Híres budapesti rejtélyek – meghurcolták Asboth Oszkárt vagy valóban emberek haláláért felelős?

1932. szeptember 24-én, szombaton délelőtt 11-kor egy légcsavaros autó száguldozott a rákosi repülőtéren kialakított terepen. Szemtanúk szerint búgó-zúgó hangot adott ki a szerkezet, amelyben három ember ült, Hegyesy József, a Nemzetközi Légiforgalmi Légitársaság alkalmazottja, Víg Mihály motorszerelő és Nagy Károly, aki szintén az autó egyik szerelője volt. Az új jármű feltalálója, Asboth Oszkár francia kollégája, Pierre Jore mérnök kíséretében egy francia rendszámú autón érkezett és most a közeli, pestszentlőrinci szeméttelep mellől figyelte az eseményeket. A gyakorlótér másik részén a rendőri tanosztály újoncai gyakorlatoztak.

Asboth hetek óta kísérletezett a szerkezettel. Az autóban egy kisebb motort is elhelyeztek, de a hajtóerejét leginkább a hátuljánál, magasan kiemelve elhelyezett légcsavar biztosította. Pár nappal korábban rakták össze, és mindennap köröztek vele. Ezen a napon is azt próbálgatták, milyen felületen, milyen időjárási viszonyok között, hogyan viselkedik a találmány, amelyhez Asboth nagy reményeket fűzött.

Fülsiketítő dörrenés fényvillanással

Fél 12-ig nem is volt semmi baj. A rendőrök gyakorlatoztak, a többiek csendben szemlélődtek, fejükkel követték az autó mozgását. Hirtelen egy fülsiketítő dörrenés zavarta meg a téren lévők nyugalmát. Fény villant. A világosszürke légcsavaros autó motorházából lángok csaptak a magasba, aztán a szerkezet „befarolt” a szeméttelep mellett húzódó árokba. Elszabadult a pokol. A pánik és félelem lett úrrá a rákosi repülőtéren. Volt, aki fejvesztve menekült, mások az autó felé rohantak.

„Mikor odaértek, borzalmas látvány fogadta őket. A motorrobbanás szétvetette a könnyű alvázú kocsit és összetörte a kocsi hátsó részére felszerelt, hatalmas légcsavart, amelynek szilánkjai majdnem lefejezték a kocsi két utasát: Hegyesyt és Víget” – olvasható a 8 órai újság 1932. szeptember 25-i számában.

A két utas azonnal szörnyethalt. A harmadik, Nagy Károly is megsérült. Őt is a fején találta el az egyik szilánk, de még életben volt, amikor a mentősök megérkeztek. Súlyos sérülésekkel vitték a Szent István Kórházba. Eközben egy felügyelő vezetésével a gyakorlatozó rendőrújoncok kordont vontak az autó romjai köré és azonnal megkeresték Asboth Oszkárt és a francia mérnököt. Mindkettejüket a székesfővárosi szeméttelep egyik irodájába kísérték. Pár perccel később kiszállt a IX. kerületi rendőri bizottság és megkezdődött a helyszíni szemle. Tisztázni kellett, mi történt és terhel-e valakit felelősség a tragédia miatt.

Tapintható feszültség

A helyszíni szemle idején a szeméttelep irodájában egy rendőr kérdezgette a két mérnököt. Akkor derült ki, hogy Jore, a Nemzetközi Légiforgalmi Társaság egyik vezető főtisztviselője három héttel korábban érkezett és azért jött, hogy Asboth-tal tárgyaljon. Az új légcsavaros találmánya érdekelte.

„Az az is egy rejtély, hogy Pierre Joré valójában miről tárgyalt Asboth-tal. Vajon meg akarta szerezni a légcsavaros autó gyártási jogát, esetleg azt akarta megfigyelni, eltér-e valamiben ez a modell a többi hasonló modelltől vagy kémkedett valakinek?” – teszi fel a kérdést az NKE Kriminalisztikai Intézetének tanársegédje, Bezsenyi Tamás őrnagy, kriminalista.

