Számos olyan izgalmas tudományos és kutatóhelye van Budapestnek, ahova az adott szakma tudósai mintha csak hazajárnának, ám a laikusok számára igazi kuriózum, ha bepillanthatnak az itt zajló munkafolyamatokba és a színfalak mögé. Jártunk már a Budapest Főváros Levéltárában, az Akadémia épületében, a Bécsi kapu téri levéltárban és a Központi Statisztikai Hivatalban is, most pedig a Légifilmtárat és dolgozóinak munkáját ismerhettük meg testközelből.
A Bosnyák téri, külsőre nem túl feltűnő kilencemeletes monstrum igazi kincseket rejteget, ezeknek egy részét fedezhettük fel egy júniusi délelőttön. Az egykori Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) – mely most a hangzatos Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály névre hallgat – felelős többek között a Magyarországról készült légi fotók megőrzéséért és digitalizálásáért.
A gyűjteményt és a folyamatot bemutató épületbejárás keretében végigkövethettük a fotók sorsát egészen a születésüknek a körülményeiktől kezdve odáig, hogy a világ bármely táján egy kattintással elérhetjük őket, és megnézhetjük, hol és hogyan éltek nagyszüleink vagy szüleink 1959-től kezdve.
Kezdésként kívül-belül megismerkedtünk egy olyan Wild RC-8 típusú légifelvevő kamerával, amivel a képek egy jelentős része készült. A több, mint 34 kilós objektívvel és masszív fémszerkezettel rendelkező műszert a repülő aljára vágott lyuk fölé illesztették, de úgy, hogy ha kellett, akkor el is lehessen takarni a kikandikáló objektívet, mivel a rendszerváltásig voltak olyan titkos objektumok, ami fölött csak így repülhettek el.
Ha belegondolunk, hogy milyen körülmények mellett kellett tűéles képet készíteni – mégiscsak egy repülőről van szó, ami rázkódik, időnként széllökések jönnek, a hőmérséklet is lehet szélsőséges – elképzelhetjük, milyen hihetetlenül profi és alaposan kitalált műszerre volt szükség. Ráadásul az objektív toldatot kétévente elküldték Svájcba, hogy újrakalibrálják: ekkor megnézték a fókusztávolságot és újra beállították. A sima fotótól nemcsak a formátum és a készítés módja különbözteti meg ezeket a képeket, de fontos volt az is, hogy a képek 60%-ban fedésben legyenek, és egy pontnak minimum 2 képkockán rajta kell lennie, illetve a szélekre illesztési pontokat és keretadatokat is ráfotózott a kamera.
Az objektív fölötti kazettatestben található a két orsó, mely durván 60 m nyersanyagot képes tárolni,ez nagyjából 235 expozíció. Ideális esetben Kodak filmeket használtak, amennyiben volt rá pénz, és be tudták szerezni a keleti blokkban.
Miután a szétszerelt gépnél több apró mozdítható elem nem volt, az emeleti filmtár felé vettük az irányt. Hosszú polcok sorain itt őrzik hol alumínium hengerekben a tekercseket vagy albumokban, dossziékban a már felkockázott légi felvételeket, amelyek 1959 óta készültek. Az utolsó analóg repülést 2005-ben hajtották végre, utána átálltak a digitális technikára. Az állandó hőmérsékletű és páratartamú teremben Magyarország valamennyi településéről található legalább egy archív légi felvétel.
Közel félmillió légifelvételt őriznek itt, (és legalább még egyszer ennyi van a katonaságnál is) ezeknek negyede, megközelítőleg 118 ezer kép érhető el a neten a fentrol.hu-n, ahol regisztráció után ingyenesen kereshetők és letölthetők az adatbázis elemei, és a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatók..
De hogyan zajlik a digitalizálás és aztán a helymeghatározás folyamata? 2012 óta írja elő a földmérési törvény az archív légi felvételek állagmegóvását, valamint közzétételüket a nyilvánosság számára. A fentrol.hu nem sokkal utána indult, egy uniós projekt keretében 2014-ben, és azóta is zajlik saját forrásból, csökkentett kapacitással, de így is félévente 10–20 ezer felvételt töltenek fel adatbázisába. A digitalizálandó képek kiválasztáskor az elsődleges szempont az állapotmegóvás, ezért a legrosszabb állapotú és legveszélyeztetettebb filmekkel kezdték, vagyis a legkorábbi és a gyorsabban romló színes képek megmentésével.
A tisztítás és a digitalizálás teljesen pormentes szobákban zajlik, mi is a csak a csinos, cipőre húzható kék csoszogóban mehettünk be, miután átjutottunk a légzsilipes ajtókon. A tisztítás legegyszerűbb esete ha csak pár porszemet kell eltávolítani a képekről, a titkosítások manuális feloldása, azaz a vörös fóliával történt kimaszkolás eltávolítása és a ragasztó lemosása azonban már jóval aprólékosabb munka. Itt is vannak menthetetlen esetek, amikor a titkosítás címszó alatt a negatívon kikaparták a részeket vagy tussal lekenték: ezeket a mai technikával sem lehet visszahozni.
A rendszerváltás előtt minden légi felvétel titkos volt, a letakart részek pedig a szupertitkos katonai objektumok, lőterek, raktárak voltak, ma ezek nagy részét feloldották, csupán a jelenleg is használatban lévők nem hozzáférhetőek civilek számára.
Miután a digitalizálandó képek tisztábbak, mint újkorukban, átkerülnek a szomszédos szobába, ahol két hatalmas Leica gépben "beszkennelik őket, de nem a szó hagyományos értelmében: ezek valójában ultra magas felbontású digitális fényképezőgépek, amelyek 36–49 felvételt készítenek, és azokból állítják össze a digitalizált állományt.
Már csak egy “apróság” van hátra, a helyszínek meghatározása. A repülési vázlat megkönnyíti a munkát, de ilyen csak 1969-től készült felvételekhez őrződött meg. A georeferálásban hatalmas segítséget jelentenek a fentrol.hu latogatói is, akik között idén már a hatodik alkalommal hirdettek versenyt. Az oldal indulása óta a játék végéig összesen 40 ezer képet georeferáltak felhasználók, mely a teljes digitális állomány több mint egyharmada.
Innentől pedig már tényleg a felhasználóké a terep, ha valaki szeretné megnézni, hogy is nézett ki anno az a környék, ahol most lakik, vagy ahol a felmenői éltek, kedvére barangolhat a múltbeli Magyarországon a fentrol.hu oldalon.
