Túlteng a cukiság, avagy cicák, kutyák a nagyvárosban – már száz éve is lelkesen fotóztuk őket

Elegáns kutyasétáltatók, lelkes cicasimogató gyerekek, családi fotókon büszkén (elmosódottan) pózoló négylábúak – a Fortepan tanúsága szerint az elmúlt száz évben is legalább olyan lelkesen fotóztuk őket, mint ma, a cuki cicás-kutyás videók és gifek fénykorában. Mégis a fotókon a kis kedvencek mögött felvillan az egész 20. század történelme is, nem egyszer torokszorító pillanataival.

Akinek valaha is volt macskája, kutyája, vagy bármilyen háziállata, tudja, hogy ők is szinte családtagként vesznek részt az életünkben, és bár sokszor a nagyváros nem a legideálisabb környezet számukra, semmi pénzért nem válnánk meg tőlük.

Régről élt bennünk egy emlékkép még a Fortepanon látott fotóról – két fiatal fiú egy kerekre nyílt szemű macskát tart a metrón valamikor a ‘80-as években. Ennek a képnek a nyomán indultunk el, és pörgettük végig a Fortepan gyűjteményét, hogy vajon hány olyan fotót találunk, ami Budapesten készült, és a házi kedvenceket ábrázolja, vagy legalábbis ők is felbukkannak rajta.

Nem csalódtunk, csodálatos perceket szereztünk magunkak azzal, ahogy az egy évszázadnyi fotóanyagot végipörgettük – csámpás kölyökmacskák, lusta cicák, figyelő tacskók, elegáns, sétáló agarak, hűséges házőrzők és még egy bicikliző csodakutya is szembejött.

Nem is annyira a háttében pedig zajlik a történelem, de legyen háború vagy épp kommunizmus, ők ott vannak mellettünk.

És akkor most jöjjenek a macskák is, akiket azért jóval nehezebb volt lencsevégre kapni.

Ha pedig élőben is szeretnénk Fortepan képeket nézegetni, és elmerülni a történetükben, akkor a Magyar Nemzeti Galériában még nyitva a kiállítás, sőt szeptemberben több kurátori vezetés is lesz.