Ahogy az egyik tudósító jelentéséből kiderül, a magyar feltaláló halálsápadt arccal járkált fel-alá a kis irodahelyiségben, ami teljesen érthető.

„Mi történt tulajdonképpen, mérnök úr? – kérdi tőle a 8 Órai Újság munkatársa.
– Nem tudom, kérem, nem tudok semmit sem mondani – válaszolja Asbóth – körülbelül 100-150 lépésnyire háttal állottam a szerencsétlenség helyszínétől. Csak recsegés-ropogást hallottam, és amikor hátrafordultam, láttam, hogy lefelé rohan a gép” – olvasható a vasárnapi számban.

„Gyorsan és minden úton haladó terepautót találtam fel, amelyet légcsavar hajt. Óriási előnyei vannak és ezért már többeknek bemutattam. Számításom szerint a gép több száz kilométeres gyorsaságot is el tud érni és megvan az az előnye, hogy mint a hadi-terepautók, minden járatlan úton is előre tud menni. Be akartam mutatni a találmányomat Jore francia igazgatónak” – mondta ez Esti Kurir újságírójának, aki szinten az irodában tartózkodott és hosszú cikkben járt utána a tragédia körülményeinek.

Nem menekülhettek
Eközben a Czimmermann Endre rendőrkapitány vezetésével tevékenykedő bizottság a szemtanúkat faggatta a helyszínen. A kihallgatások után kezdett összeállni egyfajta kép. A bizottság tagjai arra tippeltek, hogy nem robbanás történt. Valószínűbbnek tűnt, hogy a hepehupás, gazzal benőtt terepen eltört a gyenge alvázzal összerakott járgány alvázrúdja vagy valamelyik másik alkatrésze, de azt is el tudták képzelni, hogy a motor fala repedt meg.

Azt gondolták, hogy a villanást, amit sokan láttak, egy összetört acélalkatrész okozta, amely súrlódás közben szikrát szórt. Úgy okoskodtak, hogy a hátul lévő légcsavar, ami végül a katasztrófát okozta, egy nagy zökkenés miatt tört el. Azt ugyanis nem vitathatta senki, hogy a függőlegesen felállított szerkezeti elem vízszintesbe esett, kvázi előrebukott és közben tett még néhány fordulatot.

„A sebes fordulatok borzalmas erejével a szó szoros értelemben szétverték az első ülésen helyet foglaló két szerelő koponyáját. A szerencsétlen emberek feje tetejét teljesen levágta a légcsavar. Agyvelejük kiömlött, a fejbőrt a hajjal olyan messzire röpítette a szörnyű erejű vágás, hogy a szerencsétlenség helyétől mintegy ötvenlépésnyire találták meg” – írta meg részletesen a Horthy-korszak közkedvelt napilapja, a 8 Órai Újság.

Az apró szilánkokra tört koponyarészeket is éppen a fűből szedegették össze, amikor megérkezett a törvényszéki szakértő, hogy ideiglenes helyszíni szemlét tartson. Amikor körbe nézett a terepen, azonnal megállapította, hogy ez „tüzetesebb vizsgálatot igényel”, úgyhogy (akkor még) nem mondott semmit. A halottakat elvitték, az összetört autó alkatrészeit a raktárba küldték, Asboth Oszkárt pedig arra kérték a rendőrök, hogy a francia mérnökkel együtt, kísérje el őket a kapitányságra, hogy szabályosan is kihallgathassák. Délután 2 órakor Szrubián Rezső rendőrtanácsos, a sérülési osztály vezetője elrendelte, hogy vegyék őrizetbe a feltalálót. Felvetődött a kérdés: Asboth Oszkár volt a felelős a tragédiáért?

Ideiglenes konstrukció

Első kihallgatásán a mérnököt arra kérték, rajzolja le a kísérleti autót. A nyomozók láthatták, hogy nézett ki az a szerkezet, és hogy a 150 kg-os „légcsavarhajtó-motort” öt-hat vasrúdra rögzítették. „A konstrukció, csak ideiglenes volt, karosszéria még nem volt rajta s az egész csak szürkére festett vascsövekből álló autóváz volt a régi automobilok mintájára, de bizonyos eltérésekkel. Így a hatalmas gumiabroncsú kerekek között erős oldalrúgók mutatták, hogy a vasvázas autóval nem csak sima úton, hanem árkon-bokron keresztül is próbát akart végezni a feltaláló” – olvasható az Esti Kurir tragédia napján megjelent számában.

