Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

budapest

szerkesztés

Híres budapesti rejtélyek – hová tűnt Kodelka Ferenc feje?

Szerzők

  • Kovács Noémi

2017. 11. 02. 19:00

Egy közel száz évvel ezelőtti rejtélyt sikerült a nyolcvanas években megfejteni. Az már 1925-ben kiderült, kihez tartozott a Dunából kifogott, megnyúzott és feldarabolt combrészlet a bordákkal együtt, de azt csak egy halálos ágyon tett vallomás tisztázta, hova tűnt a meggyilkolt férfi, Kodelka Ferenc hentesmester levágott feje. A Tölgyfa utcai darabolós gyilkosnak több áldozata is lehetett.

Fotó: Fortepan

1925. január 8-án, csütörtökön, délelőtt 11-kor a csepeli Weiss Manfréd gyárban szolgálatot teljesítő portás látta, hogy Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy, a gyár területén működő csendőriskola egyik osztagának kiképzőtisztje közeledik a kapu felé. Fehér János beengedte a 31 éves férfit. Pár perccel később egy hordár tűnt fel a kapuban, aki egy hatalmas katonakoffert cipelt a hátán.

A portás azt kérte, igazolja magát és nevezze meg, kihez érkezett. Az új szabályzatot nem sokkal az eset előtt vezették be, mert a gyár területéről értékes rézanyagok tűntek el. A vezetőség megparancsolta, hogy az ismeretleneket ellenőrizzék a kapuban. A kérés hallatára a főhadnagy hátrafordult, és közölte, hogy a hordár az ő fehérneműjét hozta el a lakásából, mert pár napig a laktanya tiszti szobájában alszik majd. A portás bólintott, a két férfi pedig folytatta az útját. Fél órával később a hordár koffer nélkül lépett ki a kapun.

Egy kabát, egy mellény és egy darab gumikesztyű
Ugyanezen a napon, délután negyed 6-kor, a csepeli rendőrkapitányságon Sándor József kapitány előtt megjelent Faggyas nyomozó, és arról tájékoztatta, hogy a Weiss Manfréd gyár munkásai valamilyen gyilkosságról suttognak. A kapitány azonnal a feletteséhez, Világhy Mihály rendőrfőtanácsoshoz indult, hogy jelentse neki az esetet. Eközben egy munkás érkezett a kapitányságra, és elmondta, hogy a Duna partján egy fekete kabátot, egy mellényt és egy darab gumikesztyűt találtak.

Amikor a kapitány visszaért, és meghallotta, mi történt, úgy döntött, személyesen megy el oda, ahol a tárgyakat megtalálták. A helyszínen munkásokkal találkozott. Miután kikérdezte őket, megállapította, hogy egy nadrág is volt a ruhák között, amit valószínűleg elloptak. Mivel a terület, ahol a ruhákat találták, a csendőrség hatáskörébe tartozott, jelentette az esetet a csepeli csendőrkülönítmény parancsnokának, majd, mint aki jól végezte dolgát, elindult a kapitányság felé. Alig ért vissza, máris csörgött a telefon. A hang közölte, hogy a Gubacsi híd alatt emberi testrészeket vetett ki a víz. Négy bordát és több belső szervet vittek az erzsébetfalvai hullaházba, amit nem a Dunában látott meg a bejelentő. Az emberi maradványokkal a híd közepén játszott néhány gyerek. Éppen a húst fejtették le az egyik csontról, amikor a megtaláló, nevezetes Janjuk István rendőri kézbesítő, odalépett hozzájuk. Akkor látta meg, hogy emberi testrészekről van szó.

A feleség meg a koffer

Fotó: Fortepan

Már egy másik portás volt szolgálatban, amikor 19 óra tájban Léderer Gusztávné Schwartz Mici, a férfi felesége és a testvére, Léderer Sándor két-két kofferral együtt beléptek a gyárkapun. Az asszony a férje után érdeklődött. Egy órával később a főhadnagy öccse elment, a felesége viszont a gyárban maradt.

Már lement nap, úgy 22 óra körül lehetett, amikor Léderer izgatottan sétált a laktanya épülete előtt. Pár perccel később már a szolgálati szobájában volt, ahonnan a feleségével és két kofferrel együtt elindult a „csónakda” felé. Menet közben elhaladtak a turbinaház mellett, ahol Fejes József dolgozott. A gépész felfigyelt a párra. Látta, hogy „rendkívül nehezen cipelik a két koffert és ezt a tapasztalatát közölte egy Schmidt nevű munkással is, aki a főhadnagyi házaspár után sompolygott” – írta meg az Est 1925. január 11-i száma.

