"Ha nincs nálad legalább 120 ezer, csak kirándultál egyet" – budapesti albérletkeresős sztorik

Kezdjük a jogászként dolgozó Gábor jóvoltából az aktuális helyzetképpel: "Igazából nem az elmúlt pár hónapban, hanem az elmúlt 4-5 évben emelkednek folyamatosan az albérletek árai, természetesen Budapest, továbbá a mostani nyár végi időszak a legkiemeltebb minden szempontból. Napjainkban a főváros főbb kerületeiben egy felújított, 1-1,5 szobás, 30-40 négyzetméteres lakásért 100 ezer forint körüli összeget kell fizetni, rezsi nélkül. Ezért már nem a ’80-as vagy az azt megelőző évek kinézetét és bútorzatát, hanem az alap IKEA kategóriát, tehát a kornak megfelelő életkörülményeket kaphatod meg."Bérleti díj: egyre emelkedő lélektani határAlanyaink közül szinte mindannyian hosszú hetekig tartó vadászatot követően legalább tucatnyi lakásban jártak, míg megtalálták a megfelelőt.

"Lehet, hogy magasabbak voltak az igényeim, de mindenképp Budára szerettem volna költözni, azon belül az I., a XI. vagy a XII. kerületbe és kizárólag teljesen bútorozott lakásba, hogy semmit se kelljen rá költeni. Nagyon maximum 120 ezer forintot voltam hajlandó rászánni, de sajnos fölé kellett mennem. A két hónapig tartó szinte folyamatos keresés után a legolcsóbb, amit megnéztem, 70 ezerbe került. Egy ismerősön keresztül találtam rá valamelyik albérletes Facebook-csoportban. Gellért-hegyre néző panorámával bírt, nagyon jó kis lakás volt, de végül nem engem választott a tulajdonos házaspár" – meséli Anna, aki a keresés közben is érezte, hogy szinte folyamatosan mennek fel az árak.A külföldre készülő Betti hamar elengedte az olcsó albérlet lehetőségét.

"Mint ahogy mindenkinek, az ár mellett nekem is a közlekedés volt a legfontosabb szempont. Persze eljött az a pont, amikor annyira nem találtam semmit, hogy bármelyik távoli kerületnek igent mondtam volna. 55 ezer és 110 ezer forint közötti albérleteket néztem meg, végül egy havi 90 ezerbe kerülőt találtam a Hegedűs Gyula utcában, aminek van ablaka is végre. No meg egy hörcsöge, akit az előző bérlő hagyott itt csak úgy, mindenféle tájékoztatás nélkül.”

Norbertnek egy barátja segített, így átmenetileg kedvező feltételekkel talált egy kiváló albérletet, jó helyen és jó áron.
"Tavaly szeptemberben találtam ki a fővárosba cuccolást és végül úgy 15-20 lakás megnézése után, karácsony környékén tudtam beköltözni az egyikbe. Kicsit naivan álltam hozzá, mert 60-70 ezerre lőttem be magamnak a lélektani határt, de hamar rájöttem: ennyiért esélytelen. Minden egyes további ezer forintnál csikorgott a fogam, hogy Jézusom, ez mennyi pénz… Mivel autóm van, olyat kerestem, amelynek a közelében kedvezően vagy ingyen tudok parkolni, ám ez csak úgy lehetséges, ha a tulajdonos megengedi, hogy bejelentkezz ideiglenes lakcímmel és akkor tudsz parkolókártyát kiváltani. Ami olcsó, az egy szemétdomb volt kb., a rendben lévőért vagy sokat kértek, vagy nem volt megoldható a parkolás. Szerencsésen alakult végül: egy baráton keresztül haveri áron 85-ért vettem ki a XI. kerületben egy olyan lakást, amelyet 130 környékén lehetne kiadni amúgy…"Mozgáskorlátozottként sokkal nehezebb dolga van az embernek és rengeteg apró részletre oda kell figyelnie. Márk esetében például maximum a második emeleten lévő szobák jöhettek csak szóba.

