A HODWORKS több mint tíz évnyi aktivitása alatt a társulat pár tulajdonságát lassan talán biztosra vehetjük: humor, játékosság, professzionalizmus, tabukat döntögető gondolatok, mindez kitűnő előadóművészekkel a színpadon. A nemzetközileg is komoly elismerésekkel jutalmazott HODWORKS hazánkban jelenleg az egyik legizgalmasabb formációnak számít a kortárs tánc szcénában, hiszen a Hód Adrienn által vezetett társulat nemcsak folyamatos megújulásra képes előadásaiban, hanem finom humorú, mégis erőteljes hatást kiváltó darabjai nem tűnnek el nyom nélkül a nézőből.

Nem véletlen, hogy táncelőadásaik egyre nagyobb közönséget vonzanak a színháztermekbe. Munkájuk középpontjában a minden akadálytól, közvetítőtől, díszlettől, kelléktől, színházi eszköztől megszabadított test és tudat áll.

Arra is rájöhettünk már, hogy mindez persze nincs mindig túl komolyan véve. „A humor valóban erőteljesen megjelenik az utóbbi előadásainkban. Én, személy szerint szeretem, amikor több szemszögből átélhetek egy történést. Ettől megkönnyebbülök, ami szerintem fontos történés az életünkben.” – mesél a humor szubverzív szerepéről Hód Adrienn.

A szabadság különös formáira kíváncsi nézőknek októberben lehetőségük van két előadást is megtekinteni a Hodworks-től. Október 8-án több szempontból is különleges előadás tér vissza a MU Színház falai közé.  A 2016-ban a legkiválóbb táncelőadásáért járó Lábán Rudolf-díjat nyert Grace című darab most magyar nyelven, angol felirattal látható. Az előadás előtt ráhangoló, bemelegítő foglalkozáson vehetnek részt a vállalkozó kedvű nézők, ahol lehetőségük nyílik saját testüket bemelegíteni, érzékszerveikkel tapasztalni, játszani, kísérletezni, kérdezni, válaszolni és legfőképp: megérkezni.

Az előadás során a koreográfus által precízen vezetett helyzetek absztrakt állapotokként jelennek meg a színpadon. Tekinthetjük ezt normáktól mentes szertartásnak, ahol négy kitárulkozó és pajkos előadó szembesít minket lenyúzott és kicsontozott élményekkel.

Október 25-26-án legújabb önálló darabjuk, a Délibáb látható, amelyben az önreflexió és a kultúrpolitikai légkör elemzése minden eddiginél nagyobb teret kap. A nehézkedéssel küzdő előadók a kulturális és politikai valóságok küzdőterén csikarnak ki végletes helyzeteket magukból és egymásból. Rajtuk keresztül talán mi magunk is felszabadulunk kicsit a mindannyiunkat kínzó kötöttségektől, legyen az individuális vagy társadalmi szintű.

„A kreáció elején azzal a fikcióval is játszottunk, hogy nincsen néző, majd azzal, hogy specifikus nézőknek készítünk valamit, kiszolgáljuk vagy provokáljuk őket. Aztán elengedtük ezt a vonalat, mint sok minden mást is, és figyeltük, hogy mi az, ami megerősödik az anyagban. Hosszú úton eljutottunk oda, hogy az első részben felvállaljuk a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot, a reményvesztettséget, drámaian, abszurditással, tele iróniával és humorral.”