2017 első harmadában, sokak nagy örömére végre egy gasztrobárral bővült a Kálvin tér, a megannyi street foodos hely mellett. A KGB minőséget képviselt, akár ebédidőben, akár vacsorára, könnyen értelmezhető, ízgazdag konyhával, fiatalosan. Három barát vitte a konyhát, sok volt a magyaros elem, de ugyanolyan magabiztosan nyúltak az ázsiai hozzávalókhoz is, mint ahogy a pacallal foglalkoztak. Apropó, nekünk anno éppen a kaprigyümölccsel és kovászos kenyérrel tálalt pacal volt a KGB-s kedvencünk.
Egyik napról a másikra viszont úgy döntöttek az üzlethelyiség tulajdonosai, hogy más terveik vannak az ingatlannal, így az egész csapat távozni kényszerült. Viszont meseszerű fordulat következett, és Nyúzó Imréék egykettőre új konyhát találtak.
A Café Delion Bistro a Ráday utca egyik műemlékházában található, egykor Pesti Vendéglő néven futott és kockás terítős, gyertyaviaszos, kevésbé fantáziadús magyaros konyhát vittek. Elfáradt a hely, de ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a Ráday utca élete eleve elég hektikus. A metróépítés előtt felszállóban volt, majd megtorpant, és most próbálkozik ott folytatni, ahol abbahagyta: szeretné felvenni a lépést az V. vagy éppen a VII. kerület nyüzsgőbb utcáival. A Pesti Vendéglő családi vállalkozás volt, ám egy sajnálatos haláleset után testvérre és édesanyára szállt az üzlet. Sokat gondolkodtak, hogy miként lehetne modernizálni, trendkövetővé és rentábilissá tenni a vendéglátóhelyet. Először a névváltás következett, ami egy egykoron itt lévő fogadóra utal (Delion = Két oroszlán), aztán arculati, dizájnbéli váltások is történtek. De mi legyen a konyhával? Milyen irányba kéne haladni?
Szerencsére még ismerhették a KGB-t és tudomást szereztek róla, hogy az egész stáb konyha nélkül maradt, így pár nap leforgása alatt megbeszélték, hogy éppen frissítésre készülnek, ismerik és szeretik a KGB ételeit, szóval tárt karokkal várják a konyhát és a pályát is. Hamar bartendert is találtak, így pár hét alatt felállt az új Delion, ahová persze a KGB-ben megismert és megszeretett ízeket és hangulatokat átörökítették.
A bisztró meglehetősen nagy, ráadásul terasz is tartozik hozzá, ami annyira nincs összhangban a bent tapasztaltakkal, de ez Ráday utcai adottság. Odabent a modern minimalizmus helyett nagypolgári ihletésű a tér, hangsúlyos csillárokkal, sok képpel, műtárggyal. Kevés az ilyen jellegű hely, visszahoz valamit a régmúlt Budapestjéből. Miközben nagyon is modern az, ami a tányérokon történik. A konyhát korszerűsítették, minden olyan technológiával, ami 2018-ban elengedhetetlen.
Az étlapon találunk klasszikusabb magyar fogásokat is (például gulyás - 1590 forint), marhapörkölt pirított csuszával (2990 forint), rántott karaj (3190 forint) és fúziós, KGB-s ételeket is. Ilyen például a lazac, uborka, ponzu (2790 forint), ami gyakorlatilag egy nagy méretű, újrahúzott nyári tekercs, frissen citrusos ponzuval tálalva. Megkóstoltuk azt is, hogy mennyire formálták át az egykori tatárjukat (2590 forint), ám szerencsére nagyon hasonlít a már próbálthoz.
Főételnek a régen elfeledett borjúbélszín Budapest módra (5490 forint) érkezett, ami ugye a bélszín melletti borsó-gomba-libamáj hármasra épít. Éppen annyira modernizálták, ami tálalásban és ízvilágban is jót tett neki. Kedvencünk a dong-po császárhús (3290 forint) lett, ami kellően ragacsos húst jelentett, omlósan, füstösen, de nem tolakodóan. Mellé pak choy és ragacsos rizs érkezett, ami szerintünk hiába az ázsiai felütés, nem biztos, hogy annyira kellett e mellé a császári húsétel mellé.
Tányérdesszerteket is csinálnak, ám a Süzizz-ből rendelik a franciás süteményeket. A báréletről sem feledkeztek meg, mi most egy csokiborssal feldobott gin tonicot kóstoltunk, de hamarosan még több itallal készülnek majd. Ezek jól fognak esni a teraszos vacsorákhoz, melyek sokszor élő zenével egészülnek ki.
Ez a konyha az, amely megérdemelné, hogy hamar törzsközönsége alakuljon ki a szebb időket is látott Rádayban, és hogy ne a kétes, lokálpatrióták által sosem látogatott "magyarosok" fogadják ideiglenes vendégtömegeiket.