A munkás útközben találkozott Krizsán Pál éjjeli őrrel, (a korabeli tudósítók szerint Krizsán Pál, a rendőri jelentés szerint Gricsák Pál), aki csatlakozott hozzá, úgyhogy most már ketten követték a bőröndöket cipelő párt.

Franci, a kutya
Lédererék megálltak a csónakház mellett. Gusztáv a nagyobbik kofferrel a kezében lement a Duna-partra, majd kisvártatva visszatért. A bőrönd is nála volt. Az éjjeli őr odalépett hozzá, mert nem ismerte meg a sötétben és megkérdezte, kicsoda. Léderer igazolta magát. A férfi már el akarta menni, amikor a főhadnagy utána szólt.

Nagy szomorúság ért tegnapelőtt. Volt nekem egy csodaszép, Franci nevű, hím farkaskutyám, és ezt a csepeli villamos elütötte. Szegény kutyám azonnal megdöglött. Ebbe a kofferba tettem és a Dunába akarom dobni, mert sajnálnám, hogy a sintérek a bőrét eladják és Isten tudja, milyen célra, fölhasználják” – mondta az éjjeli őrnek.

Az őr sajnálkozott, aztán elköszönt és elment. Schmidt viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és azután érdeklődött, hogy a másik kofferben mi van. Erre már Lédererné válaszolt. Azt mondta, a férje fehérneműit tette bele, mert pár napig nem mehet haza. Schmidt elfogadta a választ és elment. Nem sokkal ezután az éjjeli őr visszatért, és arra kérte őket, hogy nyissák ki a bőröndöket, mert a saját szemével szeretné látni, valóban az van-e bennük, amit mondtak.

„Nagyon sajnálom, de a tartalmát nem bírom önnek megmutatni, mert a kulcsok bent vannak az irodámban. Ha azonban nagyon kíváncsi, jöjjön be velünk, ott majd megmutatom” – közölte Léderer. Az éjjeli őr – mivel úgy ítélete meg, hogy elég messze van onnan az iroda – inkább nem élt a lehetőséggel és folytatta ellenőrző körútját.

Kifelé nehéz, befelé könnyűLéderer Gusztáv éjjel 11 órakor lépett ki a gyár kapuján, miközben odaszólt a portásnak, hogy fuvart kell keresnie a feleségének. Fél óra múlva azzal tért vissza, hogy nem talált fuvart. Éjfélkor ismét elhagyta a gyár területét a nehezebb kofferral a kezében és csak hajnali 2 órakor tért vissza. A koffer még mindig a kezében volt. Az éjjeli őr figyelte a férfit. Kifelé alig bírta el, befelé lóbálta. Éjfél és hajnali 2 óra között több rendőr is találkozott a főhadnaggyal, tisztelegtek neki. A szemtanúk szerint a városban sétált fel-alá. A Gubacsi úton is látták a nehéz bőrönddel a kezében. Léderer és a felesége hajnal 6-kor lépett ki a kapun a két bőrönddel. Két órával később, 8 órakor a főhadnagy munkára jelentkezett, az asszony és a kofferek nélkül.

Egy darabolós gyilkosság maradványai

A holttestet 24 darabra vágták szét. Nem mindegyik részét tuszkolták bőröndbe és dobták a folyóba. A fej például nem volt a Gubacsi-hídnál előkerült maradványok között, így nem könnyen tudták azonosítani.

Ekkoriban nehezen lehetett megállapítani egy testrészből, hogy kié, ha volt valamilyen különös ismertetőjel rajta, akkor annak a segítségével esetleg egy emberhez lehetett kapcsolni. Lehetett ez egy tetoválás, vagy egy csontpótló. A műtéti hegek már kevésbé volt alkalmasak azonosításra, mert az nem annyira speciális, hogy azonosításra alkalmas legyen. Például egy beültetett protézis már árulkodó lehetett” - mondja Bezsenyi Tamás, az NKE RTK Kriminalisztikai Intézet tanársegédje.

A maradványokat összegyűjtötték, hogy Minnich Károly és Kenyeres Balázs törvényszéki orvosszakértők felboncolhassák és megvizsgálhassák őket.

