1976-tól úgy 20 évig töltötték ki a videózást maguknak megengedhető családok estéit a Video Home System (VHS) kazettái.
A közös otthoni filmnézés abban az időben státuszszimbólumnak számított, hiszen a rendszerváltás előtt csupán külföldön, vagy nálunk az ún. dollárboltokban lehetett beszerezni a családi szórakozásnak új dimenziót nyitó lejátszót. Egymásnak adták kölcsönbe a tulajdonosok a szó szerint rongyosra nézett BASF, JVC, Sony vagy Panasonic márkájú kazikat, melyek egyik hátránya az volt, hogy az állandó másolás vagy ide-oda tekerés következményeként hamar megromlott a filmek képi és hangminősége – egy-egy százszor megnézett, német narrátoros amerikai nindzsafilm Michael Dudikoffal színes akcióból szinte fekete-fehér művészfilmmé változott az évek alatt.
A kilencvenes években még egyre-másra működtek a kölcsönzésből és eladásból élő videótékák (ki ne emlékezne a Vico-birodalomra?), melyek polcairól szép lassan eltűntek a kazetták, és a helyüket átvették a DVD-k meg a Blu-ray-ek, napjainkra pedig ugye mindet kinyírta az internetes letöltés. Budapesten kis túlzással múzeumi látványosságnak számítanak azok az üzletek, ahol még fellelhetőek az idejétmúlt eszközök, noha a világban máig előfordul, hogy egy különleges darabért akár 1500 angol fontot is kaszálhat az ember – mindenki gyorsan nézze át a padláson évek óta porosodó VHS-kazettáit, hátha kincs rejlik köztük!
A fővárosban három üzletet találtunk, ahonnan pár száz forintért hazavihetsz eredeti kazettákat. A Királyutcában 1992 óta funkcionáló James Dean filmkölcsönző tényleg igazi műintézmény, amit Szabó István tulajdonos is megerősít: "Sokan tényleg úgy jönnek be ide, hogy hallották valahol, Budapesten még működik ilyen jellegű üzlet, és kíváncsiak rá. Általában napi egy érdeklődő keresi kifejezetten a VHS-kazettákat, ő is abban az esetben, ha a kívánt filmet nem tudta beszerezni DVD-n, nem találta meg a neten, vagy ha fanatikus gyűjtő. Talán furcsa lehet, de nem csak a mai harmincas, negyvenes korosztály jár hozzám nosztalgiázni. Nemrég beiratkozott egy 18 éves fiú, mert utál letölteni, és inkább böngészget a filmek között." A bolt valóságos zarándokhelye lehet a filmőrülteknek, mert akárhová nézünk, mozis plakátok és egyéb filmes relikviák tucatjai vesznek körbe, mintha a Dawson és a haverok című sorozat mozibolond címszereplőjének szobájában járnánk. Annál persze jóval terjedelmesebb a téka, melyben több ezer DVD figyel minket mindenhonnan, nem beszélve a 7000 (!) videókazettát tartalmazó gyűjteményről.
A közeljövőben kisebb-nagyobb átalakításon áteső filmkölcsönző kiérdemelte a legendás jelzőt. Szabó István azok közé a "tékások" közé tartozik, aki a tanácstalan vevőnek első ránézésre tud filmet ajánlani, amiért cserébe azok nagyon hálásak tudnak lenni. "Az üzlet egyik vitrinjében őrzöm az emberektől kapott ajándékokat. Van itt többek között James Dean-bélyeg Kubából, illetve egy darab abból a pólóból, amit egy lány megvett egy utcán sétálótól, hogy kivághassa róla nekem a filmsztár képét. Aligha mondok újat azzal, hogy nem a forgalomért csinálom.” Na, de miért lett JamesDean a keresztapa? Ő az egyetlen színész, akinek valamennyi filmje megjelent Magyarországon (ez ugye többek között azért lehetséges, mert igen fiatalon hunyt el), és ez biztos alapot jelentett.
A Budapest Film tulajdonában lévő Odeon-tékák közül egy a Corvin moziban, egy pedig a Művész moziban üzemel. Az 1996 óta működő előbbiben 2000 darabos VHS-kollekcióból válogathatnak az érdeklődők, de a gyűjtemény nincs szem előtt; sem a pultnál, sem a polcokon nem találhatóak meg a kazetták. Kétezer forintos éves tagdíjért lehet mazsolázni a DVD-k és a VHS-ek között, melyek kölcsönzési díja 400 forint.
Hasonlóak a konstrukciók néhány körúti villamosmegállóval odébb. Az Oktogonnál található Művész moziban 5000 darab videókazetta várja átmeneti gazdáját. Az üzlet érdekessége, hogy videót is lehet kölcsönbe elvinni, amennyiben az otthoni már megadta magát. Ebben az esetben a kölcsönzési díj 300 forinttal megnő, cserébe egy hatalmas szatyorba bepakolják a magnót – ilyenkor érdemes egyszerre több filmet kivenni, úgy sokkal inkább megéri.
Hetente 3-4 darab VHS-kazi kerül ki ezekből a szekrényekből, aminek ottjártunkkor szemtanúi is voltunk: valaki egy olyan filmet keresett éppen, amelyet semmilyen más hordozón nem talált meg – itt, a lényegében könyvtárként is aposztrofálható tékában viszont igen. Ebből kiderül, hogy a betérők szinte valamennyi alkalommal céltudatosan érkeznek, tehát ritkán fordul elő, hogy az eladótól kérnek ajánlást az esti programhoz. A tékában olyan gyöngyszemeket találhatunk, mint a Szárnyas fejvadász eredeti, 1982-es verziója, vagy a közelmúltban Oscar-díjat kapott Saul fia rendezője édesapjának, Jeles Andrásnak Senki földje című alkotása, továbbá színházi felvételek a Katonából.
És hogy megéri-e velük foglalkozni? Ahogy itt hallottuk: a kazetták megpihennek a szekrényben és a raktárban, nem kérnek enni.
