We Love Budapest: Nemrég ünnepeltétek a márka egyéves születésnapját. Meséljetek a kezdetekről!
Evelin: Nagyjából másfél éve kezdtem el azon agyalni, hogy szeretnék valamit létrehozni, valami olyasmit csinálni, amit szívesen hordok, ami az enyém, de örömmel megosztom másokkal is. Katával először egy névjegykártya-tervezésen dolgoztunk együtt, és már akkor szuper összhang alakult ki közöttünk, ezért megkerestem, hogy nem lenne-e kedve ebben is részt venni.
Kata: Elég hamar a pólóknál lyukadtunk ki, hiszen mindketten szeretjük a különleges pólókat, de olyan vonalon indultunk el, ami más, mint a fast fashion boltokban kapható darabok. Nagyon gyorsan, nagyjából egy hét alatt megszületett a koncepció. Először nem is gondoltunk arra, hogy ebből egy márka lesz, de folyamatosan jöttek az újabb és újabb ötletek, úgyhogy belevágtunk.
Evelin: Egyikünk sem divattervező, én a szépségiparban dolgozom, Kata grafikai tervezéssel foglalkozik, Frici pedig pénzügyi vonalon mozog. Nem vagyunk tervezők, viszont ebben a dologban hatalmas lendülettel és szeretettel veszünk részt mindannyian.
WLB: Hogyan jutottatok el a fenekekhez?
Kata: Egy póló remek eszköz arra, hogy valamilyen üzenetet közvetíts. Lehet úgy is menő, hogy nem verbálisan állít valamit, ugyanakkor meghökkent, és mégsem kommersz. Pont ezért egy kicsit merészebb vonalon indultunk el, és így jutottunk el a pucérsághoz.
Evelin: Ez a téma elég izgalmas, és úgy alakítottuk ki a printeket, hogy lányok és a fiúk is szívesen hordják. Viszont nem szerettük volna konkrétan az arcába tolni senkinek a popsikat, inkább egy esztétikus, sejtelmes „smart sexy” irány lebegett a szemünk előtt. Szeretjük a laza darabokat, ezért egyértelmű volt, hogy uniszex pólókra készülnek a minták. Fiús pólókat képzeltünk el, amik mindennel jól mutatnak, de a printeken Yölanda mégis pofátlanul a képünkbe tolja a fenekét.
WLB: És kicsoda Yölanda?
Kata: Arra gondoltunk, hogy tegyünk a minták mögé egy személyt, akit senki sem ismer. Egyelőre azt, hogy ki is ez a jó fenekű Yölanda, nem árulhatjuk el, de talán nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy ki hogyan azonosul ezzel a jelenséggel.
WLB: Elég sokféle olvasata lehet ennek a koncepciónak. Mi a tiétek?
Evelin: Valóban több szempontból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Tekinthetjük feministának, de akár antifeministának is. Én fontosnak tartom, hogy most, amikor ennyire számítanak a külsőségek, akkor csavarjunk ezen még egyet. Szerintem ennek a jelenségnek éppen a lehetséges árnyalatai, nézőpontjai érdekesek.
Kata: Éppen a fenékkultusz kifordításáról van itt szó. A látványvilág friss és eltér a sablonoktól, a grafikák sokkal inkább szólnak a test szépségéről, mint a női nem tárgyiasításáról. Az instán posztolt fotóinkon is inkább a színekkel és formákkal játszunk.
WLB: A grafikák a lehető legegyszerűbbek, a komponálás izgalmas, a színek pedig merészek. Hogyan alakul ki egy-egy print?
Kata: Foltszerű mintákkal és valóban extra színekkel dolgozunk. Először azt találjuk ki, hogy milyen hatást szeretnénk elérni. Sokat beszélgetünk, képeket, színkombinációkat mutatunk egymásnak, közösen inspirálódunk. Ezután én otthon nyugalomban, a felmerült ötletekből összerakok pár javaslatot, és ezekből közösen választjuk ki a végső változatot. A közöségi médiában is kizárólag saját fotókat használunk, és sokszor ezek is ihletnek egy-egy mintát. A legelső print például egy csomagolástervből indult.
Evelin: Sokszor játszunk rá arra is, hogy első pillantásra egymással látszólag összeegyeztethetetlen dolgokat párosítunk. Kinek jutna például eszébe egy feneket egy pólóra rakni? Inspiratívnak tartom, amikor olyan dolgokat ötvözünk, amik nem feltétlenül passzolnak. Kata például iszonyú jól bánik a színekkel, sokszor mutat olyan variációkat, amik nekem eszembe se jutnának. A piros-rózsaszín kombó például nagy kedvencünk!
WLB: Hányféle minta készült eddig?
Kata: Összesen hat. Próbáltunk nekik nevet is adni, de végül azt használjuk, ahogyan a kezdetektől egymás között hívjuk őket. Az első mintánk a piros alapú Official print volt, ez annyira pörög, hogy folyamatosan újra kell gyártatnunk. Ezt követte a babakék alapú lyukas farmeres Baby Blue, a szoknyás EVA P. és a szójátékra építő, frivol Pineapple. Ezekhez csatlakozott tavasszal két új dizájn. A szürkés háttérrel készülő, a zuhanyozó Yölandát ábrázoló viszonylag konkrét Bubble Butt és a fekete pólóra nyomott nyári naplementés, mély színű Black Bay, aminek az ötletét szintén egy saját fotónk adta.
Evelin: Őszre hímzett pulcsikat terveztünk, a mintadarabok már készen is vannak.
WLB: Hogyan juthatunk hozzá egy Yölandához?
Frici: Tudatosan nem reklámozzuk túl a márkát, és visszatartjuk a publicitást. A közösségi oldalainkon lehet tőlünk rendelni és arra törekszünk, hogy ez egy személyes történet maradjon, ameddig csak lehet. Az első sorozatból összesen 100 darab készült, ez két hónap alatt mindenféle marketing nélkül elkelt. A kezdetekben még majdnem minden vásárlót ismertünk valahonnan.
Kata: Augusztus óta már a Garden Studióban is elérhetők vagyunk, ami nagyon megtisztelő. Szuper, hogy Tomcsányi Dóri is hord Yölandát, és annyira hihetetlen érzés az is, amikor valaki megírja, hogy mennyire menő, amit csinálunk.
Evelin: Fontos, hogy megismerjük azokat, akik szeretik a pólóinkat, ezért közösségi eseményeket is szoktunk szervezni. Tavasszal csaptunk egy elég jó kis születésnapi bulit, volt egy közös programunk a Debrecen Bike Maffiával, ahol közösen festettünk pólókat. Annyira kedves emberekkel találkoztunk!
WLB: És hogyan tovább?
Evelin: Egyelőre igyekszünk feldolgozni, hogy mennyien szeretik ezeket a cuccokat.
Kata: Alapvetően pólómárka szeretnénk maradni, de szélesítenénk egy picit a termékskálát, és szívesen működnénk együtt olyan tervezőkkel, akiknek szimpatikus ez a vonal.
Frici: Szeretnénk bővülni, fejlődni, de organikusan, kis lépések mentén. Egyelőre minden forintot visszaforgatunk, sőt önmagában nem is cél, hogy ez főállásunk legyen.
Evelin: Azért nyilván jó lenne, ha egyszer lenne egy szuper csapat a hátunk mögött, és csak ezzel foglalkozhatnánk!
Kata: Álmodozunk, de csak mértékkel.