"Vidékről költöztem Budapestre munka miatt, de korábban laktam már itt. Gyorsan megtanultam, hogy legalább egy hónapot rá kell szánni és olyan kecó nincs, ami minden szempontnak megfelel: valamiből bizony engedni kell. És ha nincs nálad legalább 120 ezer forint a kaucióra, lényegében csak kirándultál egyet az albinézegetések során. Szobában gondolkodtam, és mivel mozgássérült vagyok, a legfontosabb szempontok közé a kiváló közlekedés tartozott, így rögtön kiestek az olyan lakások, ahová több átszállás után lehet eljutni, és azok is, amelyek nem rendelkeznek normális lifttel.”"Egyedülállóként jelenleg egy óbudai albérletért rezsivel együtt 130 ezret fizetek. Egy szoba+konyhás frissen felújított lakásról van szó, relatíve csendes, zöldövezeti részen a III. kerületben. Mivel biciklivel közlekedem, így meg tudtam hozni azt a kompromisszumot, hogy távolabb költözhettem a belvárostól, ami egy fővel már amúgy is sokszor a megfizethetetlen kategóriába tartozik jelen piaci állás szerint. Egy bizonyos életkorig jól ki lehet jönni a lakótársakkal, aztán ahogyan idősödünk, úgy nő a privát szféra iránti igényünk is, 30 felett már inkább a párjával, vagy egyedül lakik az ember" – Gábor szavai remekül összefoglalják egy harmincas éveiben járó ember kívánalmait.Divat lett a lakásinterjúNem csupán az árak, a szokások is változtak. Főleg lakótársa(ka)t kereső egyetemisták és főiskolások körében lettek népszerűek az állásinterjúkat idéző felvételi beszélgetések, melyek Gábor szerint teljesen elfogadottak: "A mostani törvények furcsamód jobban védik az albérlőket, mint a tulajdonosokat, ezért utóbbiak kénytelenek sokféle módon bebiztosítani magukat. Ma már a telefonban megkérdeznek, hogy mivel foglalkozol, van-e párkapcsolatod, gyermeked – sőt, utóbbi a legtöbb esetben kizáró ok, akárcsak a háziállat. Kéthavi kauciót + egy havi albérletdíjat előre szinte mindenhol elkérnek, megesik, hogy közjegyzővel hitelesítik a bérleti szerződést, viszont többször előfordul, hogy >>kifelejtődik<< a szerződésből, hogy milyen összegű kauciót vett át a tulajdonos.”

A mintegy 20 albérletet megnéző Annát egyszer e-mailben bombázták különféle kérdésekkel, mivel a lakás kiadója képtelen volt választani a jelöltek közül: "Úgy 3-4 interjún kellett részt vennem, közte volt a már említett Gellért-hegyre néző albérlet esete is, amikor egy idős házaspár kérdezgetett általános dolgokról. Mondták, hogy szimpatikus vagyok, majd értesítenek. Persze nem tették, így én hívogattam őket, de nem vették fel a telefont. Aztán egy hónap múlva hívtak vissza, hogy már nem aktuális a dolog. Később egy srác annyira nem tudott dönteni köztem és egy lány között, hogy több kérdésből álló e-mailes kérdőívet küldött, amiben például arra volt kíváncsi, hogy látom magam 5 év múlva és mit csinálok, ha mondjuk elromlik a mosógép. Ettől kicsit elment a kedvem, ennyire nem akartam küzdeni érte.”"Tőlem az alapinformációkon kívül olyanokat is kérdezgettek, mennyit keresek, támogatnak-e a szüleim, kivel költöznék. Miután kiderült, hogy fiú lakótárssal mennék – aki nem a pasim – nem igazán örültek és közölték, hogy inkább egy lányduót választanak” – Betti esete a fiú-lány barátságok egyik hátulütőjét példázza.Egyesek jól tudnak fényképezni"Szinte mindenki az interneten keres ma már albérletet. Legtöbb esetben azokat érdemes felhívni és megtekinteni, amelyeknél sok képet csinált a hirdető, így el lehet kerülni számos meglepetést – ahol kép nélkül vagy csak egy alaprajzzal hirdetnek egy lakást, ott általában vagy az ingatlan, vagy a hirdető komolytalan. Persze még így is sokszor megesik, hogy 1-2 kínos dologra vagy körülményre a helyszínen derül fény, de azért a tulajdonosok, illetve az ingatlanközvetítők is igyekeznek minden részletet már a telefonban előre egyeztetni az érdeklődővel" – a tapasztalt Gábor tanácsait mindenképp érdemes megfogadniuk a vadászatra indulóknak.

