Váczi Kristóf a 2000-es években profi fotósként végigkövette, ahogy az analóg technika helyét teljesen átveszi a digitális, majd tanúja lehetett annak is, hogy a filmre fotózás szép lassan visszaszivárog a mindennapokba. Üzlettársával, Kaposvári Anettel 2010-ben kezdték el forgalmazni a Lomography analóg fotótechnikára specializálódott osztrák cég termékeit, később pedig a Kazinczy utcában nyitották meg boltjukat, a Café Analógot. Itt (a kávé mellett) mindent megtalálni, ami a régimódi fényképezéshez kell: analóg és instant gépeket, nyersanyagokat, objektíveket és egyéb kiegészítőket, valamint az utómunka összes fázisa elvégezhető rajtuk keresztül. Minderre évről évre nő az igény, Anették szerint azért is, mert az elmúlt nyolc évben felnőtt egy generáció, akik sosem találkoztak a filmre fotózással, számukra a celluloid egzotikum; gyakorlatilag a fiatalok húzták fel ezt az iparágat.
Persze a felhasználók köre nagyon vegyes, 60 éves profi fényképész és többmilliós Leica gépekkel rendelkező hobbifotós is akad köztük. Ami egészen új és meglepő fejlemény, hogy a nyomtatott magazinok is rájöttek arra, a digitális és az analóg technika között óriási lehet a különbség. Egyelőre főleg külföldön fordul elő, hogy hagyományos technikával készült fényképeket használnak fel, de a Café Analógnak van olyan divatfotós ügyfele, aki Londonban filmre dolgozik, és a tekercseket nekik küldi haza előhívni. Itthon egyébként a Múzeum Café magazin szokott élni a „retró” módszerrel.
A belassulás tehát trendi a fotózásban is, és egy hobbifotósnak azért is különleges élmény, mert a rendelkezésre álló 36 kockának lesz utóélete. Pénzbe, energiába kerül, még akkor sem nyomkodják össze-vissza a kioldógombot, ha egy eldobható gépről van szó. „Az eszköz nem oldja meg helyetted a dolgot, kénytelen vagy vele foglalkozni” – mondja Anett, hozzátéve: szerepet játszik a trendben az is, hogy a mobiltelefonok már simán hozzák egy átlagos digitális gép színvonalát, és mellette jól megfér a filmes gép és a vele való kísérletezgetés. Nálunk egyébként annyira későn lett megfizethető a digitális fotózás az átlagember számára, hogy nem haltak ki teljesen a laborok, mint más országokban. Kristófnak és Anettnek nagyon sok a külföldi megrendelése, Ausztráliából, Angliából, Svájcból is küldenek nekik filmeket előhívásra.
Ma akkora érdeklődést tapasztaltak a Café Analógban, hogy megvalósították régi álmukat, és nyitottak egy új helyet a labor, a workshopok és az edukáció számára. A helyszín az utóbbi egy évben gazdátlanná vált Horánszky utcai ArtBázis Összművészeti Műhely lett. „Az igazi álmunk az volt, hogy a Kazinczy utcai boltból megközelíthető legyen az új hely, de az alatta található pincében maximum gombát és rizst tudunk termeszteni, mert áll benne a víz” – nevetett Anett.
A tervek szerint óradíjjal bárki kibérelheti majd a labort, a workshopokat előre meghirdetik, de egyéni kérésre is szerveznek majd zárt körű programokat. Az új hely műteremként is funkcionál majd, többek között annak a százéves osztrák Goldmann fakamerának a közreműködésével, amely fotópapírra fotóz, és pár perc múlva ki is jön a hozzárendelt eszközből a kész kép. Ezt saját maguk alakítottak át lényegében egy „1800-as évekbeli polaroiddá”, és egy esküvőn már kipróbálták, óriási sikerrel.
Másik különlegessége a labornak a hatalmas dobszkenner, amellyel régen a nyomtatott újságoknál szkennelték be a filmeket. Ez jelenleg a legjobb minőséget biztosító készülék, amivel analóg nyersanyagot digitalizálni lehet, de mára a szerkesztőségek pincéiből is eltűntek; Kristófék magánúton jutottak hozzá a kuriózumhoz.
Az elkövetkező időszakban lesz néhány „bevezetés a laborálásba” workshopjuk, illetve a Polaroid céggel együttműködve egy instant nyersanyagokról szóló eseményt is terveznek.
