We Love Budapest: Éppen három éve alapítottad a márkát, és már ez alatt a rövid idő alatt új színt hoztál a budapesti divatkiegészítők közé.
Vecsei Zsófia: Szeretném a kalapviselést közelebb hozni az emberekhez, de nem egy sablonos, megszokott formában. Ez egy hosszú folyamat, és úgy gondolom, hogy nem kell mindig mindenkinek kalapot hordani, de ha a fejünkre teszünk valamit, az legyen igazán hozzánk illő, amiben jól érezzük magunkat. Egyszerűbb, letisztultabb fazonokat készítek, mert ezekkel könnyebb megbarátkozni és beilleszteni a ruhatárunkba. Egyelőre díszítés nélküli változataim vannak, amelyeknél a forma dominál. Ez azért is jó, mert így minden olyan apró technikai megoldás jól látható, ami valóban minőségivé tesz egy-egy modellt. Például nincs varrás vonal a fej és a karima találkozásánál, ez pedig kizárólag kézi munkával kivitelezhető. A pici fém logóm az egyetlen dekorelem, de ezt is diszkréten hátra teszem, mert szeretném, ha e nélkül is felismerhető lenne a munkám.
WLB: Sokszor választasz élénk, bátor színeket.
V. ZS.: Használok klasszikus szürkéket, sötétkéket, pasztelleket is, de a színek azért jók, mert megmutatják, hogy egy kalap igenis lehet friss és játékos, teli humorral és jókedvvel. Ez egy fontos üzenet, és lássuk be, azért elég nehéz egy rózsaszín kalappal a fejeden unottan végigmenni az utcán!
WLB: A hétköznapi darabok mellett sok alkalmi kalapot és fejdíszt is készítesz. Mennyire nyitott ezekre a közönséged?
V. ZS.: A fejdíszektől még kicsit tartanak az emberek, pedig érdemes tenni egy próbát. Szuper érzés, hogy ez valami más és új, arról nem is beszélve, hogy egy egyszerű ruhát remekül lehet ellensúlyozni velük. Ez a terület egyébként engem teljesen elvarázsol. Szakmailag és vizuálisan ebben van a legtöbb lehetőség, én pedig imádok a különféle anyagokkal játszani, meglepetéseket okozni.
Magyarul nem is tudok jó kifejezést erre a vonalra, mert az „alkalmi kalap” sablonosnak és unalmasnak tűnik, nem adja át ennek a műfajnak a sokszínűségét, változatosságát. Közben ez lehet egy nagyon vagány, csillogós, tollas-fátylas fejdísztől elkezdve egy nagyon szép formájú letisztult valami is. Alkalmi kalapot akkor viselünk, amikor szeretnénk egy eseményt, pillanatot emlékezetessé tenni. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, lehet ez akár egy buli is. A cél, hogy más legyen, mint a hétköznapok.
WLB: A divat nagyon régóta érdekel. De hogyan kerültél a kalapok közelébe?
V. ZS.: Imádok barkácsolni, agyagozni, makettezni, gyöngyöt fűzni. Szeretem az apró részleteket, a finomságokat. Egy családi szálnak köszönhetően találkoztam Várhegyi Évával, aki egy hatalmas tudású szakember, és több mint egy évet tölthettem a kalapos műhelyében. Azt hiszem, az tetszett meg a leginkább, hogy bár a kalap egy pici tárgy, a műfaj mégis hihetetlenül gazdag, és mindennel foglalkozhatok a készítése során, amit szeretek.
Alapvetően egy funkcionális kiegészítő: ha kell, melegít, ha kell, árnyékol. De mégis annyira befolyásolja az egész megjelenésünket mint semmi más! A kalap a hab a tortán.
Amit a fejedre teszel, annak passzolnia kell a stílusodhoz, a ruhatáradhoz, az alkalomhoz, amikor viseled. Nyugodtan hordhatjuk ugyanazt a kalapot folyamatosan, viszont ideális esetben annyi kalapunk és fejdíszünk lehetne, mint amennyi cipőnk van. Egy-két alap és alkalmi darab variálásával már változatos és izgalmas szetteket lehet összeállítani.
WLB: Itthon már nem létezik kalaposképzés, neked két mestered is volt. Mit emelnél ki az együtt töltött évekből?
