Pár napja egy hihetetlenül izgalmas időutazás vette kezdetét Budapest Főváros Levéltárában, vagy ahogy Török András fogalmazott: eljött a lusta helytörténészek aranykora. Az internetnek és a digitális technikának hála a közgyűjtemények lapátolják, ha nem platóról öntik a nappalinkba, az ölünkbe a város múltjának minden kincsét, nekünk már csak kattintanunk kell, és persze az sem árt, ha fűt minket a kíváncsiság és lelkesedés.
Egy város (na jó, kezdetben három), 180 év, négy híres történelmi térkép, több ezer fotó és képeslap, és több millió oldalnyi adat, mindez egy kattintásnyira, hihetetlenül könnyen és izgalmasan kereshető formában.A Hungaricana oldalán elérhető Budapest Időgéppel összesen – a jelennel együtt – öt időmetszetben (1837, 1872, 1908, 1937, 2017) barangolhatunk a városban, a reformkortól kezdve a napjainkig. Elsőként a régi utcanévkeresőt próbáltuk ki, és biztos, hogy jó barátunk lesz.
Az első térképen még a német polgárság Pestjét találjuk. Állandó hidak nélkül, zegzugos kis klasszista, barokk Belváros bújik meg a nevek mögött, sokszor földszintes házaival. Az alkalmazás nagy újítása, hogy innentől hihetetlen egyszerűvé válik a régebbi utcaneveket tartalmazó szövegek olvasása is, és a tájékozódás a száz évekkel ezelőtti városban is: csak a térkép időmetszetét kell megváltoztatunk. Ha azt olvassuk például Krúdynál, hogy a belvárosi Rózsa tér környékén járt, a Dunától nem messze, látjuk, hogy volt valaha egy Rosen Platz, majd 1872-ben valóban ott van a Városházától nem messze a Rózsa tér, de amint ugrunk egy kicsit az időben a következő térképre, már nyoma sincs, a széles Eskü út, ma Szabadsajtó út fut keresztbe az egykori klasszicista Pest szívében.
Itt már könnyebben elboldogulunk, a Szervita tér, a Belvárosi templom jó támpontokként szolgálnak. És azt is látjuk, hogy a térképészek hogy jelenítenek meg egyre több dolgot, egyre részletesebben a munkáikon.
A huszadik század elején már egy sokkal ismerősebb Belvárossal találkozunk. Itt már nyoma sincs a kis, földszintes házak szegélyezte szűk utcácskáknak. Áll az Erzsébet híd és az ide vezető széles Eskü út is, ez már a fényes, fiatal világváros, Budapest.
A régi rakpart szállói, a lassan ismerős utcanevek, a világháború előtti pesti Belváros.
A térképeken kereshetővé válik minden dokumentum és levéltári irat, a házakhoz, telkekhez kapcsolódva megjelennek a fényképek, a levéltári dokumentumok, tervrajzok, de akár az egyes lakókig vagy a legapróbb átalakításokig, például egy szűcsmester új üzletportáljának kialakításáig, vagy köztéri árnyszékek építésééig eljuthatunk pár kattintással. Első lépésként az alábbi forrásokat találhatjuk meg az Időgép segítségével is: a 2015 őszén egy Kossuth Lajos téri lakás fala mögül szenzációs módon előkerült 1944. évi lakás adatszolgáltatási íveket és a 19. század végén és a 20. század elején vezetett telekkönyvi betéteket (a tulajdoni lapok elődeit), melyek a tulajdonosi változások regisztrálásán túl család-, társadalom- és gazdaságtörténeti adatok tömegét nyújtják Budapest nagyvárossá válásának időszakából. Valamint számos épületről a digitalizál tervrajzokat, fényképek és képeslapokat.
Nézzünk körül kicsit a Lánchíd pesti hídfőjénél. Például ha a magyar tudomány fellegvárának titkai érdekelnek, a Magyar Tudományos Akadémia melletti bekarikázott számra kattintva eljutunk az épülethez, ahol aztán a pontos helyrajzi számra klikkelve felugranak az épület részletes topográfiai adatai: mikor mi volt a címe, a kapcsolódó levéltári adatok (amik majd folyamatosan bővülnek), valamint a fotók, képeslapok a környékről.
De ha ez nem lenne elég, a kapcsolódó levéltári források megnyitásával újabb kincsesbánya tárul fel előttünk. Akadémiai ajtószárny metszete, Ybl szignójával? Alaprajz? Alagút építése a rakparton? Találunk itt mindent, mi szem-szájnak ingere.
De kereshetünk épülettípusokra is, ha az érdekel minket, melyik korban hol álltak múzeumok, temetők vagy iskolák, a térkép azonnal vörös körvonallal jelöli a városban a találatokat. Persze ezért itt is résen kell lennünk, mert az iskolák közé elég szerénytelenül egy külvárosi Faiskola is bekérezkedett a keresőszó alapján.
A budapesti időgép építése már az 1970-es évek közepén elindult, elhivatott várostörténészek ekkor kezdték meg a hatalmasra duzzadt adatmennyiség számszerű feldolgozását és értelmezést, amelyeket aztán vaskos kötetekben közre is adtak – de a legelhivatottabb kutatókon kívül alig-alig nyitotta ki bárki is. A közgyűjteményi anyagok digitalizálása majdnem két évtizede, 1998 óta zajlik, azóta több mint kilencmillió felvétel készült, ennek harmada kutatható és elérhető mindenki számára az interneten, de a szám folyamatosan nő.
A szakemberek is felismerték, hogy egy új közönség van kialakulóban, akiket már más módszerekkel kell megszólítani. Az igazi nagy digitális bumm a 2010-es években indult, az általunk is oly szeretett Fortepan megjelenésével, majd 2014-ben elindult a Hungaricana közgyűjteményi portál, melynek mára már napi több ezer látogatója van.
A budapest időgép egy nagyobb volumenű, európai uniós projekt részét is képezi, aminek keretében Velence, Párizs és Amszterdam hasonló feldolgozása is elkészülne. Lehetséges lenne az időn is olyan könnyedén átutazni, mint ma az országok között? – teszik fel a kérdést, és úgy tűnik, Budapest esetében ettől már nem is állunk túl messze. Az elmúlt évtizedek hosszas kutatómunkájának eredményeit felhasználva messze előrébb járunk, mint más nagyvárosok hasonló fejlesztései.
Egyetlen izgalmas kép egy Budapesttel kapcsolatos Facebook-csoportban olyan tömegeket szólít meg, és ösztönöz helytörténeti kutatásokra, személyes történetek és tudás megosztására, mint előtte semmi más. Egy alternatív, személyes emlékekből és visszaemlékezésekből építkező várostörténet van kialakulóban, ahol már nem csak a “hivatalos történetírás” vagy a levéltárakban elmélyülten kutató szakember építi az adatbázisokat, hanem mindenki részt vesz benne. A szakma részéről talán a legfontosabb a megfelelő forráskritika és hitelesség biztosítása és “ellenőrzése”, valamint annak megteremtése hogy az eddig nehezen hozzáférhető adatbázisok és anyagok tényleg mindenki számára megnyíljanak az interneten, de ahogy tőlünk nyugatra például sikeresen működik, hogy mindenki lehet családfakutató, úgy nálunk talán hamarosan mindenki lehet helytörténész. Jó hír, hogy hamarosan a Fővárosi Szabó Ervin Budapest Gyűjteménye és a Budapesti Történeti Múzeum és bekapcsolódna az adatbázis fejlesztésébe.