Miután kész lett a skiccel, Asboth azt mondta, amikor megvizsgálta a roncsot, úgy látta, hogy a vasváz nem törött el, csak ezek a vascsövek omlottak össze. Szerinte emiatt esett előre a légcsavar és következett be a katasztrófa.

Emberi mulasztás?
Négy hónappal korábban Asboth Oszkár a Justice for Hungary nevű repülőgép római tragédiája után, amelyben Endresz György pilóta és Bitai Gyula rádiótávírász navigátor szörnyethalt, ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett a rendőrségen.

Miután a „hideg úton edzett fémlégcsavarok szakértőjeként” megvizsgálta a roncsot, azt állította, hogy a tragédiát emberi mulasztás okozta. Közölte, hogy a repülőgép propellere korábban megsérült (feltehetően akkor, amikor 1 évvel korábban Felcsútnál kényszerleszállásra kényszerültek az Atlanti-óceán átrepülése után) és nem szakszerűen javították meg. Ezzel azt sugallta, hogy a karbantartók hibája volt a tragédia. Vajon az ő autójának propellerét rendesen karbantartották és vajon ő minden körülményt alaposan mérlegelt, minden döntésében gondosan és szabályosan járt el a siker érdekében?Négy kis árvaHétfőn reggel megjelent a Friss Újság szerkesztőségében Víg Mihály özvegye. Azt mondta, négy gyereket hagyott hátra a férfi: a 8 éves Ilonkát, a 6 éves Mancikát, az 5 éves Mihályt és a 15 hónapos Jenőkét.

„A kis árvák és az özvegyen maradt feleség a szomszédok jóvoltából jutottak némi táplálékhoz. – A legnagyobb nyomorban vagyunk – panaszolta Víg Mihályné – férjem ritkán kapta meg a fizetését Asboth mérnök úrtól, aki maga is szegény ember. Rendszerint 10-20 pengőket hozott haza, ami azonban nem volt elég és így a kis család minden értéktárgya lassanként a zálogházba vándorolt” – olvasható az 1932. szeptember 27-i Friss Újság hasábjain.

Az asszony nem csak panaszkodni akart. Kezében tartotta az újság ingyenes balesetbiztosítási szelvényeit, amelyekért cserébe szerette volna megkapni a 226.304 –es számú biztosítási kötvényt és az ezért járó pénzt. A főszerkesztő nem habozott. Az újság kisegítette a Víg családot, megkapták a biztosítási kártérítést.

Gondatlanságból elkövetett emberölés
A mérnököt, aki az özvegy elmondása szerint tehát szegény ember volt és az embereit sem tudta rendesen fizetni, gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták. Pár nappal később kiengedték, mert úgy találták (ahogy a Kis Újság szeptember 25-i száma fogalmaz), hogy „Asboth sem szerkezeti, sem kiviteli szempontból nem követett el hibát, mert a gépet kellő gondossággal szerkesztette meg a szakértői vélemények szerint”, de ezzel nem ért véget a kálváriája, később a vád újra előkerült.

Azt nem tudni, mi változtatta meg a nyomozók véleményét, amikor korábban adtak Cimponeriu Dénes műegyetemi tanár, „autószakértő” szavaira, mindenesetre Asboth még közel sem volt túl a nehezén. Szabó László, a Kékfény egykori szerkesztő-műsorvezetője is foglalkozott a témával. Úgy találta, hogy minisztériumi képviselők fellépése miatt vádolták meg emberöléssel a feltalálót és vitték be újra egy hét „szabadság” után.