V. ZS.: Éva néninél tanultam meg a klasszikus fogásokat, nála ismertem meg az alapvető szakmai és minőségi elvárásokat. Londonban Philip Treacy műhelyében junior milliner pozícióban dolgoztam. Philipnél szerettem bele igazán az alkalmi kalapok és fejdíszek világába és itt sajátítottam el a merészebb strukturális megoldásokat. Mindkét mesterrel közvetlen és szoros viszonyban dolgoztam együtt, óriási hatással voltak rám. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma ilyen a látásmódom: mindent nagyon precízen szeretnék a lehető legjobb anyagokból kivitelezni és személyre szabott, az alkalomhoz illő fejre valót megálmodni.
WLB: Te több divattervezővel is dolgozol együtt. Hogyan alakult ki ez a vonal?
V. ZS.: Imádom ezeket a közös munkákat, és keresem is a lehetőségeket azokkal a designerekkel, akikkel hasonló a gondolkodásmódunk. Sármán Nóra volt az első, akivel együttműködtem. Neki azóta is minden menyasszonyi kollekciójához készítek hol kalapot, hol fejdíszt. Dolgoztam már a Sentiments Couture-rel, Abodi Dórával, Daubner Annával, a legutóbb pedig a Nanushka és Zsigmond Dóra kollekcióihoz terveztem. Ez egy nagyon másféle feladat, mint a saját márkámnak tervezni, de hihetetlenül inspiratív. A kalap kiegészítő ugyan, de millió a lehetőség mind az anyagválasztás, mind a kivitelezési technika tekintetében. Mivel a tervezők ezen a vonalon kevésbé mozognak otthonosan, hiszen ez egy külön szakma, így elég nagy szabadságfokkal dolgozhatok. Igyekszem olyan megoldásokat találni, ami tökéletesen passzol az ő világukhoz és engem is foglalkoztat.
Ezeknél a feladatoknál az én szerepem az, hogy az adott kollekcióhoz valamilyen pluszt adjak, komplexebbé tegyem a látványt. Szeretem, hogy minden tervező más karakter, sőt éppen ez a kihívás az egészben. Kell annál jobb motiváció, mint az, hogy tegnap egy megrendelésre készülő kalapon dolgoztam, ma egy virágos fejdíszen egy menyasszonyi ruhához, holnap pedig egy showpiece-en egy párizsi bemutatóhoz?
WLB: Sokféle stílusban, műfajban dolgozol. Hogyan lesz egy-egy ötletből hordható modell?
V. ZS.: A kalapoknál az első lépés a formázás. Ehhez általában szükség van egy fa formára, amire kinyújtom, ráfeszítem az anyagot. Persze forma nélkül is lehet kalapot készíteni, de ez egy nagyon időigényes folyamat, amihez jó kézügyesség kell. Van, hogy órákon keresztül gőzölgetem az anyagot, mire elérem azt, amit szeretnék. A formaadást szeretem talán a legjobban, ami szerintem egy picit a szobrászathoz hasonlít. Az egész folyamatnak van számomra egy különös szépsége, sőt én még az anyagok különböző illatát is imádom. A fejdíszeknél az alkotóelemek mellett azok pozicionálása is fontos, sőt az is, hogy a megfelelő helyre illesszük a fejünkön. Az egyedi megrendeléseknél mindig tartok próbát, amikor a vevő arcához igazítom a részleteket, és megbeszéljük, hogy hogyan viselje. Nem tudnám mindig lerajzolni vagy elmesélni, amit készítek, de mindig pontosan tudom, hogy mit akarok látni.
WLB: Az év végén megszaporodnak az elegánsabb események. Te milyen újdonságokkal készülsz erre a szezonra?
V. ZS.: Az utóbbi időben nagyon nagy hangsúlyt kaptak az egyedi megrendelések. Most szeretnék egy picit több energiát fordítani a boltokban is elérhető termékskála, a gyártás és a csapat fejlesztésére is.
A márka novemberben ünnepli majd a harmadik születésnapját, az első kollekciómat pedig éppen öt évvel ezelőtt terveztem a Gombold Újra! pályázatra. Az évfordulóra felfrissítek két kalapformát, amelyekből 5-5 darab készül. Emellett természetesen szeretnék egy ünnepi fejdíszkollekcióval is előrukkolni. Ez egy nagyon csillogó széria lesz, kifejezetten a karácsonyi, szilveszteri, farsangi időszakra.
Vecsei Millinery
