A 17. kerület végében, egészen közel Ecserhez és a repülőtérhez is, egy igazán különleges mikroklímával, állat- és növényvilággal bíró kirándulóhelyet találunk. A Merzse-mocsár fogalom a lokálpatrióták körében, a helyi iskolák diákjai sokszor járnak Budapest egyik legháborítatlanabb természetvédelmi területére. Bizton állíthatjuk, hogy megéri egy kirándulást tenni itt, és nagy esély van rá, hogy nemcsak a flórát, de a faunát is felfedezhetjük. Nemegyszer botlottunk rókákba és őzekbe a Merzsénél, amely minden évszakban szép arcát mutatja. Mi most mint nyári kirándulóhelyet mutatjuk be.

Ha Budapesten kirándulunk, valamiért automatikusan a budai hegyek felé vesszük az irányt, pedig a pesti oldal is bőven tartogat értékeket. A Keleti pályaudvarról indulva, 20 perces, 18 kilométeres utazással érkezhetünk meg a Merzse-mocsárhoz. Budapest mai területének jelentős része a Duna árterülete volt a folyó szabályozása előtt. Mocsaras-lápos vidékek bőven akadtak itt, ám az évszázadok során, a város beépülésével ezek megszűntek (egy kivételével). Kevesen tudják, de például Lágymányos területe is a mocsaras vidékről kapta nevét. A pesti oldal fekvéséből fakadóan sokkal ingoványosabb volt, s így volt ez a mai Rákoskerten is, ahol ma a város utolsó mocsárvidékét üdvözölhetjük.

Kis sétával a rákoskerti vonatmegállótól már el is érjük az állomásokra osztott, 6 km hosszú tanösvényt. Néhány éve rehabilitálták a területet, és a természeti értékek itt folyamatos védelem alatt állnak, mely segít, hogy a gazdag élővilág még további évszázadokon keresztül fennmaradjon. A mocsár persze az idők során rengeteget zsugorodott, ezért ne úgy képzeljük, mint egy Mississippi-menti óriási lápot. Csapadékosabb időkben feléled, aszálykor viszont csak a sás és nádas jelzi, hogy megérkeztünk magához a mocsárhoz. Utunkon végig táblákon követhetjük a tudnivalókat az élővilágról, de egy 1848-49-es forradalom helyszínét jelölő kopjafát is találunk itt.

Ahogy megközelítjük az ösvényt, egyből feltűnik a reptér irányítótornya - meglepően közel van, ahogy Rákoskert és Ecser házai is. Ez azonban nem zavarja a Merzsét és attól sem kell tartanunk, hogy hangosak a felszálló repülők. Az alapzajt a mocsárnál lakó madarak adják, úgy, mint a tőkés réce, a bíbic, a guvat, a szárcsa, a kisvöcsök és a fűz-nyár ligeterdő madarai: a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka vagy a fülemüle. Szinte mindig találkozni fácánokkal is.

Érdemes távcsövet vinni magunkkal, mert jócskán elidőzhetünk a madárlesen, annyira mozgalmas a madarak élete errefelé. Sajnos a levegőben a mocsárjellegnek köszönhetően nagyon sok a szúnyog, ráadásul az agresszívabb fajtákból. Ezért és a kullancsok miatt is készüljünk riasztóval és megfelelő ruházattal.

Ha résen vagyunk, megfigyelhetünk mocsári teknősöket, különböző békafajokat és vízisiklót is. Az őzek sokszor az ösvény előtti kukoricásnál pihennek meg és meglepően nem is annyira félősek, vélhetően megszokták az emberi jelenlétet. Sok a róka és a nyúl is, az ösvényen haladva mindig rezegnek a bokrok, és ha gyorsak vagyunk, el is csíphetjük, hogy mi mozog a közelben.

Sokan nordic walkingolnak itt, többen pedig kerékpárral éreznek. A mocsárhoz közeledve fokozottan figyeljünk oda gyalogosan és biciklin is, mert a lápos talaj csúszhat. Tavasszal a természet ébredése, nyáron a buja zöldek, ősszel a színek, télen a csend és nyugalom miatt lehet hívogató opció a Merzse.

Kis kiterjedésű, mégis izgalmas és felfedezésre vár a Merzse-mocsár, melyről a legtöbb budapesti még nem is nagyon hallott. Ráadásul nem is olyan messze találjuk, a Keleti pályaudvartól 20 percre, Budapest-bérlettel utazva a város szélén.

Megközelítés: Rákoskertvonatállomásról jobbra indulunk a Kísérő utcán, egészen a vasúti átkelőig, majd egyenesen haladva érkezünk meg a kanyargós erdei úthoz. Innen a táblák mutatják az utat.