A Hajógyári-szigetetÓbudai-szigetnek is nevezik, mivel Óbudán, a III. kerület közigazgatási területén található, amelytől csupán egy 70–80 méter széles Duna-ág választja el. A külvilággal mindössze a K-híd és a Szentlélek téri HÉV-megállóból megközelíthető Hajógyári híd köti össze. Nevét egyébként az egykor a sziget déli végében működött Óbudai Hajógyárról kapta, amelynek elhagyott épületeibe a bezárást követően különböző cégek költöztek be: ilyen például a sziget kikötőjében működő Magyar Yacht Klub, amelynek hajói jól láthatóak az Árpád-hídról.
Mi a K-hídon (ami nevét a „K” alakú elemekről kapta) mentünk be, mivel a másik bejáratot biztonsági őr és sorompó védi, mondván, hogy magánterület, így fényképeket sem lehet azon a részen készíteni. A Sziget Fesztivál bejáratáról (ami a szokásos zászlók nélkül kicsit kopár) ismert hídon viszont szabad az átjárás; a túloldalon pedig egyből megcsap a természet illata, ami elég nagy kontraszt a forgalmas Óbudához képest. Nem kérdés, ez itt egy másik világ, amelyet sajnos a legtöbben csak évente egyszer, a Sziget Fesztivál ideje alatt látogatunk, főleg most, hogy a környékbeli szórakozóhelyek is mind bezártak.
A rendezvény nélkül azonban teljesen más itt minden, nem nehéz elveszteni a tájékozódást, ha az ember megszokta, hogy a Nagyszínpadot jelöli ki viszonyítási pontnak. A kedvenc koncerthelyszíneinket és az odavezető utakat ennek ellenére könnyű megtalálni: sok helyen a fű sűrűsége és minősége ugyanis eltér az átlagtól, jelezvén, hogy évente egyszer itt elég nagy a forgalom.
A környék ilyenkor nem bővelkedik látványosságokban sem, kivéve talán egy fűben árválkodó hableány szobrot, a tekintélyes méretű csúszdaparkot és az Óbudai Rendezvényparkot, de nem is azért jön ide az ember, hogy valamivel elfoglalja magát, hanem hogy kikapcsolódjon. Erre a piknikezés, a futás, a fűben olvasás a legalkalmasabb, de találkoztunk egy grafikussal is, aki egy esernyőt próbált lerajzolni a sziget egyik eldugott sarkának teljes nyugalmában, amibe csupán az arra járó tanuló vezetők bizonytalan kormányrángatása rondít bele néha. Rajtuk kívül csak kutyasétáltatókkal, egy-egy sétálgató családdal, futókkal és néhány szerelmespárral futottunk össze, illetve az előző esti buli jeleivel, néhány üres borosüveggel találkoztunk.
Szerencsére ilyenkor is zavartalanul működik a fesztivál ideje alatt az egyetlen készpénzt is elfogadó, a söröket olcsóbban árusító és remek házi szendvicseket készítő Sportvendéglő, amely az idők kezdete óta üzemel. Ha egy olyan helyen szeretnénk mulatni, ahol nem zavar minket senki, akkor ez a legjobb opció, azt viszont nem ajánljuk, hogy bárki is mentes vizet vegyen, mert az közel 300 Ft-ba kerül. Sajnos a rendezvényközponton belül működő Szekér Csárdát, illetve a Bambusz Bárt zárva találtuk.
Ha az ember aktívabb pihenésre vágyik, akkor a sziget déli részén működő Golftanya jó megoldás lehet: bármennyire is hihetetlen, ezt a sportot sokkal élvezetesebb csinálni, mint nézni, és annak ellenére, hogy lehetetlen küldetésnek tűnik az elején megtanulni a helyes mozdulatokat, nagyon jó móka. A golfpályát – ahol Szabadtéri mozi is üzemel időnként – a másik hídon át közelíthetjük meg, ahol bár a biztonsági őr meg fogja kérdezni, hogy hová megyünk, fennakadás nem szokott előfordulni.
A Hajógyári-sziget különlegessége elsősorban a város más pontjain csak ritkán tapasztalható nyugalomban mérhető, és annak ellenére, hogy üresnek tűnik, nem nehéz eltölteni itt akár egy egész napot sem.
A hely számos titkot is rejt: kevesen tudják például, hogy a volt hajógyár területén találták meg Hadrianus aquincumi római helytartó palotáját, amely feltárására még egyáltalán nem került sor.