Fotó: Budapest Főváros Levéltára

A bordarészek mellett a Dunából előkerülő testrészeken nem volt bőr. Mindkét orvosszakértő kiemelte, hogy ez szándékos tett, mivel nagy valószínűséggel a testet megnyúzták. Feltehetően azért tett ilyet a gyilkos, hogy nagyobb eséllyel gondolják állatnak a tetemet” – tette hozzá a kriminalista.

Hátbőrét teljesen lenyúzták, veséjét elválasztották, az egyes szerveket külön-külön becsomagolták” – részletezte az Est, amelynek tudósítása szerint a test feldarabolásánál tapasztalt szakszerűség a szakembereket is meglepte.

Az is biztos, hogy a holttestet nem ’parkoltatták’, mert Minnich és Kenyeres is megerősítette azt, hogy nagy valószínűséggel a halál bekövetkezte után három órán belül feldarabolták. Kenyeres szakvéleménye szerint a sérülések alapján ugyanis még nem állt be a hullamerevség, amikor belevágtak az áldozat testébe” - teszi hozzá Bezsenyi Tamás.

Összeállt a kép

A bőröndös sétálgatás utáni reggelen az éjjeli őr első dolga az volt, hogy jelentette Léderer furcsa, éjszakai „akcióját” a gyár üzemigazgatójának, Rosta Gézának, aki azonnal értesítette Gödry János csendőr századost. Amikor a századost felkereste a rendőrkapitány és megemlítette a gyilkosságról suttogó munkásokat és az este megtalált emberi maradványokat, összeállt a kép és az éjjeli őrnek is leesett a tantusz.

Valószínűleg jól döntött, hogy nem tért vissza a főhadnagy szobájába és nem ragaszkodott ahhoz, hogy kinyissa a bőröndöket. Ezzel alighanem megmentette az életét. Ugyanis egyre inkább úgy tűnt, hogy a rejtélyes éjszakai kofferes sétáknak és a holttestdaraboknak köze van egymáshoz, és Léderer Gusztáv nem a kutyáját, hanem egy embert dobott a Dunába, de ki lehetett az és miért tett ilyet a főhadnagy?

Fotó: Fortepan

A két nyomozóhatóság, a csendőrség (mivel Léderer katona volt) és a rendőrség nyomozói elhatározták, hogy először a kutya történetét fogják tisztázni. Csepel ekkor még nem tartozott Budapesthez. Lédererék viszont a fővárosban, a Tölgyfa utca 4. szám alatt laktak, közel a Margit híd budai hídfőjéhez, úgyhogy fel kellett hívniuk a budapesti kapitányságot. A fővárosi nyomozók egy órán belül jelentették, hogy volt egy kutyája a házaspárnak, de azt a Béla király útra vitték és az egyik ismerősüknek odaadták. Tehát Léderer hazudott. Több sem kellett Gödrynek.

Még aznap odaállt a főhadnagy elé, és felszólította, hogy adja át neki szolgálati fegyverét, valamint az „oldalfegyverét”, vagyis az oldalán függő kardját, mert a „rendkívül gyanús körülmények” alapján feltételezhető, hogy bűncselekményt követett el, és le kell tartóztatnia. Léderer holtsápadtan felpattant és mielőtt engedelmeskedett a parancsnak, csak ennyit mondott, kicsit érthetetlenül: „Én nem tehetek róla, nem vagyok a bűnös.”

A koffereket dr. Radocsay Jenő rendőrkapitány szobájában helyezték el. Véresek voltak, rajtuk egy névjeggyel: Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy, Budapest.

Fotó: Pesti Hírlap, 1925. Január 11.

Hatvanmillió korona egy összegben
Ennek a napnak az éjjelén tett vallomást Léderer Sándor, a főhadnagy öccse, a Magyar-Német Bank 24 éves tisztviselője. Azzal kezdte mondanivalóját, hogy a bátyjának három kutyája volt és körülbelül két héttel korábban arra kérte Gusztáv, hogy az egyiket vigye el az ismerősének, a Béla király útja 49. szám alatt lévő étterem tulajdonosának. Azt mondta, ajándékként adja oda az állatot a zugligeti vendéglősnek. Sándor azt is elárulta, hogy egy kutyát még nyáron elvittek Gyöngyösre, a harmadik viszont még Lédereréknél lakik.

Aztán a fiatal férfi arról beszélt, hogy a sógornője arra kérte, segítsen kivinni néhány bőröndöt Csepelre. Ez csütörtök délután történt, nem sokkal azelőtt, hogy beléptek a gyárkapun. Az asszony azt mondta neki, elavult, régi katonai szolgálati könyvek vannak a kofferben, amelyeknek náluk már nincs helye, de a gyárban lévő szobában még el fognak férni. A férfi beleegyezett. A csepeli Templom tér előtti villamosmegállónál szálltak le a villamosról, ahol már várta őket Léderer Gusztáv.

