Nem mindig fér bele az időbe kocsiba szállni, vonatra pattanni, hogy az erdők csendjét élvezhessük. A Nagy-Hárs-hegy előnye, hogy közel van a városhoz: 10 perc alatt felvisz a 22-es, a 22A és a 222-es busz a Széll Kálmán tértől, és két óra alatt be is lehet járni változatos ösvényeken.
A Gyermekvasút Szépjuhászné állomásánál csak át kell sétálni a síneken, és az erdőszélen már bele is szippanthatunk a friss levegőbe. Itt több ösvénnyel találjuk szembe magunkat: erre vezet az Örökerdő Tanösvény és a Szent Ferenc Kórház Hárs-hegyet behálózó, piros szívecskével jelzett tanösvénye, amely szív- és érrendszeri vagy magasvérnyomás-betegséggel élők, illetve cukorbetegek számára készült egészségügyi sétákhoz.
Az erre merőleges, sárga jelzéssel ellátott úton indulunk el hegynek felfelé, és hamar rájövünk, miért is nem ezt az útvonalat jelölték ki a szívbetegeknek. Tíz méter után alaposan emelkedni kezd a terület, kavicsossá, sziklássá válik az út, amin csak zárt, stabil cipőben vagy nagy odafigyeléssel érdemes közlekedni.
Amúgy a körülbelül 4,5 kilométer hosszú körtúra egyáltalán nem vészes, két óra alatt könnyedén teljesíthető, az útvonal gondozott, padokkal, kukákkal ellátott, nem kell hozzá szuperképességekkel vagy átlagon felüli kondícióval rendelkezni. 30-40 perc alatt a Kaán Károly-kilátónál termettünk, és útközben még kicsit le is ültünk a Csanádi pihenőhelynél, ahonnan csodálatos ízelítőt kapni a hegyről látható panorámából.
Hátborzongató jelenségeknek is tanúi voltunk, ami a gyanútlan kirándulókról szóló horrorfilm elejére is beillett volna. Feltűnően sok volt a ránézésre pókhálóval teljesen befont bokor és fa. Rendszeresen belegabalyodtunk mi is az ökörnyálszerű fonalakba, és szembetaláltuk magunkat több, az út közepén a semmiből lelógó hernyóval. Utólag kiderült, hogy a dolog mögött a pókhálós molyok állnak: a szövedékükkel sűrűn behálózott lombozatban nevelkednek ivadékaik, étkezéseik során látványos kárt téve a fákon és cserjéken. Ha a saját kertünkben látunk ilyesmit, érdemes azonnal intézkedni.
A Csanádi pihenőtől két perc sétára található a fák mögött megbúvó Kaán Károly-kilátó, amelynek a tetejéről Budapest és a Budai-hegység jelentős része is belátható. A kilátó a 80-as évek végén épült erős kőtalapzatra, és 2016-ban átfogó felújításon esett át, úgyhogy nincs ok az aggodalomra, biztosan nem fog összedőlni, mint teljes mértékben fából készült elődje, amit eléggé elhanyagoltak.
Kaán Károly (1887–1940) egyébként erdőmérnök és földművelésügyi államtitkár volt, a hazai természetvédelem sokat köszönhet neki. A nevéhez fűződik a magyarországi erdőgazdálkodás újjászervezése, az Alföld fásítási programja, az erdő- és természetvédelemről szóló törvények a 30-as években.
A magas páratartalom elhomályosította ugyan a főváros látképét, de azért kivehető volt a Citadella, a Parlament, a Duna és a hidak. A Hármashatár-hegy, János-hegy, Erzsébet kilátó, Nagy-Kopasz csodálatosan látszik, és kiszúrtuk Hűvösvölgyben a be nem fejezett Magyar Szentföld-templom stadionra emlékeztető köríveit, valamint a Fazekas-hegyi kőfejtő tátongó tájsebét.
Lemásztunk a magaslatról, és továbbhaladtunk a sárga jelzésen. Vigyázzunk, mert erősen lejteni kezd az út, sziklás, veszélyes akadálypályává válik. A végén a Bátori-barlangba és a szurdoka feletti fahíd következik, ami Bátori László pálos szerzetesről kapta a nevét. A baráthúsz éven át élt itt magányosan 1437–1457 között, hogy lefordítsa a Bibliát. A barlang sajnos nem látogatható, de az itt kialakított pihenőhelyen sütögetni is lehet.
Utunkat innen enyhe, barátságos lejtmenetben folytattuk a Hárs-hegyi hágón át következő állomásunk, a kis-hárshegyi Makovecz-kilátó felé. Az erdő itt ritkásabb, közvetlenül élvezhettük a napsugarakat, hasonlóan a fel-felbukkanó gyíkokhoz. Szembejött egy különös kígyóféle is, ami valószínűleg lábatlan gyík volt.
Míg a Nagy-Hárs-hegy 454 méter magas, addig a Kis-Hárs-hegy 362 méter. A kettő egymástól 20-30 perc sétára van, a sárga jelzésről a sárga háromszög jelzésre rövid időre felsétálva értünk el hozzá. A hatméteres, dupla csigalépcsős Makovecz-kilátó a Kaán Károly-kilátóhoz képest meglehetősen kicsinek és instabilnak tűnt, ki is lengett valamennyire, de azért gyorsan körbe tudtunk nézni a tetején. Nagyjából ugyanaz a panoráma fogadott, mint a Nagy-Hárs-hegyen, azzal a különbséggel, hogy látszik maga a Kaán Károly-kilátó is.
Ezután lesétáltunk a sárga jelzésű útra, amin visszafelé indultunk el. A következő kereszteződésnél a zöld körtúrát és a Mária-utat jelző m-betűs ösvényre tértünk rá, ami visszavezetett a Szépjuhászné parkolóhoz. Onnan tudjuk, hogy a helyes ösvényen haladunk, hogy látszanak a Gyermekvasút sínjei, és át is kelünk rajtuk. A Szépjuhásznétól aztán a 22-es buszok visznek vissza a városba, de található itt egy szép nagy játszótér, ahol még le lehet vezetni az energiákat kisgyerekkel. Mellette megtekintésre érdemesek még a budaszentlőrinci pálos kolostor romjai is, afféle lelki levezetésképp: a 13-14. században építették pálos szerzetesek (közülük került ki a fentebb említett Bátori László is), és Nagy Lajos király itáliai hadjárata után ide hozatták Remete Szent Pál ereklyéit. A kolostort a mohácsi vész után rombolták le a törökök.
