Kicsit a magasságnál maradva: a Szent László templom Magyarország 26. legmagasabb építménye, az egyházi épületek között viszont a 3. helyezéssel büszkélkedhet, magasságban csak az esztergomi bazilika és a Szent István-bazilika előzik meg. A története az 1800-as évek második felében kezdődött, mikor az ipari fejlődéssel ugrásszerűen megnövekedett Kőbánya lakossága, a katolikusoknak pedig szüksége volt egy nagy befogadóképességű templomra. A gondnoksági és idegenvezetői feladatokat is ellátó Nagy Attila a szerint valószínű, hogy az 1896-os világkiállítás miatt az építészek próbálták egymás túlszárnyalni, ezért is lett ennyire pompás és részletgazdag az 1894 és 1899 között épült templom, amelyen a kor legjobb mesteremberei és tervezői munkálkodtak.
1890-ben született meg a döntés a templom építésére, amelyet a Kőbányán élő Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészet nagymestere tervezett meg eklektikus-szecessziós stílusban, román, gótikus, reneszánsz, barokk, perzsa és magyar népi stílusokat ötvözve. Nagy hangsúlyt szánt a keleties-bizánci jegyeknek, de háromszor kellett újragondolnia elképzeléseit, mire elfogadta a fővárosi bizottság. A Taj Mahal-os stílust nem találták elég katolikusnak, és megnézve az eredeti tervrajzot, ezt meg is tudjuk érteni.
Lechner Ödön több időt és több pénzt is szeretett volna az építkezéshez, de ezt már nem adták meg neki. Kortárs művészek tiltakoztak vele együtt a döntés ellen, de a fővárost ez sem hatotta meg. Tandor Ottó és Mahrenke Vilmos fejezték be a templombelsőt, tiszteletben tartva a Lechner-féle elveket. A keleties vonásokat sikerült azért becsempészni a külső és belső megjelenésbe: a bejárat bronz ajtódíszeibe, a helyenként, például a főoltár felett felbukkanó kupolás építményekbe. Kívül a keleties pompát a vörösmárvány alapanyagok, a színes mázas cserépfedés, a pirogránit épületdíszek fokozzák.
A legszemkápráztatóbb részei az enteriőrnek a Zsolnay majolika oltárok, amelyeket Zsolnay Vilmos épített a szószékkel és egyéb ornamentális-figurális díszekkel együtt. Mind közül kiemelkedik a főoltár, amelynek Szent Lászlót ábrázoló oltárképe Roskovich Ignác, a kor elismert egyházi festőjének alkotása. Érdemes közel menni, akárcsak az eredeti állapotban megmaradt szószékhez is: lenyűgözőek. A legenda szerint a főoltárt a II. világháború idején a Kőbánya alatt húzódó óriási, több kilométeres pincerendszer keresztül menekítették ki darabokra szedve.
A templom háromhajós elrendezése leginkább egy bazilikáéhoz hasonlít. Nem mindig voltak ilyen fehérek a falai, eredetileg Scholtz Róbert festett rá falfestményeket, de ezek a speciális tetőszerkezet miatt bekövetkezett gyakori beázásokat erősen megsínylették (már 1903-ban eláztak a freskók), ezért a 90-es években inkább hófehérre festették őket, de talán nem is baj, mert a díszes, színpompás oltárokkal, üvegablakokkal együtt már lehet, túl sok lenne a jóból. A sok komor, sötét tónusú katolikus templomhoz képest viszont kellemesebb hangulatot kelt a fehér falak és az ízléses díszek kontrasztja. Hogy milyenek voltak a freskók, arra akad egy friss példa a templomtérben: 2018-ban restaurálták a Mária-oltárt, mely mögött felfedeztek egy eredeti falfestést, és ezt kiállították.
Az üvegfestmények Róth Miksa alkotásai, de ezek a II. világháborús ostromban megsemmisültek a légnyomás miatt, Bráda Tibor iparművész pótolta őket az eredeti tervek alapján. A színes képeken felbukkan a napkeleti bölcsek imádása, Benczúr-festmény után Vajk megkeresztelése, az Angyali üdvözlet, Krisztus megkeresztelése és a különböző szentek. Az ablakokon és az oltárokon kivehetőek a felajánló családok nevei, például az apró üvegmozaikokból készített Szent Antal-oltárt a közelben sörgyárat működtető Dreher Antal és családja ajánlotta fel. Az Árpádházi Szent Margit-oltárnál az is olvasható, hogy „Margit lányunk emlékére” – dr. Örley Lajos ügyvéd és neje, Cserbenka Szidónia adományozta az alkotást a templomnak 18 éves korában elhunyt lányuk emlékére – az ő vonásait festette Szent Margit arcára Roskovitz Ignác.
A világháborúban több kár is érte a templomot, amelynek belsejében istállót alakítottak ki az orosz megszállók, a kivételesen magas toronyban német kilövőállomás is működött. Megrongálódott a Zsolnay-tető, a kerámiacsipkék, megsemmisültek a tornyok. A csodálatos neogót csillárt a feltevésekkel szemben nem a háború tüntette el, hanem a kántor, aki a karzatról kinézve nem látta tőle a liturgiát.
Az ötvenes években a huszártorony égett le ugyanúgy, mint a Notre Dame, a felújítást végző mesterek valamit égve hagytak. A 80-as években kezdődött egy óriási, végeláthatatlannak tűnő rekonstrukció; 20-25 évig állványerdőben állt a templom, mert az állam és az egyház nem tudtak megegyezni a külső-belső felújítás felelőseiről. Végül 2001-ben fejeződött be. A templom kivételes azért is, mert Budapest egyetlen önkormányzati, és nem egyházi tulajdonú temploma. Ha úgy nézzük, Kőbánya legnagyobb nevezetessége.
Az 1899-ből származó orgonához a 66 fokos lépcsőn felsétálva még szebb perspektívából nézhetünk körbe, a gótikus, csúcsos stílusjegyek innen nézve érvényesülnek leginkább. Még feljebb sétálva a hatszögletes harangtoronyba jutunk, és egy egyre keskenyebb lépcsőn az óraszerkezetig is fel lehet menni, de a látogatókat csak az erkélyszintig viszik, ahonnan még biztonságban meg lehet csodálni a panorámát. „Tiszta időben a Szabadság-szoborig is el lehet látni, egy magasságban vagyunk vele, Kőbánya-Óhegy amúgy is egy magasan fekvő terület” – magyarázta Nagy Attila. Szemben látszik az ATV-székház és a kőbányai művelődési központ kerek kupolája.
A templom kórusa egyébként éppen 50 éves, Európa-szerte szoktak turnézni, és a templomban ingyenes koncerteket is szoktak tartani, ami jó lehetőség lehet körbenézni a csodaszép díszek között. Be lehet nézni a szokatlanul hosszú nyitvatartási időben is, de be lehet jelentkezni az ingyenes tárlatvezetésekre, amikről itt lehet informálódni.