Fotó: Bódis Krisztián - We Love Budapest

Bevitték a bőröndöket a főhadnagy szobájába, majd elmentek vacsorázni. Sándor semmi különöset nem vett észre a házaspáron. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszottak. Azt mondta, fogalma sem volt arról, hogy egy ember testrészeit cipelte. A vacsora után Léderer Sándor visszatért Budapestre.

A férfi azzal folytatta, hogy másnap, vagyis péntek délután izgatottan várt rá Lédererné a Margit körút és Tölgyfa utca sarkán és a kezébe nyomott egy vastag papírcsomagot. Az asszony azt mondta, hatvanmillió koronát ad neki, mert nem akarja magánál tartani. Amikor rákérdezett, honnan van ennyi pénze, Lédererné kapásból rávágta, hogy örökölte. Mivel Sándor felettébb gyanúsnak találta a pénzt, nem akarta magával vinni, úgyhogy inkább letette Lédererék lakásában, a pohárszekrény tetejére.

Mielőtt a nyomozók rákérdezhettek volna a részletekre, a férfi változtatott a történeten, amit azzal magyarázott, hogy mostanáig védeni akarta a sógornőjét, de hirtelen rájött, hogy ez neki nem lesz jó, ezért most végre elmondja az igazat. Valóban találkozott az asszonnyal, csakhogy nem Budapesten, hanem a Weiss Manfréd gyárban, amikor meglátogatta a bátyját. Elmondása szerint Lédererné nagyon izgatott volt, mert egy csendőr éppen akkor közölte vele, hogy eljárást indítottak a férje ellen. Ezután került elő a jelentősnek mondható összeg, mivel attól tartott, hogy egy házkutatáson megtalálnák a rendőrök.

Fotó: Pesti Hírlap, 1925. Január 11.

Meg kell neked vallanom, hogy meggyilkoltuk Kodelka hentesmestert” – mondta az asszony, majd átadta a férfinak a hatvanmilliót és elindultak a Tölgyfa utcába. A nyomozók már tudták, hogy Schach Nándorné, született Kodelka Ilona választ kaphat a kérdésre, hova tűnt az öccse, amit személyesen jelentett be náluk. Léderer Sándor pedig azzal folytatta, hogy Lédererné részletesen elmesélte, mi történt. Eközben ő – úgy, hogy az asszony ne vegye észre – titokban a pohárszekrény tetejére helyezte a vastag újságpapírt.

Mindkettő a másikra mutogat
Az asszony azt is elmondta, hogy a Tölgyfa utcai lakásukban végeztek a hentessel.

Fotó: Pesti Hírlap, 1925. Január 11.

Az ebédlőben darabolhatták fel, mert az alattuk lakó háztulajdonos, Novák István több levelet írt a főkapitánynak arról, hogy az anyja úgy hallotta, mintha fát hasogatnának, aztán parkettasúrolásra lett figyelmes” – mondja Bezsenyi Tamás.

Amíg egy rendőri bizottság a helyszínen kutatott a gyilkosság nyomai és a 60 milliót rejtő zacskó után, a nyomozók kihallgatták az asszonyt, aki mindent tagadott. Mindössze annyit vallott be, hogy ismerték Kodelkát, de azt mondta, a pénznek nincs köze a henteshez, gyilkosságról pedig nem esett szó. Amikor aztán szembesítették Léderer Sándorral, megtört és beismerte, hogy megölték a férfit, és kirabolták, de Mici vallomása szerint az áldozat közeledett felé, és a férje féltékenységből támadt rá, nem a pénzéért. Azt állította, hogy Léderer Gusztáv volt az, aki meggyilkolta, majd feldarabolta Kodelkát.

Fotó: Pesti Hírlap, 1925. Január 11.

Eközben katonák előtt hallgatták ki Léderer Gusztávot, aki nem tagadta, hogy Kodelkát meggyilkolták, ugyanakkor azt igen, hogy ő tette volna. Azt mondta, a felesége ölte meg a hentest és ő is darabolta fel. Később finomított kicsi, már csak felbujtással vádolta. A gyilkosság módjáról viszont mindketten ugyanazt állították. Kodelka Ferenc hentessel – vagy nagyvágóval, ahogy akkoriban mondták – egy pisztolylövés végzett. A főhadnagy kis Frommer pisztolyáról a szakértők megállapították, hogy „alkalmas egy emberélet kioltására”, és ha elég közel tartja az áldozathoz a gyilkos, lövedéke áthatolhat a testén.

