megvizsgálja a helyszínt, a túl soknak meg túl direktnek tűnő bizonyítékokat, és közben mindenkit kihallgat. Végül győz, hisz megoldja a rafinált rejtélyt, leleplezi a tettest, és... Mindent azért ne áruljunk el, maradjon meglepetés is annak, aki majd elmegy a Tháliába megnézni a darabot. Annyit azért még elárulunk, hogy Szirtes Tamás rendezése nemcsak izgalmas, látványos, de szórakoztató is, mert megőrizte Agatha Christie szellemességét is, így a darab poénos ki- és beszólásokkal, komikus pillanatokkal sem marad adósunk. Üresjárat nélkül robog végig a közel 3 órás játékidőn – akárcsak a címbeli luxusvonat a Párizs-Konstantinápoly vonalon.
Hogy pontosan mikor látható a darab a Tháliában, az itt nézhető meg, és ugyanitt tudunk jegyet is vásárolni az előadásra.
