Az ősz egyik legfájóbb pontja, amikor a hangulatos kerthelyiségekből és teraszokról kénytelenek vagyunk behúzódni a melegebb belső terekbe. Van azonban olyan hely Budán, ahol a természetet a csípős hideg ellenére is közvetlen közelről élvezhetjük: a Jardinette-nek nemcsak a gesztenyefákkal teleültetett külső kertje lenyűgöző, hanem a télen-nyáron nyitva tartó, üvegfalú télikertje is.

Régen az egész Németvölgyi utat vendéglők szegélyezték, a budai vendéglőknek sajátos hangulata és tradíciója volt. A Farkasréti temető szomszédságában található Jardinette ezt a hagyományt szeretné feléleszteni. „Magyaros étteremként” definiálja magát, aminek a névválasztás némileg ellentmond: a jardin franciául kertet jelent, a Jardinette elnevezés pedig a páfrányokkal, babérsommal, hortenziákkal, kék szarkalábakkal, korallberkenyével és kecskerágóval gazdagított, buja zöld kertre utal.

Az étteremnek a múltja is izgalmas, száz évvel ezelőtt itt állt a híres Szürke Csacsi vendéglő, ahová még úgy hordták fel a vizet a hegyre a Dunából. Ennek helyén a második világháború után 1999-ig Búfelejtő néven egy kevésbé impozáns, inkább kocsmajellegű vendéglő működött, amelyet 2001-ben vett át és újított fel jelenlegi tulaja, Dr. Kálmán Péter.

Fia, Kálmán Zoltán pár hónapja mondott búcsút 22 éves multis karrierjének, hogy a helyébe lépjen. Elmondása szerint inkább az ételekkel idézik fel a hagyományt, a belső enteriőr letisztult és modern: a falborításon a fák motívumai köszönnek vissza. Különleges dísze a kertnek az a faragott pohárszék, amely a század elejei hangulattal ajándékozza meg a vendégeket.Az ételkínálat a vendégek által „megkövetelt” magyaros alapétlap, amelynek fogásait a stáb újító és nevelő szándékkal megvariálja. Hétről hétre változik a konyhafőnök ajánlata, amelyet ottjártunkkor a szüret jegyében álmodott meg Csánki István séf. Előételnek roston sült libamájat választottunk hajdinalepénnyel és szőlőraguval, valamint sűrű, nagyon laktató paprikakrémlevest túrógombóccal.

A halételeket általában félnek tisztességesen megsózni, a másodiknak rendelt gyömbéres-lime-os fogasfilénél viszont díjaztuk a bátorságot. A hagyományos étlapról kipróbáltuk a konfitált kacsacombot sült almával, hecsedlilekvárral és vajas karamellizált karalábéval, utóbbi a hússal és a gyümölccsel harmonizálva remek köretnek bizonyult.A Jardinette híres Ágota, a szakácsnő desszertjeiről, akit nem egy elégedett vendég kihívott már az asztalához gratulálni. A róla elnevezett édességek közül a konyhafőnök ajánlatából Ágota csodálatos gyümölcsös-joghurtos tortáját kóstoltuk meg, amelynek krémjében áfonya és a szezonnak megfelelően szőlőszemek rejtőztek, fügeszeletekkel kiegészítve. A hagyományos étlapról egy gluténmentes csokitortát választottunk meggybefőttel, amelynek édeskés íze különleges, kellemes kontrasztot alkotott a kesernyés csokoládéval.

Az ételkínálat is jelzi, hogy a Jardinette-be inkább egy konzervatívabb közönség jár. A törzsvendégek közé tartozott az a házaspár, akik a nyitás óta, 15 éve minden vasárnap ott ebédeltek; a bácsi idén hunyt el, felesége azóta egyedül látogatja a kertvendéglőt.

A Jardinette-et hangulata miatt nagyon szeretik az esküvőre készülődők, a jövőben pedig még inkább rágyúrnak a saját rendezvényekre. Októberben így nemcsak esküvőkóstolót, hanem borestet is tartanak a Somlói pincészet 3-4 évig érlelt fehérboraival.