Bogár Máté építőművészként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, s szinte azonnal megalapította saját brandjét. Nem egészen egy év leforgása alatt a Malomudvar egyik gyárépületében berendezett egy jól felszerelt faműhelyt, elkészítette bemutatkozó kollekcióját, s időközben a csapat is bővült: a kivitelezésben és a gyártási folyamatokban Navarrete Ádám, míg a marketing és menedzsment feladatokban Matók Zsuzsi vesz részt. Máté friss és nemzetközi kontextusban is érvényes elvek mentén dolgozik. Tisztában van vele, hogy megváltoztak a terekkel és tárgyakkal kapcsolatos elvárásaink: multifunkciós enteriőrökre és ehhez illeszkedő, sokoldalúan használható és könnyedén variálható bútorokra vágyunk; olyan darabokra, amelyek nem uralják a teret, de mégis figyelmet követelnek; teret engednek a saját egyéniségünknek, de mégis saját karakterük van.
Régi vágya egy olyan tárgyi környezet megteremtése, amelyet egyfajta esztétikai minimumra való törekvés határoz meg. Alapvető szándéka, hogy a dizájn szerepe felértékelődjön mindannyiunk életében, ne eldobható, instant megoldásokban gondolkodjunk, hanem hosszútávra szóló döntések határozzák meg választásainkat, s ennek szellemében válasszunk bútorokat is. A Meonin bútorai visszafogottak, szofisztikáltak, kidolgozásuk minőségi, a taktilis érzékeinkre is hatnak, egyszóval nagyon is olyanok, amelyekkel jó sokáig együtt élni.
We Love Budapest: Építőművészként diplomáztál, mi indított el a bútortervezés irányába?
Bogár Máté:
Az egyetemen eltöltött évek alatt kristályosodott ki, hogy valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, amit egyedül is meg tudok valósítani. Egy építészeti projekt meglehetősen komplex, összehangolt csapatmunka eredménye, s viszonylag hosszú idő alatt valósul meg. Az építészethez nagyon közel áll a belsőépítészet, a bútortervezés, és úgy érzem, hozzám ez az utóbbi lépték passzol. A kezdetektől egy olyan brand lebegett a szemem előtt, amely nem a formából indul ki, hanem egy jól artikulált filozófia áll a bútorok mögött. Amikor egy üres lakásba költöztem be, azt egyfajta fehér vászonként fogtam fel, s ezt szerettem volna saját tervezésű bútorokkal megtölteni.
WLB:
Miért fontos, hogy saját műhelyben dolgozhass?
Máté:
Mivel minden fázist magam szeretek végezni, először egy faműhelyre volt szükség, ahol megvalósíthatom a terveimet, kivitelezhetem a bútorokat. Nem barkácsgépekre volt szükség, hanem olyan gépparkra, ami alkalmas sorozatgyártásra. Már az egyetemen is nagyon megkedveltem a faműhely légkörét, sokat jártam oda. Szeretek fizikai kapcsolatban lenni magával az anyaggal, s részese lenni a megvalósulás minden fázisának. Persze jó rajzolni, tervezni, modellezni is, de a kivitelezés során, a prototípus készítése közben derül ki, hogy valós méretben hogyan működnek a papíron elképzelt tömegek, arányok, akkor lehet finomítani a csomópontokat, részleteket. Vannak fém- és speciális akril kőelemek, amelyeket nem én készítek, de a részfeladatokat is felügyelem, annak érdekében, hogy minden elkészült darab tökéletes legyen.
WLB: Határozott dizájnfilozófia mentén dolgozol, a márkaneved is erre reflektál.
Mesélnél erről?
Máté:
A név egy beszélgetés során jutott eszembe. A három angol szó: me, on, in esszenciálisan hordozza azt, ahogyan a bútorokról tárgyakról vélekedem. Egyfajta, a felhasználót középpontba állító gondolkodásmódot, attitűdöt szeretnék közvetíteni, amelyben komoly a dizájntartalom is. Abban hiszek, hogy fontos a személyes kapcsolat a bennünket körülvevő tárgyakkal. A Meonin bútoraira funkciójukat tekintve minden lakásban szükség van. Ez egy összefüggő tárgycsoport, egy komplett rendszer, ami többféle igényre kínál lehetséges megoldást, ugyanakkor nagy szabadságot enged a felhasználónak is, sőt ő teszi teljessé az összképet. A tervezésnél egy tevékenységből, szituációból indulok ki, ha úgy tetszik, felajánlok egyfajta életvitelt, amit én jónak tartok. Ezek a darabok nem mutatnak többet annál, mint amik. Esztétikai szempontból minimalisták, de nem szeretném semmilyen stílusbeli kategóriába beszorítani őket. A hasznosságon van a fókusz, s igyekszem nem túlbonyolítani a dolgokat. A bútor és tér viszonya, egymásra gyakorolt hatása is meghatározó, lényeges, hogy a bútor ne dominálja a teret, ne zavarja a térélményt, inkább erősítse azt.
