Egy lelkes amatőr régiséggyűjtőnek köszönhetően a szerkesztőségünkben landolt két Budapest témájú játék a szocialista múltból, melyek jóvoltából most egy kis időutazásra csábítjuk a kedves olvasót.

KÖZLEKEDÉSI JÁTÉK

A Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes elvtársai 1953-ban úgy gondolták, a magyar pajtásoknak is szükségük van szocialista értelemben is menő játékokra, ezért a Lemezárugyárat jelölték ki a tervezés és gyártás nemes feladataira. Ezután bő 20 éven át szállították a kisdobosok és úttörők számára a jobbnál jobb játékokat, melyek közül nem egy ma hallatlan nagy értékkel bír a gyűjtők számára, mint például a Holdrakéta, a Csipegető csibe, a Kutyaházas persely vagy a Közlekedési Játék.

Az 1962-ben piacra dobott Közlekedési Játék neve és csomagolása nagyon puritán, de ha a doboz fedelét felnyitjuk, már egészen másképp fest a dolog: színes, kifejezetten szemrevaló és kipróbálásra ösztönző. Ugyanakkor annál többet, mint amit a neve ígér, nem ad a játék. Felhúzhatós autók ide-oda furikáznak Budapest utcáin a főváros nevezetességei (az Országháztól kezdve a Vajdahunyadvárán át a Madách térig) között, és vannak menet közben KRESZ-táblák is, melyeket érdemes figyelembe venni, hogy ne történjen karambol.

A nevelési szándék azonnal tetten érhető: mire jogsiképes lesz a gyerek, ismerje meg a szabályokat, legyen tisztában az egyes a táblák üzeneteivel, és tudja jól, közlekedni csak okosan szabad.

SÉTA BUDAPESTEN

Az egész család által (gyerektől a nagyszülőig) játszható táblás társasjáték is a nevelő szándék jegyében fogant. Hogy mikor, azt pontosan tudjuk: a játék 1967-ben került fel a szocialista játékboltok polcaira. Nem lett olyan emblematikus, mindenki által ismert Gazdálkodj okosan! vagy Ki nevet a végén?, de talán azért, mert szükséges volt hozzá némi speciális érdeklődési körre, és mivel a fővárosra koncentrált a játék, ezért egy vidéken élőt kevésbé ránthatott be.

A Séta Budapesten társasjáték bővítette a pajtások tudását a fővárosunkról, sokat megtudhattunk belőle például a Szabadság szoborról, a Lánchídról vagy a Halászbástyáról, úgyhogy aki a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre azt a választ adta, hogy idegenvezető, annak ez a játék kötelező elem lehetett az életében.

Végezetül álljon itt egy idézet a szabályleírásból, ami tökéletesen visszaadja a játék igazi értelmét: „Az a kis pajtás, aki végül a játékban szereplő összes kérdésekre tudja már a helyes választ, abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy barátai, rokonai mellé idegenvezetőnek is felcsaphat, s így a játékból haszon is származik.”

(A játékokért külön köszönet Vizi Ákos pajtásnak.)