Fekvőtámasz, húzódzkodás, tolódzkodás – a saját testsúlyos edzések népszerűségük csúcsidőszakukat élik a világban. Budapesten is kedvelt mozgásforma a street workout, melynek itthoni helyzetéről április végén tartottak fórumot a Budapest Urban Games szervezésében.

Aki esetleg nem tudná, a sportág egy saját testsúlyos edzés extrém tornagyakorlatokkal (fekvőtámaszok, húzódzkodások, tolódzkodás), méghozzá ahogy a neve is utal rá, szabadtéri parkokban. Népszerűségének fő oka a gyakorlatok szabadságában, a nagyszerű fizikum felépítésének lehetőségében rejlik, illetve bárhol elvégezhető edzést kínál akár egyedül, akár csoportosan.

Ahhoz képest, hogy a street workout még nincs 10 éves (az első világbajnokságot 2011-ben szervezték), elképesztő mennyiségű embert és közösséget mozgat meg.

Magyarországon a 2010-es évek elejétől van jelen, eleinte házi készítésű “bar”-okon, majd 2012-től a HardBodyHang, street workoutra szakosodott ipari formatervező csapata által készített pályákon edzettek az emberek, melyekből ma már több tucat is van szerte Európában. A budapesti street workout közösség meghatározó szereplői közül Radányi Norbert (Bartendaz Hungary), SzarkaÁkos (versenyző, edző), KellnerViktória (versenyző, edző), CsákDániel (egyesületi elnök, edző) és Csepregi Szabolcs (HBH) vettek részt a beszélgetésen.

Budapesten közel tíz street workout-jellegű pálya és számos kondipark is található. A szabadtéri kondiparkok fő feladata a mozgás népszerűsítése, hiszen mindenki a saját súlyának megfelelően használhatja. Fejlődési lehetőséget, közösséget, kihívást azonban nem nyújtanak a haladóknak.

A SW közösség összetartónak számít, bár ebben benne van az is, hogy a sportág új, és a közösség kicsi. A hazai szakemberek szerint hiányzik az egységes stratégia, melyben a célok, a feladatok és a felelősök egyértelműen meg lennének nevezve. A fórum résztvevői szerint a sportág ugyan népszerű, a versenyek száma is évről évre gyarapszik, azonban az ideális helyzethez központilag vezetett versenynaptárra és a versenyek tematizálására lenne szükség. Úgy gondolják, az iskolai oktatóprogramokra jobban rá kell feküdni, mert egyrészt az iskolások kiemelt célcsoportnak számítanak, másrészt színesíteni kellene a foci és kosárlabda vonalon megrekedt testnevelés órákat.

A szervezet működésének bemutatása (pl. honlap, alapvető csatornák stb.), az állandó jelenlét és kommunikáció szintén elengedhetetlen, hiszen hogyan is várnák el a fejlesztőktől, hogy megfelelő minőségű pályát építsenek, ha nem tudják, kihez kell fordulni. A pályák szabványosítása egyaránt fontos feladat, mert bár a sportvezetés felismerte a sportág korlátlan lehetőségeit – például, hogy egy másik sportpálya töredékéből lehet SW pályát építeni –, de a különbségek (SW pálya kontra kondiparkok) tisztázására, és a hivatalos szabványok érvényesítésére több energiát kellene fordítani.

A budapesti és a hazai SW legnagyobb támogatója a HBH, akik kifejezetten erre a sportágra szakosodtak és a sportolók bevonásával készítenek professzionális pályákat. A HBH 2011 óta több tucat pályát épített az országban, ebből kb. nyolcat saját felajánlásból, hiszen felismerték: ha az infrastruktúra nem fejlődik, a közösségek sem fognak. Erre lenne szükség más cégeknél is, vagyis felismerjék felelősségüket a sportágban.

Zajlik már egyébként a 2017-es Budapest Urban Games előkészítése, melyen a street workout kiemelt szerepet kap. Szeretnék, ha a BUG keretein belül rendeznék az Európa-bajnokságot, az idei évben pedig terveznek nemzetközi irányba nyitni, mert úgy vélik, a hazai közösség szakmai és versenyzői szempontból is megérett erre.

A fórumról bővebben itt lehet olvasni.