„A nyomozati anyagban találtunk néhány jegyzőkönyvet. A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium képviselőinek tanúvallomásait, amelyben élesen támadták Asbothot. Az egyik jegyzőkönyvben például található egy árulkodó mondat, amely szerint a Magyar Királyi Haditechnikai Intézet felkérte annak idején Asboth Oszkárt, tervezzen a hadsereg részére olyan stabil, több személyt is szállító helikoptert, amely alkalmas hadi célokra, de Asboth Oszkár ezt nem vállalta” – olvasható Szabó László: Bűnügyi Panoptikum című könyvének Hogyan hurcolták meg Asboth Oszkárt? című fejezetében. A bűnügyi újságíró azt írta, a tragikus véget érő légcsavaros autót sem akarta bemutatni a Horthy-korszak minisztériumában a feltaláló.

„Szabó László abba a konstellációba állította be az ügyet, hogy Asboth tulajdonképpen egy méltatlanul mellőzött zseni ebben az időszakban, de valójában már az első világháborúban Petróczy István illetve Kármán Tódor hasonló fejlesztéseit ismerte. Tulajdonképpen egy szabályos koncepciós pert vizionált a bűnügyi újságíró, ami véleményem szerint nem megalapozott” – mondja Bezsenyi Tamás.

Amíg Asboth újra a detektívek látóterébe került, Nagy Károly, a súlyosan sérült utas, magához tért a Szent István Kórházban, de egyelőre nem tudott érdemben segíteni a nyomozóknak, mert nem emlékezett semmire. Még arra sem, hogy a tragédia után állítólag a saját lábán sétált el a közelben lévő irodája ajtajáig és ott esett össze, ahogy azt a Kis Újság megírta.

Ki ez az Asboth Oszkár?

Magyarországon a helikopter feltalálójaként híressé vált férfi bírósági tárgyalására egy zsúfolt, Markó utcai esküdtszéken került sor. A 41 éves vádlott a bíró előtt állt. Arra a kérdésére, hogy megértette-e a vádat, így válaszolt: „A vádat megértettem, nem érzem magam bűnösnek. A vád tárgyává lett légcsavaros autó nem egyszerű gondolat hatása alapján született meg, hanem tizenhat évi, szívós, kitartó, tudományos munkának az eredményeként” – idézi a mérnök vallomását Szabó László.

Abban feltehetően igaza volt Asboth-nak, hogy szívós munka kellett a légcsavaros autó feltalálásához, ugyanakkor azt nem tette hozzá, hogy nem az övé az érdem.

„A légcsavaros autót nem ő találta fel. Már az első világháborúban kísérleteztek vele az angolok, méghozzá ugyanezzel a megoldással. Nem tudom, hogy Asboth tudott-e erről, de könnyen elképzelhető, hogy tudhatott, hiszen ismerte saját fejlesztési területének újdonságait” – teszi hozzá Bezsenyi Tamás.

A három bíróságra beidézett szakértőből kettő is egyértelműen jelezte, hogy a légcsavaros autó nem új találmány, ahogy a légcsavar ötlete sem és nem is a magyar mérnök fejéből pattant ki.

„Asboth Oszkárnak nem volt mérnöki végzettsége, igazából még szakmunkás sem volt, ami önmagában még nem lenne baj, hiszen ő egy feltaláló, viszont utólag azt látjuk, hogy minden ötletét átvette, és ahhoz görcsösen ragaszkodva újra és újra megpróbálta más konstrukcióban felhasználni. Mindössze annyi újítása volt a Kármán-féle légcsavar-konstrukcióhoz képest, hogy függőleges fémlemezeket helyezett el a gépeken, autón, hajón, repülőn is, és ezzel próbálta meg a légellenállást kijátszani úgy, hogy ezek segítségével a szerkezet kiegyensúlyozza saját magát” – magyarázza a kriminalista.

Bár a mérnöki alapismereteket nem az iskolában tanulta, mégis „jó iskolába” járt. Az 1891-es születésű Asboth az első világháború idején a Császári és Királyi Légierő fischamendi kísérleti telepére került gépészként, Knoller professzor keze alá. 1916 után pedig a Légcsavar Kísérleti Intézetet vezette Budapesten. Itt már több mint 1000 légcsavart tervezett, amit aztán el is készíttetett és szabadalmaztatott.

