Első benyomásainkról a filmmel kapcsolatban már írtunk korábban. Azóta sem csitul az élénk vita, amely a film erényeit és esetleges hiányosságait, vagy a regénytől eltérő motívumait taglalja, ám mi most nem a történetvezetést vagy a karakterek kidolgozottságát vesszük górcső alá, hanem a helyszíneket és a 30-as évek Budapestjét.
Abbázia kávéházGordon Zsigmond törzshelye – ahol a filmben a titokzatos lány meghívatja magát vacsorára, és ahol Krisztinával a saját bőrükön tapasztalják meg a jövő veszélyes és baljós árnyait – a valóságban is létezett.
Az “igazi” Abbázia kávéház az Oktogonon (a film idejében 1936-ban éppen Mussolini téren) nyitotta meg kapuit 1888-ban.
Az Andrássy úti kávéház a korszakban a legelegánsabb és fényűzőbb kávéház volt egész Budapesten. A falitükröket Brüsszelből hozatták különvonaton, és olyan hatalmasak voltak, hogy behelyezésükhöz meg kellett bontani a falat. Elegáns onixmárvány asztalok körül ülhettek a vendégek, és hatalmas csillárok szórták a fényt éjszaka is. A politikai és kulturális élet központja is volt, festők, írók, képviselők, újságírók bonyolították itt mindennapi dolgaikat egy fekete mellől.
A filmben a szintén legendás hírű irodalmi kávéház, a belvárosi Centrál “játssza el” az Abbáziát. A kissé szolidabb, de a kor hangulatát megelevenítő karzatos, hatalmas kirakatüveges kávéházban mereng a legújabb bűnügyi rejtélyeken Zsigmond, cigarettafüstbe burkolózva. Az átalakítás nem ment zökkenőmentesen, a látványtervező, Pater Sparrow számolt be egy forgatási riportban a nehézségekről: az ablaküvegek Centrál felirata aranyporral lett felfestve, ezeket nem lehetett csak úgy lekapni a forgatásra.
Az Est szerkesztősége
A rámenős bűnügyi újságíró életének másik fontos helyszíne a szerkesztőség. Bár Zsigmondot többet látjuk a főváros utcáin nyomozni és verekedni, mint az írógép mellett, a nap végén mégiscsak beesik a szerkesztőségbe, hogy legépelje az aznapi cikket egy Continentál vagy Olimpia írógépen. Ekkor mi is bepillanthatunk a 30-as évek újságírásába, apró jelenetek villantják fel, hogyan is zajlott a “hírkészítés” a digitalizáció előtt. Amikor a filmbéli szerkesztőségről, amit a Lónyay utcai Központi Zálogházban rendeztek be (ennek a belsőudvara jelenik meg, mint Az Est szerkesztőség főbejárata) kérdeztük a látványért felelős szakembereket, elmesélték, hogy itt bizony előfordult, hogy az asztalok jelentős része díszletként utángyártott volt csupán, és bizony az ember hiába rángatta a fiókokat, azok is csak festve voltak.
Az 1910 ben alapított “Az Est” a két világháború közötti korszak legnagyobb példányszámban nyomott és terjesztett napilapja volt. Ez volt az első igazi bulvárlap, amely igyekezett minél szélesebb rétegek ízlését kiszolgálni és véleményvezérré válni. A szenzációhajhász történetek publikálása mellett azonban az irodalmi igényességre is nagy gondot fordítottak, dolgozott a lapnak Móricz Zsigmond, de Karinthy és Kosztolányi is.
A reprezentatív székháza a Rákóczi út 54. szám alatt volt, de ahogy nőtt a vállalat, az Erzsébet körút – Rákóczi út – Dohány utca – Osvát utca közötti szinte teljes háztömböt bekebelezték a nyomdák és szerkesztőségek.
Királyi államrendőrség főkapitánysága
A rendvédelmi szervek központja – ahol Gordon Zsigmond is többször megfordul, hogy információmorzsákhoz jusson a nyomozása során – a 30-as években a Ferenc József téren, (mai Széchenyi téren) állt, a híres volt Európa szálló épületét alakították át.
A regényben Gordon Zsigmond előszeretettel használja a Zrínyi utcai oldalbejáratot is, amelyet a detektíveknek tartottak fent. Az eredeti épület mára elpusztult, de ma nagyjából az Ötkert bejárata áll itt. A forgatás során a rendőrség épületét a felvillanó jelenetek alapján a nem is olyan messze található Fővárosi Törvényszék Alkotmány utcai bejárata helyettesíti, míg a belső jeleneteket a látványtervező elmesélése szerint a Politikatörténeti Intézetben forgatták.
Vörös Margó bordélyháza
A film legpikánsabb jelenetei egy illegális, titkos bordélyházban játszódnak. Budapesten 1926-ig lehetett legálisan bordélyházakat működtetni, rendőrfőkapitányi engedéllyel. A kereslet felfutása miatt egy idő után lehetősége volt a lányoknak “házon kívül” is dolgozni, ekkor bárcát kellett váltaniuk. A szigorú rendőri ellenőrzés mellett naponta orvosi vizsgálatra is kötelezték őket, így próbáltak megálljt parancsolni a korszak legrettegettebb betegségének, a szifilisznek.
A legtöbb nyilvánosház a terézvárosi Király-Nagymező-Ó utca, az erzsébetvárosi Akácfa-Dob-Dohány utca környékén volt, a belvárosi Magyar utca luxusbordélyairól, míg a józsefvárosi Bérkocsis és Nagyfuvaros utca nyomorúságos örömtanyáiról volt hírhedt. A filmbéli luxusbordélynak a Szabadság téri Adria palota adott otthont, ahol nem mellesleg olyan hírességek is forgattak, mint Bruce Willis vagy Robbie Margot.
A film könnyebben felismerhető helyszínei között találjuk az Operaház környékét, ahol Zsigmond, gyakran rója a macskaköveket, a korhű villamosok az akkor még Ferenc József hídon is átgördülnek, de érdemes figyelni az apró részletekre is mert a film sok meglepetést tartalmaz. Laikusoknak talán nem feltűnő, de például nézzük meg, mi a tér neve, ahol a nyomozó leszáll a földalattiról amikor apjához igyekszik. (Bár itt apró történelmi tévedés van, mert az a bizonyos átnevezés csak 1938-ban történt meg...)
A film talán legkülönlegesebb enteriőrje a Szöllősy család villája a Gellérthegyen. Itt Gordon hajnalban elsétál az Orom utcai Hegedűs-villa mellett, (az a nagy piros tornyos ház a Gellért-hegyen) mielőtt belépne a csodás Bauhaus villába. A látványtervező, Pater Sparrow elmondása szerint itt a helyszínt a forgatás kedvéért hozták létre, egy prágai, harmincas évekbeli enteriőr alapján.
