Szervusz Günter! Látom, túlélted a budapesti hétvégét.


Szia Ferenc! Köszönöm a kérdést, szerencsém volt, pedig péntek délben nem voltam még biztos, hogy jó ötlet lesz ez a budapesti „lemerülés”. Nem is a helyi körülményektől tartottam, inkább a hideg februártól. De látom, inkább itt is a mediterrán télre lehet számítani. Nem ez az első üzleti projekt, amit interim menedzserként közösen végzünk, de az első Budapesten. És az első, ahol a hétvégén ki akartam szakadni a business és a turista világból. Szerettem volna mindenképpen közelebb kerülni a helyiekhez és nem csak turista lenni.

Ezt mondtad már, segítséget nem kértél. Ne csigázz, mesélj, mi történt veled!

Először is még a hotelben elkezdtem googlizni olyan szállás után, ahol egy helyi családdal együtt lakhatok hétfőig. Rövid leszek, ilyet rövid távra nem találtam, még a couchsurfing is csak itt tanuló vagy dolgozó külföldieket dobott fel, vagy én nem voltam elég türelmes a keresésben. Pedig a szüleim anno még kiadó szobában laktak és a házinéni adott reggelit, amikor Budapesten jártak. Bár az 40 éve volt. Na mindegy…, végül 3 éjszakára lett egy kis lakás, de az legalább a belvárosban egy 120 éves házban, ahol sok helyi is lakik. A ház olyan, mint Bécsben, neobarokk a zsidó negyedben. Gyorsan kicsekkoltam a hotelből és áthúztam a bőröndömet. Nem volt messze.

Na ez még nem nagy kaland Günter.

Várjál csak. Még csak péntek délben vagyunk. Ha nem is vágytam a „magyarosch” dolgokra, de azért csak beleolvastam az útikönyvbe és mivel látszólag gyalogtávra volt, elsétáltam a Kádár étkezdébe. Azt írták róla, hogy ez a legrégibb étterem, ami pont olyan mint 40 éve. Mint a „Kádár korban”. Jó mi? De aztán kiderült, hogy nem erről lett elnevezve, pedig azt hittem. Időutazás. A cím megvolt, de először nem is találtam, mert arra nem számítottam, hogy a bejárat úgy néz ki, mint egy kis bolté vagy lakásé. Ott köröztek a távol keleti turisták tanácstalanul, útikönyvvel a kezükben és nem mertek bemenni. Bent nagy zsufi és tényleg nagyon eredeti. Volt turista is de inkább tényleg helyiek kanalazták a babfőzeléket, azaz a sóletet. Nekem tetszett az egész beleértve az ízeket is. Jobb, mint a hotel-gasztro.

Egészségedre… Más?

Béreltem biciklit, de nem ezt a zöldet, amit online lehet kivenni, hanem egész hétvégére egyet egy parkoló aljában. Kaptam hozzá láncot meg lakatot is, lelkemre kötötték, hogy használjam. Nem lepett meg, de nem volt vele gond. Viszont elég veszélyes a szűk belvárosban biciklizni. Ez azért nem Hollandia. Van egy csomó kerékpárút felfestve, de a helyieknek láthatatlan festékkel. Mintha nem tudnának róla. Simán megy rajta az autó, a fiatalok meg a járdán tekernek. Mondjuk megértem őket.

De látom életben vagy még.

Estére gasztrókalandra vágytam. Egy sörözőben, amit ti romkocsmának hívtok, - nálunk inkább industrial look-nak mondanám, valami kis alagsori műhely lehetett régen - addig kutattam a neten, amig találtam egy eredeti cigány lakáséttermet. Nem tudom, miért mindig a roma szót használjátok, de így nekem komplikáltabb volt a keresés. Na, ehhez kellett a pincérlány segítsége. Egyrészt már a kereséshez is, de leginkább a foglaláshoz. Ez csak magyarul ment és még így is nagyon bizonytalannak éreztem, de megvolt.

Günter, eddig csak az élelmezésedről hallok, remélem ezen azért túlléptél.

Persze-persze, a lakásétterem nagyon kalandos meg érdekes is volt, az ára is barátságos, de szinte semmit sem értettem, de mutogatással és sűrű „nem probléma” ismételgetéssel túléltem. Másnap viszont tényleg sportosra vettem a dolgot. A biciklivel beálltam egy hop-on-hop-off busz mögé és szépen végigkerekeztem a busz útvonalát. Ahol akartam, ott megálltam, aztán jött a következő busz. Nagyon büszke vagyok erre, mert szerintem zseniálisan megoldottam a városnézést és jóval testközelebbről láttam mindent, mint a buszról. Azért a vár felé nem bírtam az iramot. Volt, aki megtapsolt, amikor toltam felfelé. Közvetlenek ezek a magyarok, legalább is a hétvégén. Bementem az állatkertbe is. Szerintem az egyik legszebb. Kevés olyan van, ami ennyire belvárosi és mégis van egy kivételes varázsa. Voltam belül egy műhegyben vagy műsziklában is. Az egész egy nagy bemutatótér több szinten. Szerintem ez szuper, egy teljes napot el lehetne benn tölteni, télen meg jó meleg is van. Ennyi időm nem volt, de visszamegyek majd egyszer. Láttam azt a hatalmas acélszerkezetet is, ami állítólag majd egy zárt növényház lesz. Ilyen van Szingapúrban, szerintem valami ilyesmit terveznek, de ennek a fenntartása rettenetesen költséges. Egy ismerősöm controlling szakember ott és tőle tudom.