Ebben az időszakban született meg a híres PTZ betűkkel megnevezett helikopterszerű szerkezet, amely Petróczy István ezredesről, Kármán Tódor professzorról és Zsurovetz Miklósról neveztek el – az ötletgazdákról és fejlesztőkről - és helyben lebegő kötött tüzérségi megfigyelőeszközként kezelték. Ezzel a szerkezettel már magasból is láthatták az ellenséget és képeket is tudtak vele készíteni. A szerkezet működéséhez szükséges rotor, emelőlégcsavar megtervezése és elkészítése volt a fiatal mérnök, Asboth Oszkár feladata.

A retusált fotó
Egy évvel ezelőtt, 2016-ban került elő a Közlekedési Múzeumból egy feldolgozatlan hagyatéki doboz, amelyben a mérnök munkásságához köthető fényképeket is találtak. Azóta tudjuk, hogy Az első helikopter című könyvének borítóján lévő fotót retusálták, így úgy tűnt, hogy az A.H.4. jelű gép önállóan is képes repülni. Az eredeti fényképen viszont látszik, hogy mi hiányzik róla. Valaki eltüntette a biztonsági köteleket a szerkezet mellől. Rotter Lajos repülőgép-konstruktőr és pilóta már 1978-ban észrevette, hogy valami nem stimmel a képpel. Akkor kijelentette, hogy Asboth Oszkár csaló, mert képet hamisított, a szerkezet pedig nem repült, ki kellett egyensúlyoznia az embereknek.

„Az is egy probléma, hogy nem volt ellenőrző szerv Asboth repüléseinél, senki nem validálta ezeket, ráadásul 1922-ben Paul Cornu már bemutatott egy olyan repülőszerkezetet, ami képes volt 10 km-t megtenni a levegőben önállóan, bár más konstrukcióval. Így aztán az angolszász aviatista szakirodalom meg sem említi Asboth nevét. Valójában inkább csak egy konstrukciós fejlesztés volt az övé, és a billenőrotor volt az, amivel később el tudták érni, hogy  a helikopterek földi kiegyensúlyozás nélkül is működjön, mégsem mondanám, hogy teljesen svindlik lettek volna a kísérletei” – teszi hozzá Bezsenyi Tamás.

Nyolcan négy helyen
Asboth azzal védekezett a bíróságon, hogy ő maga is kipróbálta a szerkezetet, amelyen négy ember számára volt hely, aztán ketten, majd hárman ültek rá és végül nyolc emberrel kísérleteztek vele. Vajon ez kimeríti a gondatlanság fogalmát, ha négyszemélyes volt a kísérleti autó vagy egy feltaláló tehet ilyet?

A bíró előtt álló mérnök elfogadta a szakértők véleményét arról, hogy egy kő csapódhatott a légcsavarok közé, és ez okozta a tragédiát, de azzal védekezett, hogy „ez olyan körülmény, amelynek bekövetkeztét és mikéntként való fellépését előre senki sem láthatta, a legteljesebb gondosság kifejtése mellett sem” – idézi a vádlottat Szabó László. Aztán arról kérdezte a bíróság, hogyan kerülhetett oda az a kő.

„Megítélésem szerint egyetlen módon, mégpedig úgy, hogy a kísérlet körül sok volt a gyerek. Valamelyik feldobhatta a követ a sárhányóhoz, amitől az gellert kapott és a másik kerékhez csapódott. Miután az a kerék is forgott, s valahol alul, földközelben érte a forgó gumit, az kivágta, s a kő hozzácsapódott a hátsó támfalhoz, ahol szintén gellert kapott, s így repült a légcsavar szárnyai közé” – mondta.

Hogy ezen kijelentését a roncs alapos vizsgálata előzte-e meg, vagy csak egy elképzelt okfejtés volt, nem tudni. Ahogy azt sem, valóban kellett-e egy dobás ahhoz, hogy egy szeméttelep melletti, törmelékes talajon egy kő felpattanjon és eltalálja a légcsavart. Mindenesetre egy valamit tudott Asboth. Minden utasának alá kellett írnia egy papírt, ha fel akart rá szállni.

