A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág egyik szigete a Molnár-sziget. A neve alapján el sem hinnénk, mennyire csodálatos vidék ez, mintha nem is fővárosban járnánk, hanem valami vadregényes, vizes vidéken, ami olyan, mintha a Tüskevár kis-balatoni helyszínének budapesti kiadása lenne.
Nemrég bringáztunk el Csepelre, hogy végigjárjuk a bő 5 kilométer hosszú Kolonics György sétányt, amiről be is számoltunk. Ám odafelé menet közben simán alakulhat úgy, hogy meggondoljuk magunkat, és Csepel helyett inkább letérünk Soroksár felé, és megismerkedünk a Molnár-sziget szépségeivel.
A sziget története elég régre nyúlik vissza. A nevét onnan kapta, hogy a környéken rengeteg volt a malom. Soroksáron rozst termesztettek, amit az itt megépített, nagyjából 50 vízimalomban őröltek lisztté. A sziget sokáig Soroksárhoz tartozott, majd Pesterzsébethez, aztán megint Soroksárhoz, és így van ez a mai napig.
A Molnár-sziget az 1800-as években még jóval kisebb területen helyezkedett el, mint napjainkban. Ráadásul a Duna szabályozatlansága miatt egy évben egyszer víz alá került. Aztán ezen változtatott a folyamatos emberi tevékenység, aminek következtében a Duna-ág iszappal töltődött fel, a sziget pedig egyre nagyobb és nagyobb lett.
Aztán felfedezték maguknak a városiak is. Az 1960-as évek közepe óta egyre több üdülőingatlan létesült a vadregényes szigeten, aminek következtében az infrastruktúra is fejlődni kezdett. Az 1970-es években elektromosáram-hálózatot építették ki, majd pár évtizeddel később, az ezredforduló tájékán a vezetékes gázszolgáltatás is megjelent. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy egyre többen költöztek ki a Molnár-szigetre, és már nemcsak a nyári hónapokra, hanem egész évre, stabilan. Nem beszélve az elsősorban hétvégén a szigetre látogató kirándulókról, kerékpárosokról, evezősökről, természetbe vágyókról. Mindazokról, akik kicsit kiszakadnának a városból, és nem mennének messzire.
A Molnár-sziget nagy előnye, hogy nem a város mellett található, hanem benne, és ezért jó közel is van. A Határ úttól a 66-os, Csepelről pedig a 36-os busszal közelíthető meg, vagy HÉV-vel a Közvágóhídtól. És ha már Csepel, a D-14-es jelzésű kompjárattal is elérhetjük a Molnár-szigetet. Persze a legegyszerűbb, ha kerékpárral megyünk. Pár perc tekeréssel vagy sétával Soroksár központjából már a szigeten is lehetünk.
A vadregényes, festői szépségű, romantikus hangulatú Molnár-sziget kicsit olyan, mintha a Tüskevár világában, a Kis-Balaton környéki nádasokban járnánk. Szinte várjuk is, hogy mikor futunk bele Tutajosba és Matula bácsiba. Az 1960-as évek elejéig egy fahídon keresztül lehetett megközelíteni a szigetet, aztán a helyére egy jóval erősebb vasbeton híd került, most ez köti össze a szárazfölddel ezt a kissé elszeparált, romantikus vidéket. A sziget kiváló kirándulóhely, de arra is tökéletesen alkalmas, hogy elrejtőzzünk a többi ember vizslató szeme elől.
Nádasokkal sűrűn benőtt folyóágak, csendes földutak és fás-bokros részek, nyugalom meg rengeteg vízimadár várja az ide kirándulókat. Ha pedig valamilyen különös oknál fogva megelégeljük a természetben levést, és inkább gondozottabb vidékre meg az emberek közé vágyunk, felkereshetjük a sziget déli felében lévő, egykori napközis gyerektábor helyén található, hangulatos szabadidő parkot, a Tündérkertet.
