Bodzsár Márk az Isteni műszak című első filmjével bizonyította, hogy nemcsak vonzódik az éjsötétben úszó, bizarr elemekkel teli, groteszk mozikhoz, hanem ilyeneket is fog készíteni, méghozzá biztos kézzel. Minden hibája ellenére, a rendszerváltás után nem sokkal, a délszláv háború árnyékában, mentősök között játszódó történet az utóbbi évek egyik legeredetibb és legizgalmasabb magyar filmje volt, rengeteg vérrel, egy csetlő-botló Keresztes Tamással és egy sátáni figurával, akit Rába Roland alakított pazarul. Rá a Drakulics elvtársban is egy hálás és fontos szerep, meg egy annyira jól sikerült maszk jutott, hogy alig lehet alatta felismerni, csak a hangja árulja el, hogy ő maga bújt Kádár János bőrébe.
A Drakulics Kádár Jánosa persze nem olyan, mint amilyen a valóságban volt. Karikatúraszerű, groteszk rajzolatú antagonista, akinek legfontosabb célja, hogy a szovjetek és persze a maga számára is megszerezze az örök élet titkát a hosszú évek után Nyugatról hazalátogató, egykori partizántól, a kubai forradalmat is megjárt Fábián elvtárstól (Nagy Zsolt), aki azért érkezik a 70-es évek Magyarországára, hogy a kapitalizmus ellen véres harcot vívó vietnami hittestvérek megsegítése céljából nagyszabású véradó mozgalmat gründoljon. De mivel ő mégiscsak egy vámpír, egészen más célja van ezzel, mint az emberbaráti szeretet érvényre juttatása, és erről nagyon sokáig senkinek sincs tudása, maximum sejtelme.
Ám Fábián elvtárs már a kezdet kezdetén gyanús, hisz hatvanas ember létére úgy néz ki tűzpiros Mustang sportkocsija mellett, mint egy korabeli, harmincas playboy, ráadásul nagyon furán is viselkedik, így a Párt feje, maga Kádár János, a szovjetek parancsát teljesítve a legjobb ügynökeit (Nagy Ervin, Walters Lili) küldi rá a messziről jött emberre. Vagyis vámpírra. Miközben Fábián a vérre hajt, az ügynökök az örök életre megszerzésére törnek, hogy ezzel betonozzák be a kommunista rendszer stabilitását. Csak hát nem számolnak a vámpír ellenállhatatlan vonzerejével, aki rövid idő alatt behálózza a ráküldött ügynöknőt, amitől pedig az egész akció gellert kap.
A Drakulics elvtársigazi sztárparádé. A már említett színészek mellett olyanok tűnnek fel benne kisebb-nagyobb szerepekben, mint Balsai Móni, Borbély Alexandra, Kerekes Éva, Trill Zsolt, Székely B. Miklós, a stand up-komikus Bödőcs Tibor, a nemrég elhunyt kiváló költő-író, Térey János vagy a mindig erőset hozó Thuróczy Szabolcs, aki nemcsak, hogy lubickol az ügynökök főnöke, Esvégh elvtárs szerepében, de a film legjobb, legviccesebb dumáit is neki köszönhetjük. De ugyanilyen üdítő poénforrás Nagy Ervin is, aki Kun László ügynök elvtársat játssza, és közben karcos paródiáját adja annak a macsó figurának, amit egyébként mindig előszeretettel osztanak rá a magyar filmekben.
A legnagyobb felfedezés pedig egyértelműen Walters Lili, akit a nagyközönség az Egynyári kaland című tévésorozatból ismerhet – aki pedig még a hazai alterzenei közeg vérkeringésén is rajta tartja a kezét, az a Dorothy's Legs nevű, remek kis zenekarból is. Amikor a vásznon van, mint Magyar Mária elvtárs- és ügynöknő, nehéz levenni a szemünket hol konok, hol ijedt, de végig nagyon bátor ábrázatáról. Végül ő éli túl a rendszert, és nem az őt.
A Drakulics elvtárs pontosan illeszkedik abba a rendszerváltás utáni, hazai filmes hagyományba, amit Tímár Péter 1996-os Csinibabája indított el, és aminek olyan, jobban sikerült darabjait láthattuk az évek során, mint a Liza, a rókatündér vagy az eggyel gyengébb és kommerszebb Made In Hungária. Ez pedig a szocialista-kommunista Magyarországra visszarepítő, nosztalgiával terhelt, könnyes-vicces retró mozi, aminél legalább olyan fontos a minél korhűbb világ felfestése, mint maga a történet. Mondhatni: ezek a filmek – és ez alól a Drakulics sem kivétel – már-már korhűbbek, mint amilyen maga a valóság volt annak idején. Ruhák és frizurák, autók és bútorok, ételek és italok látványától legalább annyira elalél ilyenkor a közönség, mint egy-egy jól eltalált poéntól.
A Drakulics azonban egyvalamiben mégis különbözik a többi retró filmtől: míg azok inkább kedveskednek-cukiskodnak, ez a mozi, talán a témája miatt is, sötétebb és karcosabban groteszk, ugyanakkor a szokásos kliséket nem hagyja ki, el sem kerüli. Ilyen a szinte kihagyhatatlan vállalati rendezvény jelenete a blőd szónokkal, az állandóan leskelődő és az orrát mindenbe beleütő házmester figurája, vagy a titkárnőé, akiből ráadásul kettő is jutott a Drakulicsba. Mindettől függetlenül Bodzsár Márknak sikerült egy olyan retró mozit készítenie, ami a stílusa okán mégis jól elkülönül a többitől.
Lehet, hogy az Isteni műszak egyenetlenebb és kevésbé kerek film volt anno, mint most a Drakulics, de eredetibb és felzaklatóbb is, ugyanakkor Bodzsár Márk új mozija meg szórakoztatóbb és éppen ezért a közönség igényeit is jobban kiszolgálja majd, mint véres-mentős bemutatkozó munkája. Legalábbis mi arra fogadnánk, hogy Fábián és Kun elvtársak, valamint Magyar elvtársnő (vagy ahogy a filmben nevezik: Madárka) története betalál majd a retró mozikra mindig oly fogékony magyar közönség szívébe. Örök életet nem garantál (mi sem a filmnek), vérünket sem szívja ki, de másfél órára remek és emlékezetes szórakozást nyújt.