„Azzal, hogy a montőrök, vagyis az autószerelő kollégái aláírták a beleegyező nyilatkozatot, ő még nem menthető fel, ettől még lehet csaló abban az esetben, ha tévedésbe ejtette ezeket az embereket. Azonban szándékosságot nem feltételeznék. Egyértelmű, hogy meg akarta megölni őket, a gondatlansággal pedig az a gond, hogy azt nem lehet egyenes szándékkal elkövetni, csak eshetőleges szándékkal, azonban ennek elméleti a jelentősége csupán, hiszen Asboth terve további befektetők keresése volt.” – magyarázza Bezsenyi Tamás.

A nyilatkozat aláíratásának ténye akár arra is utalhat, hogy Asboth tisztában volt a kockázattal, bár aligha számolt azzal, hogy valóban bekövetkezik egy ilyen tragédia és pont azzal a géppel, amit ő terepautónak tervezett.

„A bizonyítási eljárásban gondot okozott, hogy felkértek ugyan szakértőket az eset kivizsgálására, de ők főleg az autókhoz értettek, ez pedig egy olyan szerkezet volt, aminek a felépítését sem ismerhették, így azt sem tudhatták, hogyan működik és vajon mennyire felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket éppen Asboth támasztott. Amikor egy műtétet hajt végre az ember, akkor az emberi test kezelése a világ bármely pontján ugyanolyan, éppen a fizikai tulajdonságai alapján, viszont egy találmány szerkezete teljesen unikális lehet. A találmány, ami még egyszer mondom, nem Asbothé, két különböző műszaki irányvonalat kapcsolt össze. Be kellett volna hívni olyan légügyi szakembereket, akik ismerik a légcsavarok fajtáit és ezt össze lehetett volna vetni Asboth vallomásaival. Ezekből esetleg kiderülhetett volna valami. Szélesebb körű tanúkutatás is kellett volna, hogy megállapítsák, hogy a hangárban kivel volt még kapcsolata, kik tudhattak a kísérleteiről. Abból pedig, hogy Asboth, mit mondott el egy befektetőnek, be lehetett volna bizonyítani, hogy előfordult-e bármilyen tévedésbe ejtés” – teszi hozzá a kutató utalva arra, hogy a kísérleteknek leginkább az volt a célja, hogy a mérnök befektetőket találjon a fejlesztéseihez.

Sem új szakértők bevonására, sem több tanú kihallgatására nem került sor. A vádlott pedig, akit a királyi törvényszék bűnösnek talált, ezért 3 évre ítélte és 5 évre eltiltott a repülőgép tervezéstől, amikor a közfelháborodás után szabadlábra helyezték, többet nem jelent meg a bíróságon. Nem sokkal ezután elhagyta az országot, disszidált. Elfogatóparancsot adtak ki ellene, de nem találták. Miután az ügy elévült, a mérnök hazatért.

„Asboth azt használta ki, hogy a világ nem tud annyit arról a tevékenységről, amit végez, mint ő, legfeljebb csak egy szűk szakmai kör, úgyhogy voltak olyanok, akiket Magyarországon át lehetett verni, mert úgysem tudták, mi történik közben Csehországban vagy Németországban ezen a területen” – mondja a kutató.

Az sem derült ki soha, hogy mi lett az anyaghiba-vizsgálat eredménye. Mindenestre Bezsenyi Tamás szerint egy helyszíni bizonyítási kísérlet talán megoldhatta volna a rejtélyt arról, mi is történt a rákosi reptéren 85 évvel ezelőtt. Újra fel kellett volna építeni a szerkezetet és hasonló légkörüli körülmények között, nagyjából ugyanabban az időszakban, ugyanazon a részen, ahol megtörtént, és bábukkal újra le kellett volna játszani az eseményeket. 1932-ben viszont ez még nem volt bevett gyakorlat és nem is történt meg. Ma már aligha derülhet ki az igazság arról, vajon meghurcolták-e vagy jogosan ítélték el a magyar feltalálót.