Felvirradt a nap, és az adventi készülődés kellős közepén a Kerkyra stábja úgy döntött, hogy eljött az ideje, hogy szakítson az egykori lokációval és balkáni romantikájával. Letisztultabban, sokkal nagyobb kivitelben nyitották meg az új egységet, a Hajós utca-Dessewffy utca sarkán, közel az Operához, Bazilikához, a Prezi irodájához.
Alapvetően nem lenne nagy kunszt, hogy egy ételbár elköltözött, de olyan népszerűek, hogy egykori banánosztásra vagy az első Meki nyitására emlékeztető sorok álltak előttük és odabent is, az első januári nyitvatartási időben, már ebédet megelőzően is.
A magyarázat nemcsak abban keresendő, hogy a közeli irodák dolgozói megörültek az újdonságnak, hanem abban is, hogy az előző egység is legtöbbször telt házzal ment. Hiszen görögségükkel, minőségükkel kiemelkedtek a körúti, sokszor kétes török döneresek közül, melyek maximum egy duhaj éjszaka után nyújtanak vigaszt, de éhesen és valami finom után sóvárogva aligha.
Itt, a Hajós utcában igazán letisztult belső térrel kell számolni, emellett pedig elég ülőhellyel. Körülbelül 40 ember biztosan megebédelhet náluk kényelemben. Mi is dél környékén érkeztünk és tényleg kint is állt a sor, de ahelyett, hogy mindenki bosszankodva megfutamodott volna, új ebéd után nézve, ilyen beszélgetésfoszlányok hallatszottak: "Nem adhatjuk fel, annyira rákészültem már, régóta szeretem őket." vagy "Holnap előbb jövünk, de ezt tényleg meg kell kóstolnod!". Ilyen nyomásban azt gondolnánk, hogy szétesett, káoszos rendelésfelvétellel fogunk találkozni, de ennek nyoma sem volt.
Kisvártatva a rendeléseket jelző digitális kijelző is beadta a kulcsot, de ez sem szegte a dolgozók kedvét. Balatoni büféket megszégyenítő hangerővel kiáltották az éppen elkészült sorszámokat. Ez a kiegyensúlyozott profizmus valahogy átjárta a sort is, mert spontán beszélgetések alakultak ki a görög gasztronómiáról. Sehol egy türelmetlenkedő alak.
A választék bőséges és mindenkinek tartogat lehetőségeket, így például a vegetáriánus kollégákkal sem kell máshová menni. Egy gyros pitában, a tőlük megszokott minőségben, sok tzatzikivel, sült krumplival, ropogós csirkehússal, görög pitába hajtva például 850 forintba kerül, úgy, hogy 2014-ben 750 forint volt ugyanez. Grillsajttal is érkezhet ez, így 1150 forintot fizetünk. Az óriási, szinte bevehetetlen férfiadagnyi tál változat hússal 1790 forintért kapható.
Mi mégis a souvlakinál tettük le most a voksunkat, mivel annyira ritka finomság ez a városban. A sertéshús miatt egy kicsit hosszabban kell várni rá, de megéri, hiszen a fanyársra húzott húskockák porhanyósak és jól passzol hozzájuk a hatalmas adag tzatziki is. Ha valaki csak erre kívánna rá, vagy esetleg a répasalátára, 10 dekánként 490 forintért kaphatóak. Egyetlen szívfájdalmunk, hogy nincsenek görög sörök a hűtőben, szóval egyelőre be kell érni például egy meggyes belgával.
A nyitvatartás már sokkal barátibb, mint a régi üzletnél, de számítsunk rá, hogy ebédidőben tényleg várni kell. Megéri.