Hát látom az állatokkal jól elvagy.

A halakkal is ellennék, de sajnos a Duna partjai nem pihenésre, horgászásra vannak. Tömény autóbűz mindkét oldal. Kerékpárral meg életveszélyes. Gyakorlatilag kidobtátok ezt a szép folyót, autópályát csináltatok a partjaiból. Kár érte, pedig a víz már biztosan tisztább, mint régen. A helyi hajójáratok viszont jók, de nekem nem engedték a biciklit felvinni. Lehet, hogy csak nem értettük meg egymást, majd utánanézek, hogy van ez. Ez a nyelvi gond mindenhol ott van, ahol egy kicsit is összetettebb dolgot kellene megbeszélni. Azt látom, hogy a nagyon-nagyon idősekkel lehet németül is beszélni, a fiatalokkal meg angolul, de a közép korosztályt általában nem érdemes megszólítani. Egyébként Németországban sem idilli ez a helyzet.

Piacon nem jártál?

De Ferenc, természetesen nem hagytam ki a Vásárcsarnokot. Szerintem az ott egy turistaattrakció lett, viszont ahol laktam ott volt egy kisebb csarnok. Ott sokkal érdekesebb volt, mert tényleg a helyiek vásároltak, de már ott is volt benn egy szupermarket. Itt ettem sült kolbászt erőspaprikával. Nem értem, miért hiszi minden eladó, hogy a németnek méregerős ételt kell adni? Én az erőset csak a snapszban szeretem, volt az is. Apropó, egészen jó és minőségi választékot találtam borból és pálinkából is. Szerintem ezt sokan nem tudják.

Már megint a gasztro…

Bocs. Most jön a kultúra. Tudod, hogy nagy operarajongó vagyok, megfelelő ruha is van velem, tehát reménykedtem, hátha bejutok a híres Operaházba. Sajnos éppen átépítik. Viszont egy járókelő, - aki felvilágosított - úgy gondolta, hogy opera vagy operett nekem mindegy és ajánlotta a szomszédos Operettszínházat. Jót nevettem, de azért átmentem oda is és képzeld volt egy szóló jegy aznapra. Megvettem és este megnéztem a Csárdáskirálynő egy feldolgozását. Egy szót sem értettem, de látványos volt meg a dalok ismerősek. Feltűnt, hogy a helyi közönség milyen komolyan veszi a színházat. Nem úgy, mint Londonban, ahol strandpapucsban és rövidnadrágban ülnek be. Vacsora aztán az utcán egy gyros. Hihetetlen, hogy Magyarországon is ez lett a domináns gyors étel. Ami jó, az elterjed gyorsan.

Budapest by night?

Nem, köszi. Sok rosszat olvastam erről, nem szerettem volna bekerülni a híradóba. Meg az egész napi téli biciklizéstől azért jól elfáradtam.

Na jó, látom észnél voltál. Vasárnap akkor a pihenésé volt?

Pontosan. Reggel irány a nagy fürdőtök a nagy parkban.

A Széchenyi Fürdőre gondolsz Günter?

Igen, igen arra. Hatalmas az egész objektum és egész szépen rendben van. Sok helyi fürdőző is van, jó volt látni őket. A turisták szerencsére később kelnek, így a helyi közönség dominált a reggeli órákban. Én speciel nem sakkozom, de végignéztem vagy három partit is a vízben. A vízben vannak asztalok, ott játszanak. Az egyik partit nagyon sokan nézték, szerintem valamelyik ismert ember volt a játékos. Inkább idősebb közönség drukkolt neki, nem tudom ki lehetett, de nagy tapsot kapott, pedig vesztett. Ide most nem kerékpárral mentem, féltem, hogy megfázom. Földallatival közlekedtem, nagyon hangulatos volt a régi megállókkal és kocsikkal. Tényleg egy különlegesség, főleg nyugati szemmel, ahol már minden önjáró és digitalizált vezérlésű.

Ezt mi is szeretjük.

Ennyi nekem elég is volt a hétvégéből, kerékpárt leadtam, megnéztem még Európa csodás és legnagyobb zsinagógáját, kicsit elszomorodtam a történelmen és aztán készültem a mai meetingre. Azért remélem többet láttam, mint a vezetett turista. Na, akkor meló…..