Nem is a Városligetben áll, nem is túl látványos a laikus szemlélő számára, sőt, a nagyközönség számára nem is lesz nyitva, mégis a Liget projekt igen fontos épülete készült el. A kacifántos nevű Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központról van szó, ami a Szabolcs utcai kórház helyén épült fel, és a világszínvonalú épület elkészültével a magyar múzeumi szakma felé több évtizedes elmaradás lett törlesztve. A több mint háromszázezer műtárgy beköltöztetése még csak most indul, de addig is utánajártunk, miért is ilyen fontos ez az épület.

A budapesti Liget projekt az elmúlt évek egyik legnagyobb szabású beruházása a fővárosban, ami jelentősen átalakítja nemcsak a Városliget, de az egész környék arculatát és használatát. Természetesen, mint minden ilyen volumenű projektnél vannak kimagasló és több szempontból fontos elemek, és vannak a szakmai, társadalmi és egyéb vitát kiváltó megoldások és elképzelések.

A komplex projekt elemei közül a legkevésbé látványos, ám egy régi hiányt pótló épület a napokban készült el, némi csúszás után: a Szabolcs utcai egykori kórház helyén felépült a tekervényes nevű Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ.

A komplexum a Néprajzi Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot és a Magyar Nemzeti Galériát fogja kiszolgálni, ezeknek a több mint háromszázezer műtárgyból álló gyűjteményét őrzik, és dolgozzák fel itt, amik jelenleg hét raktárban és depóban pihennek elszórva, sokszor nem is a legideálisabb körülmények között. A speciálisan a műtárgyak csoportjaihoz készített egyedi raktárak mellett restaurátorműhelyek, laborok és kutatószobák is működnek majd itt, ahol összesen 250 szakember fog dolgozni.

Csak hogy nemzetközi viszonylatban is el tudjuk helyezni az épületet, a tervezők tanulmányozták a Európa olyan nagy múzeumainak frissen felépült vagy épp kivitelezés alatt álló hasonló egységeit, mint a londoni British Museum, az Ermitázs vagy épp a Louvre.

A területen 2007-ig működött aktívan a kórház, amelynek több központi épületét még a századfordulón emelték Freund Vilmos, Quittner Zsigmond, Hajós Alfréd tervei alapján.  A műemlékileg értékes épületeket megtartották, és az eredeti építészeti tervek szellemében restaurálták a homlokzatokat, megszüntetve a ráépítéseket és átalakításokat, a belső terekben pedig a kevésbé specifikus kialakítást igénylő kutatóhelyeket, vendégszobákat és a levéltári részeket helyezték el.

Az egykori zsidó imaházban – ami aztán a szocializmus évtizedeiben kaznáházként is működött – alakították ki a látogatóközpontot és a kiállítóteret, konferenciaközpontot. A Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) is beköltözik az OMRRK területére, a dokumentációs központjában a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria több mint egy évszázad alatt szisztematikusan gyűjtött archív dokumentációs anyagát tárolják majd.

Az elbontott épületek helyén húzták fel a Narmer Építészeti Stúdió tervei alapján az új, 30 000 négyzetméteres szárnyat, ami „elsőre mintha rosszul lenne tájolva.” Itt kaptak helyet a föld alatti négy szinten a speciális raktárak, és a föld feletti három szinten az egyéb műhelyek, ahol szintén fontos szempont volt a direkt fények elkerülése, a zaj- és rázkódásvédelem biztosítása.

Az épület izgalmas találkozása a múzeumi szakma, a műemlékvédelem és az építészet elvárásainak. Az innovatív megoldások nem csak a múzeumszakmai részletekre vonatkoznak, de például az épület energiaellátását, fűtését geotermikus hővel és napelemekkel oldják meg. „Lehet, hogy a neheze csak most jön, meg kell tanulni használni az épületet” – hangzott el zárszóként Sághi Attilától, a Városliget Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettesétől.