A Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében rendezett kamarakiállítást a tavaly 70. születésnapját ünneplő Budapest Bábszínház, bemutatva egy kultúrpolitikailag érdekes és kevésbé ismert időszakot.
A II. világháború után, 1945 és 1948 között működött Magyarországon egy rövid életű művészcsoport, az Európai Iskola, melynek alapítói között Kassák Lajost is megtaláljuk. A kommunista diktatúra beköszöntével szűnt meg, mikor az uralkodó stíluselvárás a szocialista realizmus lett. Az Állami Bábszínház ebben az időszakban nyitott meg (Budapest Bábszínház néven 1992-től ismerjük), és szabadabb légkör uralkodott benne.
Akik a kultúrpolitikai elvárásoknak nem kívántak eleget tenni – például az Európai Iskola tagjai közül Korniss Dezső, Bálint Endre és Jakovits József –, azoknak az új politikai klíma nem sok lehetőséget biztosított. Jakovits Józseftől például elvették a műtermét, Korniss Dezsőt elbocsátották az Iparművészeti Főiskola tanári állásából, Bálint Endre, az avantgárd egyik jeles művésze pedig nem szerepelhetett kiállításon, és Párizsba emigrált.
Az Andrássy út 69. viszont kiesett a kommunista kultúrpolitika látóköréből, így befogadta az igazodni nem akarókat: megélhetést nyújtott a tiltott kategóriába eső művészeknek, akik ezzel párhuzamosan műtermük magányában meghatározó műveket tudtak alkotni. Ez a cenzúramentesség leginkább az 1949-es megalakulását követő négy évre volt igaz.
A kiállítás főleg ezzel a korszakkal foglalkozik, és a művészek bábszínházi munkáit, az általuk tervezett bábokat, díszlet- és jelmezterveket, valamint egyéb, színháztól független saját alkotásait mutatja be egymás mellett. Így meg lehet figyelni az egymásra tett hatásokat, a képeken is visszaköszönő bábmotívumokat.
Mind közül kiemelkednek Bálint Endre szorongó-depressziós, álomszerű képei, továbbá Ország Lili munkái. A képzőművész később is meghatározó alakja lett a Bábszínháznak (róla nevezték el az Ország Lili Stúdiót), 1960-tól haláláig díszlet-jelmeztervezője, majd a festőműhely vezetője lett az intézménynek; festményei, tervrajzai mellett egy fél termet betöltő installációt is kiállítottak, melyet Wolfgang Weyrauch A japán halászok című munkájából készült darabhoz készített.
Több, gyerekkorunkból ismerős alak is visszaköszön a falakon: megcsodálhatjuk Bródy Vera, a legendás Mazsola-, Fából faragott királyfi- és Misi Mókus-bábfigurák megalkotójának munkáit is – ő 1968-ban Párizsba költözött férjével. „A báb nem korosztály, hanem műfaj” – így hangzik a Bábszínház szlogenje, nyomatékosítva, hogy a műfaj több, mint gyerekeknek szóló, szórakoztató meseműsor. A tárlat is jó példa arra, hogy már a kezdetektől több volt maga az intézmény is.