A helyszíni szemlén megtalálták a 60 milliót a pohárszekrény tetején, vérnyomok viszont nem voltak a lakásban. Mintha mi sem történt volna. A szomszédok sem hallottak pisztolylövést. Úgy tűnt, hogy a házaspár rendesen feltakarított és nem lőtte le Kodelkát, amihez a helyszínen is kihallgatott Léderené továbbra is ragaszkodott. A nyomozók arra gyanakodtak, hogy másképpen halt meg a férfi, és talán elaltatták a gyilkosság előtt.

Schwartz Mici úgy állította be, hogy a kérdéses estén részeg volt Kodelka Ferenc. Ezt a szakértők nem igazolták. Jahn Ferenc vegyészszakértő a vesében, gyomorban és zsigerekben talált ugyan alkoholt, de ópiumot nem, vagyis nem altatták el. Halálos dózisnál nagyobb mennyiség esetén jól kimutatható ez a vegyület, de nem volt benne annyi. Indirekt módon arra következtettek, hogy egyáltalán nem altatták el a támadás előtt, mivel ebben az esetben az ópium alkohollal vegyülve morfiumszármazékként jelent volna meg Kodelka vérében és ilyen nem volt. Csak kis mennyiségű alkoholt talált a szakértő” – mondja Bezsenyi Tamás.

Feltehetően a Léderenével folytatott szex után Kodelka elaludt, alvás közben pedig főbe lőtték. Méghozzá a feje tetején. A golyó lement a nyakán, a gégéjében ugyanis vért találtak. A tárgyalás végéig vitatkoztak azon, hogyan történhetett. A földarabolás ugyanis nehezítette a szakértők munkáját. A vízből kiemelt lágy részek vizsgálata kérdésessé tette, hogyan ölte meg Léderer Kodelkát” – teszi hozzá. Az sem derült ki, hogy Kodelka magától vetkőzött-e le a gyilkosság előtt és már aludt, amikor megölték, vagy erőszak hatására vetette le a ruháit és úgy támadtak rá.

Erre pontosabb választ akkor lehetett volna adni, ha a védőügyvéd kérését a bíróság teljesítette volna, és egy kvázi pótszemlét tartottak volna, mert akkor Lédererné társtettesi magatartását pontosabban meg lehetett volna ítélni. Így végig bizonytalan maradt, hogy mennyire vett részt a gyilkosságban” – magyarázza a kriminalista.

Rablógyilkosság volt

Miközben a szakértők igyekeztek kideríteni, mi történhetett, az áldozat családja újabb részletekkel gazdagította a nyomozást, megdöntve a féltékenységből elkövetett emberölés teóriáját. Nővére azt állította, Kodelka tőlük is kért pénzt ahhoz a gyümölcsöző befektetéshez, amit Léderer Gusztáv ajánlott neki. A főhadnagy jelentős nyereséget ígért az áldozatának abban az esetben, ha szerez 100 millió koronát. Valószínűleg arra készült, hogy megtámadja és elveszi tőle a pénzt. Amikor nagyjából összegyűlt az összeg – ez pont azon a napon történt, amikor Kodelka eltűnt, vagyis szerdán – a férfi Léderékhez indult.

Több bérkocsist is kikérdeztek Léderer és Kodelka viszonyáról. A legtöbben azt vallották, hogy Kodelka többször is a Debrecen mulatóba vitte a házaspárt zenét hallgatni. Léderer ilyenkor mindig becsületbeli ügyként kezelte a helyzetet, ezért fölpattant a tárgyaláson azzal, hogy ez hazugság, és rendszerint a bírónak kellett lecsendesíteni. A kocsisok főnökével Léderernét is szembesítették, aki végig kitartott a kitalált történt mellett, miszerint a férje féltékenységből támadt Kodelkára” – mondja Bezsenyi Tamás.

A kihallgatásokkal egy időben a Tölgyfa utcai ház padlásáról újabb holttestdarabok kerültek elő, de Kodelka feje még mindig nem. A házaspár két tagja pedig továbbra is ragaszkodott a féltékenységhez és a pisztolylövéshez. A tárgyalásuk utolsó pillanatáig nem tágítottak ettől. „Nagyon nehéz megmondani azt, hogy valójában ez volt-e az első közösen elkövetett bűncselekményük, de ez bizonyítottan rablógyilkosság volt” – mondja a kriminalista.

