1896. május: ekkor indult a Grand Hotel Royal története, ekkor nyitott meg az elegáns szálloda, Európa legnagyobbjaként, a pesti nagykörút kellős közepén. 121 év telt el azóta, és habár a háború és a forradalom az épületet előbb jól megtépázta, majd a 2000-ben cserélődő tulajdonosok teljesen átépítették, a homlokzatot mégis épp olyannak láthatjuk, mint ezelőtt 100 évvel. De végérvényesen változott például a név: az egykori Royal többnyire már csak plakátokon, képeslapokon vagy épp filmen tűnik fel, de a hall márványlapjába kanyarított R betű is ennek állít emléket.
Az épület mindig is szállodaként működött, már nyitásakor is nagy számokkal: 3 szárnyban 350 szobája és 100 fürdőszobája volt – utóbbiak azóta jócskán megszaporodtak.
A kialakítása azért is volt, és azért is klassz a mai napig, mert a szárnyak két átriumnak is teret hagytak, amelyek már régen is kellemes, napsütéses közös térként funkcionáltak. Adta is magát a lehetőség, hogy éttermet helyezzenek el ide. Amit ma Corinthia Brasserie & Atriumként ismerünk, régen Pálmakert Étterem névre hallgatott, és tényleg pálmafákkal volt díszítve, amiket egyenesen a francia Riviéráról hoztak. Ekkoriban még nem volt lefedve ez a rész, így igazi kertként működött, tavasztól őszig, a vendégek nagy örömére. A szakmai vezetést a Gundel család végezte.A vendégek nemcsak aludni, ebédelni és vacsorázni jöhettek, hanem filmezni is: a szálloda kávéházában már a kezdetektől vetítettek filmeket, a Lumière fivérek megbízásából. 1915-ben aztán az épület déli szárnyában, a bálterem átalakításával megnyílt a Royal Apollo Filmszínház, azaz a hivatalos mozi. "A világ legnagyobb filmjeit" mutatták be itt és "minden premier társadalmi eseménynek" számított. Napi két előadást tartottak: délelőtt filmhíradóra lehetett beülni, este pedig plakátokon hirdetett mozgófilmekre. Utóbbiakra elegánsan, frakkban és estélyiben érkezett a nézőközönség, és gyakran a finálé után átvonultak az étterembe vacsorázni.
A mozi egészen 1996-ig üzemelt, bár a II. világháború után már Vörös Csillag néven.És ha már világháború: a szálloda a maga idejében is nagyon modernnek számított, minden szobájában volt például telefon, élő vonallal, ami nagy valószínűséggel közrejátszott abban, hogy a németek főhadiszállásul választották. Az '56-os forradalom során szintén elfoglalták, ez alkalommal a magyar forradalmárok vonultak be, akiket követtek a szovjet tankok, a többit pedig sejthetjük. Az épület leharcolt helyzetéből 1961-re tért magához, ekkor nyitott újra, és '91-ig szünet nélkül üzemelt.
1991 és 2000 között kihasználatlan volt, az ezredfordulón viszont megvásárolta a Corinthia Csoport, és megkezdődött az, aminek eredményét ma láthatjuk. Idáig azért rögös út vezetett: a homlokzaton és a báltermen kívül mindent elbontottak, majd újjáépítettek, az eredeti tervek alapján, így ma a szálloda egyszerre új és régi.
Akárhogy is, a város egyik legelegánsabb hoteljaként gondolunk rá, ahova a belépőt egyáltalán nem csak a becsekkolás jelenti. Anélkül, hogy szállóvendégek lennénk, jöhetünk például a Royal Spa-ba, a Brasserie & Atrium vasárnapi büféebédjeire vagy épp egy keleties vacsorára a Rickshaw étterembe. A szálloda nyitott, és már csak azért is megéri besétálni, hogy megnézzük magunknak azokat a falakat, amik filmet inspiráltak és Budapestet időről időre híres lapok hasábjaira juttatják.
