Aki egyszer már találkozott egy Zoe Phobic-táskával, onnantól valószínűleg érzékeny szenzorral járja majd a várost, és már messziről kiszúrja a darabokat. Letisztult vonalak, háromszögek, hologramok, kis szőr, újabban burgundi szín és Twin Peaks-nevek. A dizájner hátizsákok és az őket megálmodó Szimon Ágnes együttesen jelentik ezt a szerethető márkát, a „csapatba” pedig két éve Makai Máté is bekapcsolódott. Vele már biztosan levelezett az, akinek van Zoe-holmija, ő kezeli ugyanis a rendeléseket.
Mi is vele találkoztunk először – míg Ágó a váci otthonukban tervez, szab és varr, Máté itt, Pesten segít a vásárlóknak, és fiútáskákon is ötletel néha. Ha kell, még divattippeket is ad, volt, hogy egy tanárnőt bátorított, hogy a pezsgőszínű táska nem lesz túl merész az iskolába.
Mi magunk is követjük már egy ideje a Zoét, közben elfogyasztottunk több táskát is, az elsőt még az Október 6. utcai showroomban beszerezve. Augusztus óta azonban már a saját üzletükbe is jöhetünk, a Galamb utca 3. szám alá. Itt most épp a legújabb, őszi/téli kollekció darabjait találjuk, mellette életmódkönyveket, például a dán hygge műfajáról. Látszólag Ágó szereti kihívások elé állítani magát és a vásárlókat a nevekkel, az üzletet Dublinersnek nevezte el – egy dublini út hatására.
A hologramok helyét most átvették a tömör színek, Ágó aktuális kedvence a burgundi, amit külön nekik kevertek. Kedvenceken túl kíváncsiak voltunk arra is, hogy szerintük milyen a Zoe Phobic: „Olyan, mint a háromszög. Ez Ágó kedvenc formája: van egy tökéletessége, szép és egyszerű.” – vélekedik Máté, Ágó szerint pedig „Egy csaj, akinek saját egyénisége van, és reagál a változásokra.”
Akárhogy is, a táskák és az üzletpolitika mögött ott van az a hitvallás, ami képes közel hozni a márkát a hétköznapi emberekhez: akármennyire is elit daraboknak tűnnek, nem műalkotásként vannak kezelve, hanem olyan használati tárgyakként, amiknek van esztétikai értékük, és amiknek van (és marad is) egy elérhető áruk – egy táska általában 10-13 ezer forintba kerül. Ez egy egészen ritka együttállás a hazai divatiparban, de Ágó tudatosan választotta azt az utat, hogy egy kiváltságos réteg helyett inkább mindenkinek tervez.
És a terv működik: egyre több "háromszögtáska" tűnik fel a városban, sok a megrendelés, és persze sok a mögötte lévő munka. Az otthon egyenlő a műhellyel, és bár Ágó szeret dolgozni, tudja, hogy oda kell figyelnie az egyensúlyra. Ez egy kihívás a jövőre nézve, akárcsak az, hogy segítséget találjon a gyártáshoz, és az is, hogy tudjanak készletet tartani. Ezzel párhuzamosan terveznek férfi- vagy laptoptáskákat is készíteni, és szeretnének nyitni külföld felé.
Ágó három éve készít táskát, de bevallása szerint még mindig ugyanolyan jó érzés meglátni egy-egy darabját az utcán. Ilyenkor persze inkognitóban örül, de az üzlet egy jó lehetőség arra, hogy személyesebb kapcsolatot alakítsanak ki a vevőkkel. Bátran lehet jönni tehát nézelődni, tippeket kérni Mátétól, vagy épp a márka és az üzlet nevének eredetéről érdeklődni Ágónál. És persze azt se felejtsük el, hogy itt vehetjük át a legújabb Zoe Phobic-szerzeményünket. Válogatni pedig akár ITT is lehet.