A Horthy-kor bűnügyi tudósítói sem hitték el a féltékenységről szóló vallomásokat és szinte már az elején rablógyilkosságként emlegették Kodelka halálát. Az 1925 májusáig tartó nyomozás során pedig egyre több minden derült ki Léderer múltjából, amely a rablógyilkosságot támasztotta alá. Nemcsak azt írták meg a lapok, hogy Prónay-különítményesként válogatott kegyetlenségeket követett el Léderer, például köze volt egy mozgássérült felakasztásához, hanem azt is, hogy sikkasztott a laktanyából. A honvédség élelmező tisztjeként pedig mindig ügyeskedni próbált. Így kerülhetett a képbe a meggyilkolt hentesmester is, akivel köztudottan jó viszonyt ápolt, pontosabban üzletelt.

„Kodelka a Két pisztoly nevű helyre szeretett járni a Kálvin téren. Imádta azt mondani, hogy az én barátom Léderer Gusztáv, a feleségébe meg reménytelenül szerelmes vagyok. Az, hogy intim együttlét is volt, nagyon valószínű. Igazából Kodelkának Léderer azért volt jó, mert élelmezési tiszt volt és a hentes vele be tudta biztosítani, hogy mindig legyen megrendelése. A honvédség beszállítójának lenni fix bevételt jelentett, ráadásul a katonák a legritkább esetben reklamáltak, úgyhogy bármilyen minőségű húst oda lehetett nekik adni nagy tételben” – magyarázza a tanársegéd.
Több embert is meggyilkolhatott Léderer Gusztáv

Ugyanakkor nem Kodelka volt az egyetlen, aki eltűnt a Lédererrel folytatott „jó kapcsolat” után. A napilapok írtak a Tölgyfa utcai gyilkosságról és a tudósítások után egyre több ember jelentkezett a rendőrségen, hogy az ő eltűnt rokona is ismert egy nagyon aranyos házaspárt a Tölgyfa utcában. Többről kiderült, hogy Lédererékhez járt.

Szerintem Léderer több embert is megölt, de azt nem mondanám, hogy sorozatgyilkos volt, mert nem élvezetből tette, hanem pénzért. Több személy is az áldozatává válhatott. ifj. Tóth József segédkereskedő lehetett az egyik áldozat, aki 1922-ben tűnt el, és elképzelhető, hogy Léderer tippadója volt. Az viszont biztos, hogy a férfi mindig a feleségét, Schwartz Micit vetette be, ha pénz kellett neki. Kodelkának is a kitartottja volt.

Az, hogy Kodelka és Lédererné között lehetett szex, nem vitatható, az viszont bizonyítható, hogy nem hirtelen felindulásból támadt Léderer Kodelkára. Ezt előre kitervelték, amit nem csak az bizonyít, hogy a kutyákat eltüntették a gyilkosság idejére, hanem az is, hogy a nyomozók megtalálták azt a kereskedőt, akinél a gyilkosság nyomainak eltüntetésére alkalmas lúgkövet vásárolták egy héttel a támadás előtt.

Az sem volt kérdéses, hogy a feldarabolást – a megfelelő fizikai erő híján – a törékeny asszony egyedül nem tudta volna megoldani. A nyomozók úgy tippeltek, mindketten ott voltak, amikor lenyúzták és szétszedték a testet, ahogy a koffereket is mindketten cipelték a gyilkosság másnapján. Az viszont 1982-ig rejtély maradt, hova tűnt Kodelka Ferenc feje.

Vallomás a halálos ágyon

Léderer Gusztávot 1925 májusában felakasztották, Micit pedig életfogytiglanra ítélték. Miután az asszony 15 év múlva kegyelemből kiszabadult, virágárusításból tengette az életét. Ekkor született a morbid sanzon, amelynek szövege róla szólt: „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába.” „Mici 1982-ben hunyt el. Halálos ágyán bevallotta, hol a fej, amit meg is talált a rendőrség. Ennek a háznak az első emeletén egy nagyon csúnya festmény mögött volt kialakítva az a titkos trezor, amelyben megtalálták a koponyát” – mondta Jamrik Levente történész az Origónak. Kodelka fejéről leszeparálták a húst, és egy felnyitható tetejű perselyt készítettek belőle, amiben a virágárusításból befolyt pénzt gyűjtötte a lakás életben maradt tulajdonosa.

Hasonló tartalmak

Admin mode