Papp Laura legújabb munkáiba az interneten botlottunk, s már akkor felkaptuk a fejünket a futurisztikus fa és bőr kombinációjú táskájára egy világmárka oldalán, amikor még fogalmunk sem volt, hogy egy magyar tervező tervei nyomán készült. Laura vérbeli dizájner, aki még az egyetemi felvételi előtt belekóstolt a szobrászatba, fotózásba, ékszertervezésbe, grafikai munkákba. Diplomamunkája, egy porcelán felhasználásával készült platform cipősorozat, bejárta a nemzetközi dizájnsajtót, s nem kevés szakmai elismerést kapott. Nem véletlenül.
Kísérletező alkat, aki egyaránt szívesen dolgozik bőrrel, porcelánnal, fával, de legalább ennyire rajong a vadonatúj technológiákért, az új kompozit és szintetikus anyagokért. Izgatják a különféle faktúrák, a transzparencia, a rétegzett felületek. Tárgyai jellemzően geometriai alapformákból építkeznek, dinamikusak, sokszor aszimmetrikusak. S legyen szó ruhákról, táskákról vagy éppen cipőkoncepciókról, jól megfigyelhető a mérnökien precíz megközelítés, a végeredmény mégis minden esetben természetesen könnyednek hat, sőt éterien finom.
We Love Budapest: Legutóbb a holland progresszív cipőmárka, a United Nude legfrissebb kollekciójában találkoztunk egy általad tervezett – több cipőn is látható – mintával és egy nagyon formabontó táskával. Hogyan kerültél kapcsolatba a márkával?
Papp
Laura: A United Nude az egyik kedvenc márkám, ezért arra gondoltam diploma után, hogy jelentkezem hozzájuk gyakornoknak. Több rostás válogatás után sikerült bejutnom, aminek nagyon örültem, hiszen betekintést nyerhettem a működésébe, és megismerkedhettem egy teljesen más kultúrával, ugyanis a cég központja Kínában, Guangzhou-ban van.
WLB: Gyakornokként kerültél a brandhez, s rövid idő leforgása alatt termékeket is terveztél. Hogyan zajlott a közös munka? Milyen brief alapján dolgoztál? Mennyi idő alatt lett a tervekből termék?
Laura: Amikor megérkeztem a céghez, az SS16 kollekció már szinte készen volt, csak apró változtatásokra volt lehetőség. Ekkor terveztem a Slip-on Shoes-ra a Splash mintát. Több cipő tervezésében is részt vettem, de ezek eleinte csak apró részletek meghatározására korlátozódtak. Amikor volt szabad időm, táskákkal foglalkoztam, s az egyik tervem nagyon elnyerte Rem (Rem Koolhaas a márka alapítója és kreatív igazgatója, a szerk.) tetszését, így ezután csak kiegészítőkre koncentráltam. Próbáltam olyan tárgyakat tervezni, amelyek hűen tükrözik a márka jellegzetességeit: geometrikusak, futurisztikusak, letisztultak, de igyekeztem kiteljesedni a tárgyakban. Így született meg a Stealth Clutch, amelyet megtalálhatunk az új kollekcióban. Ezen kívül terveztem egy szilikon printelt táskakollekciót. Mikor eljöttem, még nem volt tökéletes a print minősége, ha a gyárnak sikerül fixálnia az alapanyagot, akkor talán ezt is láthatjuk a következő szezonban. Nagyon élveztem minden projektet, teljesen szabad kezet kaptam.
WLB: Lesz ennek az együttműködésnek folytatása?
Laura: A gyakorlat után felajánlották, hogy maradjak befejezni az általam elkezdett projekteket, de Kínában élni talán elég egy fél évig.
WLB: Jellemző rád egyfajta experimentális attitűd, amely anyaghasználatban és formai megoldásokban egyaránt megjelenik. Miből merítesz inspirációt? Hogyan képzeljük el a tervezési folyamatot?