WLB:
Úgy érzem, az anyagválasztásaid plusz üzenetet is hordoznak. Hogyan születnek ezek a döntések?
Máté:
Szeretem a természetességet, ezekkel az anyagokkal pedig jó dolgozni. Mindig az a részlet domináns, ami a funkcióhoz szorosan kapcsolódik. A sideboardnál ezért kaptak a fiókok előlapjai szövetborítást, a lámpánál ezért más a búra, hiszen ezek azok a részei az adott darabnak, amelyeket megérintünk. A látvány mellett a taktilitás legalább olyan lényeges. Alapvetően tömörfával dolgozom, a kedvenc fafajtám a tölgy és a kőris, de szeretem a diót is. A fabútor törődést igényel, de jó érzés letörölni, végigsimítani, megismerni az adott darab egyediségeit. A kollekcióm első darabja a Nomad lámpa volt. A búra úgynevezett akril kőből (Krion) készül, ami gyakorlatilag bármilyen forma kialakítására alkalmas, és fantasztikus a tapintása. Tulajdonképpen egy fénydobozt alakítottunk ki belőle, nagyon szépen látszanak az élei, amikor világít, és egyetlen mozdulattal változtatható a fény iránya is. Hosszú időbe telt, mire megtaláltam ezt az anyagot, de nem akartam kompromisszumot kötni.
WLB: Bár tárgyakat készítesz, fontosnak tartod azt is, hogy ezek ne uraljanak minket. Mit értesz ez alatt pontosan?Máté: Engem alapvetően zavar a fogyasztás kényszere. Sokan akkor érzik magukat biztonságban, ha megvesznek valamit, hiszen így megfelelnek a ránk kényszerített elvárásoknak. Szerintem az esztelen vásárlás, a birtoklási vágy befolyásolja a gondolkodásunkat, sőt eltorzítja a személyiségünket is. Azt szeretném, hogy az emberek megértsék, a vásárlás teher, felelősség, és minél több cuccunk van, annál nehezebb az élet. Rengeteg olyan holmink van, ami teljesen felesleges. Normális dolog az, hogy amikor költözünk, egy kamiont kell hívni?
WLB: Matók Zsuzsi food designerrel több közös projekted is van. Mik ezek pontosan?
Máté:
Egy társaságban találkoztunk. Engem is érdekel ez a terület, s Zsuzsi olyan izgalmasan közelíti meg, hogy azonnal elkezdtünk egy közös asztali kiegészítősorozatot tervezgetni, de aztán sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk. Gyakorlatilag ketten visszük a brandet. Ő felel a kommunikáción és partner kapcsolatok kiépítésén keresztül a fotózások stylingján át, egészen az eladások egyeztetéséig, s a Meonin egy része lett Zsuzsi food design profilja is. Amit ő képvisel, az sokkal inkább köthető a vizuális és konceptuális művészethez, mint a gasztronómiához. Kölcsönösen inspiráltuk egymást, s ebből kialakult egyfajta párbeszéd a food design és a furniture design között. A MAMA poháralátétet, szalvétagyűrűt, illetve só- és borsszórót tartalmaz, a neve pedig anyukámra utal, aki olykor arányt téveszt a sóhasználat során. A showroomban Zsuzsival közös programokat, kiállításokat és vacsorákat is szervezünk. Havi rendszerességgel lesznek ehető műtárgyakat felvonultató eat art események, de szeretnénk tematikus dizájnvacsorákat is tartani, amelyekkel, reméljük, egy szélesebb közönséget is megszólítunk majd.
WLB: Milyen terveid vannak?
Máté:
Én a nap 24 órájában ezen pörgök. Fejben állandóan tervezek, egyszerűen imádom ezt csinálni. Több újdonságon is dolgozom éppen, fejlesztem a kollekciót. Szeretek a műhelyben lenni, jól érzem magam ebben a közegben, és az sem zavar, ha piszkos leszek. Most nyitottam meg a showroomot, itt szeretnék majd workshopokat is csinálni. Úgy alakítottam ezt ki, hogy ha meg szeretnéd nézni a bútorokat, keresztül kelljen jönnöd a műhelyen. Azzal, hogy látod hogyan dolgozunk, megismered egy picit a gyártást, megérinthet ennek az egész folyamatnak a szépsége. Utána belépsz a hófehér helyiségbe, ahol a kész darabok vannak, és már egészen másképp tudsz csak tekinteni egy bútorra, mint korábban.
