A szökőkutak, csobogók a nyári melegben segítenek kicsit elviselhetőbbé tenni a nagyvárost. Így volt ez száz éve is, de azóta egy-kettő bizony sokat változott. Van, amelyik csupán odébb költözött, átalakult, de van, ami az átépítések során meg is szűnt.
A Danubius-kút vándorlása
A legkalandosabb története talán a belvárosban vándorló Danubius-kútnak van. A Dunát szimbolizáló szoborcsoportot ma az Erzsébet téren láthatjuk, ám eredetileg nem ide lett szánva. Számos legenda kering arról, hogy miért is építették. Az egyik történet szerint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár azért állíttatta a székháza elé a Kálvin téren, hogy a lakosok felhagyjanak a tér közvécének használásával. De az is felmerült, hogy ezzel a díszes közkúttal akarták kiengesztelni a városvezetést és a polgárokat, mert a kivitelezés során kicsit túllógtak az eredeti telekhatáron. Az eredeti Ybl Miklós-féle szökőkút a második világháború során megsemmisült, a négy folyót szimbolizáló eredeti főalakok közül a Duna, Dráva és Tisza elpusztult, csak a Száva mereng a Ráday utcai ház belső udvarán. Az újrafaragott kutat 1956-ban már a mai Erzsébet téren állították fel.
Sellő az óra árnyékában
Szintén vándorszökőkút a 80-as évek elején a Moszkva téren állt, szétvágott licsire vagy valamilyen más trópusi gyümölcs gerezdjeire emlékeztető sellős kút. Amikor megindult az immár Széll Kálmán tér felújítása és átalakítása, félő volt, hogy a kutat is száműzik, de szerencsére csak egy saroknyit költözött: most is ott áll a Szilágyi Erzsébet fasor mellett.
A Balaton tündére Budapesten
A Városligetben állt Budapest egyik legimpozánsabb szökőkútja, amely a legszebbbalatoni szerelmes legendát elevenítette fel a millenniumi kiállításra. Az elátkozott Sió tündér és az átkot megtörő szerelmespár, Kelén és Helka történetét ábrázoló kút egy sziklás-hegyes talapzaton állt és egy 700 négyzetméteres vízmedence vette körül, amelyet este villanyfénnyel megvilágítottak. Az első világháborúban megsérült kutat akkor még helyreállították, de Budapest 1944-45-ös ostromát már nem vészelte át. Ami megmaradt belőle, azt is hónapok alatt elhordták.
Eltűnt budai oázis
A szocialista korszak máig egyik legvitatottabb városfejlesztési projektje volt, amikor az Erzsébet hídon keresztül egy hatsávos autópályát vezettek a belváros szívébe. Ekkor tűnt el a budai oldal barátságos kis oázisa is, a híd lábánál. A Döbrentei téren valaha kis tavacska, csobogók, vízesések és kutak várták az erre sétálókat. Pedig milyen szépen mutatna ebben a környezetben a Duna túloldaláról, a Március 15. térről átvándorolt Sisi szobor.
Barbárok harca a rómaiakkal
A Március 15. tér átalakítása során nemcsak Contra Aquincum falai kerültek üveglapok alá, de a valaha szökőkútként is működő szoborcsoportot elköltöztették a tér központi helyéről egy nagy fa árnyékába. A tizenkét álló és fekvő alakot összefogó szobor eredetileg harmincöt vízsugarat lövellt több irányba, de az idők során a medencéje összetöredezett és elavult. Talán ezért döntöttek a felújítás során csupán a szoborcsoport megtartása mellett.
