Közeleg a Budapest Urban Games – mi kell hozzá, hogy úszhassunk a Dunában?

We Love Budapest: Kevés embernek jutna eszébe, hogy a város közepén a Dunába ereszkedjen, a vízirendőrök is árgus szemekkel figyelnek. Hogyan sikerült megszervezni a versenyt?

Sticzay Péter: Tavaly rendeztük meg az első Duna-átúszást, de már több éve dolgoztunk azon, hogy megkapjuk a szükséges engedélyeket. A Duna vize folyami hajózásra szolgál, nem fürdőzésre; mivel Budapesten nemzetközi hajóút található, hajózárat kellett elrendelni, amit elég szűkmarkúan mértek. Tavaly három, idén öt órára tudtuk elintézni, a Mahart és a vízi rendészet engedélye is kellett hozzá. A másik feltétel a vízminőség ellenőrzése volt, mintát kellett venni három ponton, a pesti, budai oldalon és a fősodornál; megfelelő és jó minősítést kapott idén is.

Amúgy azért tettük szeptember elejére az átúszást, mert ilyenkor a legalacsonyabb és a legstabilabb a vízállás. Továbbá minél alacsonyabb a víz, annál tisztább, mert ha jön a nagy ár, mindenfélét hoz magával, májusban, júniusban biztos nem engedélyeznék a versenyt. Ennek amúgy van múltja, már a 60-70-es években szerveztek átúszásokat a Parlament előtti részen, és ugyebár Schirilla György is átúszta telenként külön engedéllyel. Tavaly én is a többiekkel tartottam, és fantasztikus élmény volt: egyrészt a sodrás miatt, másrészt mert budapestiként mégiscsak a Szabadság híd alatt úszkáltam.

WLB: Mi a helyzet az örvényekkel?

S.P.: Ezen a szakaszon nincsenek örvények. A víz 8-10 méter mély lehet középen. 11 darab mentőhajó fogja biztosítani a versenyt búvárral, mentőlegénységgel, a start és a cél stégjén is lesznek búvárok.

WLB: Tavaly mindenkinek sikerült teljesítenie a távot?

S.P.: A Szabadság híd pesti hídfőjénél van a start, és a BME előtt, átellenben a cél. Idén is felállítunk egy bójasort az átló mentén a vízi rendészet és a kutatómentők által meghatározott biztonsági vonalban, hogy aki elfárad vagy lesodródik a bójákon túlra, azt kiemeljük. Tavaly 330 ember indult, és 70-et kellett kimenteni, aminek főleg az volt az oka, hogy sokan nem tudják, hogyan kell folyami vízben úszni. Bár a sodrással megegyező irányban halad az ember, erős tempóban kell úszni, és ellen kell tartani az árnak, máskülönben lesodor az optimális nyomvonalról. Tavaly a legjobb idő 5 perc körül volt, az átlag 7-8 percet úszott. Aki a legoptimálisabb vonalat tudja tartani úszás közben, körülbelül 400 métert tesz meg. Kipróbáltuk egyébként a vízipólócsapattal és Verrasztó Dávidékkal, lehet-e felfelé úszni a Dunában, de nem sikerült.

WLB: Milyen feltételek, milyen kondíció kell az induláshoz?

S.P.: Szükséges egy háziorvosi igazolás, amivel ki tudjuk szűrni a komolyabb problémákat, például a szívbetegséget. A helyszínen is el lehet intézni pénzért, de mi mindenkit arra biztattunk, intézkedjen előre. Tavaly nem tűnt mindenki különösebben sportos alkatnak, ennek ellenére a többség szépen leúszta ezt a komoly kihívást. Emlékezetes élményem, hogy valaki még a kutyáját is elhozta, és bizonygatta, hogy még a Balatont is átszelte a kutyával. Végül megengedtük nekik, le is úszták mindketten. De volt olyan profinak tűnő triatlonista, aki valószínűleg még életében nem úszott folyamban, és megcélozta a kiszállót. Hiába mondtam neki, hogy kicsit felfelé, srégen ússzon, nem vette figyelembe a fizika törvényeit, és lesodródott.

WLB: Milyen programok lesznek még a Budapest Urban Games-en?

S.P.: A sporton keresztül szeretnénk bevonni a városlakókat a város használatába. Egy urbánus sportrendezvényt próbálunk szervezni, ahol a város különleges, nem megszokott, esetleg kicsit poros helyein sportolnak a városlakók. Nem könnyű megszervezni az ilyesmit, mindenhez engedélyek kellenek, és van sok-sok olyan víziónk, amelyek egyelőre lepattannak a falról. De már az is fantasztikus, hogy engedélyezik a Citadellán a 4 és 8 kilométeres futást, a Duna-átúszást, a Klauzálon a street ball mérkőzést a Vásárcsarnok előtti utcaszakaszon. Itt grundfocibajnokság is lesz, aminek az a missziója, hogy a régi grundfocipályákat újra integráljuk az emberek hétköznapjaikba.

WLB: Milyen állapotban vannak a budapesti közösségi sportpályák?

S.P.: Átfogó választ erre nem tudok adni, de az a tapasztalatunk, hogy a grundfoci-, kosár- és focipályák között vannak lepusztult és vannak felújított, csilli-villi helyek is. Valószínűleg ahol van közösség, ott van igény a jól működő pályára is, a Bikás park kosaras közössége például a legnagyobb a városban, de nemrég a Flórián téren láttam egy másik közösségnél egy szépen felújított parkot. Ebbe mi is tettünk idén energiát, a Bikás parkhoz szállítottunk egy 100 fős lelátót, és a Klauzál téren is felújítottuk a pályákat.

WLB: Sok amatőrökből álló sportközösség van Budapesten?

S.P.: Mi egész évben szervezünk fórumokat, amikre meghívjuk az egyes sportágak közösségeit, legalábbis azokat, akiket fel tudunk kutatni. Ezek a fórumok arról szólnak, miben tudunk segíteni nekik, együtt tudunk-e működni esetleg a BUG-on. Vannak köztük street work outosok, bringások, futók, focisok, kosarasok, úszók, birkózók, pingpongozók. Nagyobb egyesületekkel, klubokkal is kapcsolatban vagyunk, a Magyar Öttusa Szövetséggel idén lett is együttműködésünk, a Citadellán a kilátókör futóversenyünknél tartanak egy laser run nevű versenyszámot, ami az öttusa butított verziója: a futók egy lézerpisztollyal lőhetnek egy speciális fogadóállomásra. Korábban szerettünk volna birkózóversenyt is szervezni, de a birkózó szövetség nagy szemekkel nézett ránk, egyelőre nem jutottunk közös nevezőre, reméljük, jövőre összejön az együttműködés.

WLB: Milyen tervek vannak még az Urban Games bajnokságaira?

S.P.: A vízióink között szerepel a falmászás a Vár oldalában, bringaverseny a Citadellán, MOL Bubis verseny, utcai birkózás. Megkerestek minket a SUP-osok is, de ott vannak az evezősök is, akikkel nagyon jól ki lehetne használni a Dunát, hiszen rengeteg lehetőséget rejt.