Laura: Az inspirációt legtöbbször a természeti formák szerkezetében találom meg, de gyakran ihletnek meg más művészeti ágak, mint az építészet, bútortervezés vagy a szobrászat. Ezenkívül nagyon szeretem a japánorigamitechnikát. Formáim szinte mindig egy darab anyagból, hajtogatással készülnek. Nagyon szeretek kísérletezni, mert izgalmat és kihívást látok benne. Legyen az egy különleges szerkezeti megoldás, újszerű anyaghasználat vagy érdekes koncepció.
WLB: Az origami egy nagyon komplex rendszer. Mi az, ami ebben számodra érdekes és vonzó?
Laura: A kettőssége: korlátok közé szorít, de mégis számtalan izgalmas megoldást hordoz magában. Ez a technika igen hasznos konstrukciókat eredményezhet, például megoldja a táska záródását, újabb fakkokat, zsebeket alakít ki, vagy csak egyszerűen szép. A tárgy tiszta marad, nincs szükség cipzárra, fémkellékekre. Elegáns és egyedi lesz a végeredmény.
WLB: Készítesz egyedi darabokat és sorozatban gyártható termékeket. Mindkettő egészen más tervezői hozzállást követel. Melyiket érzed testhezállóbbnak?
Laura: Mindkettőt nagyon fontosnak tartom. Az egyedi darabokat azért szeretem, mert ezek nagyobb alkotói szabadságot adnak. Nem kell szem előtt tartani az eladhatóságot, a költségeket, egyéb kötöttségeket. Itt szabad teret kap az alkotó. Az ilyen kísérletekből gyakran lesznek később sorozatban gyártható termékek. Az utóbbi előnye, hogy több emberhez eljut. És természetesen ez nagy örömet ad magának a designernek is, hiszen a táska és cipő használati tárgyak, amelyeket nem csak vitrinben szeretnénk látni. Mivel ez esetben több a kötöttség, a projekt sokkal komplexebb, emiatt izgalmasabb is egyben.
WLB: Jelenleg Londonban dolgozol a Nike-nál mint cipőtervező. Sokak álma, hogy egy ilyen világmárkának dolgozzanak. Hogyan kerültél ide? Milyen feladataid vannak? Egyáltalán milyen egy ekkora cégnél a munka?
Laura: A Nike fejvadásza talált meg még tavaly nyáron. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam az emailjét, nem akartam a szememnek hinni. Három interjún vettem részt, az utolsó forduló Amerikában, Portlandban volt, ahol a vezetőség egy részével is találkoztam. Hogy őszinte legyek, soha nem gondoltam volna, hogy életem első állása egy sportmárkánál lesz, de mivel nyitott személyiség vagyok, nagyon szeretek tanulni, tapasztalni, világot látni, igyekeztem mindent megtenni, hogy jól sikerüljenek az interjúk. Idáig nagyon pozitív tapasztalataim vannak.
A Nike olyan, mint egy nagy család, ahol rengeteget lehet tanulni. Kurzusokon lehet részt venni, előadásokat tartanak új technológiákról, alkalmunk nyílik kísérletezni, utazni. Ezen kívül egymástól, az itteni tehetségektől is rengeteget lehet tanulni.
WLB: A saját márkád fejlesztésére, új kollekciókra mennyire van időd? Milyen terveid vannak a laurapappal?
Laura: Nemrég kezdtem el itt dolgozni, nehéz még megmondani mennyi szabad időm lesz. Nyilván teljes erőbedobással nem tudom majd csinálni, de nagyon szeretnék rá időt szánni, és legalább apróbb kiegészítőket tervezni a munka mellett. Legfőképpen azért is, mert a Nike-nál sportcipőkkel fogok foglalkozni, de a táskák mindig is nagyon érdekeltek, ráadásul a laurapapp egy elegánsabb vonalat képvisel. Ezért is lenne izgalmas mindkettővel párhuzamosan foglalkozni, kíváncsi lennék, milyen hatással lenne egyik tapasztalatszerzés a másikra. Ha most nem is sikerül, később szeretném folytatni a saját márkát. Most viszont nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílik tapasztalatot szerezni egy professzionális márkánál, világot látni, és sok érdekes emberrel találkozni a Föld minden részéről.