Márkot nem egyszer csapták már be a kiválóan sikerült fotók. "A keresgélés és a vizitek során párszor kiderült, hogy egyesek nagyon jól tudnak fényképezni. Mindig a fürdőszobás képekre kell odafigyelni, azokból jön le a legtöbb. 30 ezerért találtam a legolcsóbb szobát, amelynek egy hátránya akadt: nem volt ablaka. A hirdetésben ezt úgy fogalmazták meg, hogy kicsit sötét…" Norbert is járt úgy, hogy a helyszíni szemle során jöttek elő a furcsaságok: "Az egyik hirdetésben a mostani állapotokhoz képest 2-3 lakóval – vagy évvel – ezelőtti állapotok szerepeltek: a körbejárás alatt derült ki, hogy a beígért kanapé nincs ott, vagy szétrágta a kutya. A dohos szagokról vagy a ragadós konyhapultról ne is beszéljek."Később derült ki, hogy más lakótársak is vannakÁltalában a tulajdonos a bérlőre bízza a felmerülő probléma (eldugult WC-től kezdve, a bekrepált mosogatógéptől, az elfogyott meleg vízig) megoldását. Ritkább esetben, de azért előfordul, hogy egy kétségbeesett telefonhívás után a tulaj saját maga intézkedik. "A mostani tulajdonos meglepően rendes, meg lehet vele beszélni dolgokat. Korábban akadtak parás helyzetek, egyszer például az eladás előtt álló lakásba úgy hozta fel az érdeklődőket, hogy előtte nem értesített minket. Nem érintett kellemetlenül, viszont egy kicsit ő is megszívta, ugyanis azt nem lehetett mondani, hogy vegytiszta rend uralkodott volna a szobákban, így egy kis mínuszról indult a kéró.” Márknak tehát jó és rossz tapasztalatai is voltak.Bettinek viszont inkább rossz, már ami a lakástulajdonosok hozzáállását illeti: "Megfigyeltem már ennyi idő alatt, hogy a főbérlők nem igazán foglalkoznak a lakásuk állapotával, mivel akkora a kereslet, hogy előbb-utóbb úgy is kiveszi valaki. Egyszer eljutottunk arra a pontra, hogy bárhová beköltözünk, csak legyünk túl rajta végre, ennek köszönhetően keveredtünk el egy Blahán lévő, 40 négyzetméteres, galériás lakásba, ami finoman fogalmazva eléggé lerobbant állapotban volt. Mondta a tulajdonos, hogy rendben, ha az előttünk lévő öt érdeklődő egyikének sem kell, akkor a miénk lehet.”

"Korábban a Móricz Zsigmond körtérnél laktam lényegében egy pincében, mert pont hazajöttem külföldről és gyorsan kellett találni valamit. ’Kibírjuk az alagsorban’ is jelszóval költöztünk be. Annyi előnye mindenképp volt, hogy jókat lehetett aludni ott. Később aztán kiderült, hogy hangyák és csótányok is az albérlők közé tartoznak, kifelé menet meg néhol a hajléktalanokat kellett kerülgetni. Amikor előbbi problémát jeleztük a tulajdonosnak, nem igazán intézkedett. A lakást végül 10 millió forintért tudta eladni" – folytatja Betti, aki havi 60 ezerért bérelte azt a bizonyos "pincét."Messze még a végÉs hogy mikor lesz ennek vége? Visszamásznak-e az árak az 5-6 évvel ezelőttire? Gábor szerint aligha.

"Szerintem kevés a tényleg jó lakás a piacon. Főleg a pestin, ami mondjuk nem háború előtti állapotban van, olyan bútorzattal, így a kevés valóban jó lakásokra nagy a kereslet. Ezeknek az albérleteknek az árai továbbra is felfelé fognak menni." Márk úgy véli, egyes feltételek teljesülése esetén változhat a helyzet.

"Gyakorlatilag mindenki Budapestre jön vagy jönne, tehát amíg ekkora a kereslet az albérletek iránt, addig biztosan nem fog változni semmi. Talán majd akkor, ha problémák lesznek a munkaerőpiacon.”