WLB: Mitől lesz valaki jó tanár?
Nádasdy Ádám: Oda kell figyelni a diákokra, vagy legalább úgy kell csinálni, mintha odafigyelne rájuk az ember. Ha már ott ülnek, akkor mindenkit meg kell mozgatni, hogy mindenki szólaljon meg legalább egyszer. Aztán fontos, hogy ha valamit íratok, akkor én azt tényleg elolvasom, amin egyébként meg is szoktak lepődni. Az egyik legjobb módszer természetesen az, ha ember szeretné meggyőzni a tanítványait valamiről, amiről eddig máshogyan gondolkodtak. A legjobb, amikor a tanárnak is örömet okoz, hogy átalakíthatja egy kicsit a diákok gondolkodását.
WLB:
Sokszor felmerült már a kérdés, hogy létezik-e budapesti beszéd. Ön mit gondol erről?
Nádasdy Ádám:
Szerintem nem nagyon, ugyanaz a diák Székesfehérváron vagy Miskolcon ugyanúgy beszél, mint Budapesten. Társadalmi különbségek vannak persze, a szegényebbek, a cigányság, illetve a kevésbé iskolázottak esetében, de az egy másik kérdés. Meglepően kicsik mifelénk a különbségek: még Nagyváradon sem érzékelünk nagy eltéréseket. A magyar nyelv meglepően kevés változatot mutat, ellentétben az angollal vagy a némettel. A kelet-magyarok közül persze a műveltebb rétegek kicsit más nyelvet használnak, de az már regionális különbség. Ők azt mondják, hogy idősebb tőlem két évvel, maga meg azt mondaná valószínűleg, hogy idősebb nálam két évvel. Ez azt jelenti, hogy ön közép-magyar vagy hogy nyugat-magyar.
WLB:
Mi a helyzet a "de viszont"-tal?
Nádasdy Ádám:
Nézze kérem, ez felesleges okoskodás, mint minden illemszabály. Feltehetjük a kérdést, hogy helytelen-e farmerban operabálba menni. Én azt mondanám, hogy nem, mert védi az ember testét az időjárás viszontagságaitól. Ez inkább konvenció kérdése: ha mindenki úgy érzi, hogy helytelen, akkor az. A nyelvész azt mondaná, hogy a "de viszont" olyan , mint az "ámbár", ami kétszer ugyanaz, de mégsem érezzük, hogy helytelen. Ezen a nyelvész csak érdeklődéssel hümmög, miközben logikát próbál találni benne. Ez olyan mint a divat, egyfajta közmegegyezéses játék. Az ikes igék esetében ugyanez a helyzet, én azt mondom, hogy tessék szépen betartani a konzervatív normát, de tény, hogy ennek nincsen tudományos alapja. Nem lehet azt mondani, hogy "elválom a feleségemtől", vagy "kihullom a rostán". Ezeket a konvenció szabályozza. Én azt mondom például, hogy "eszem" és "iszom", meg dolgozom, de például "internetezek" egész éjjel, és nem "internetezem".
WLB:
Hogy látja a budapesti fiatalságot a katedráról?
Nádasdy Ádám:
Nem tudom, hogy merjem-e ezt mondani, de sokkal kevesebbet érnek rá, mint mi egykor. Nem tudom, hogy ez azért van, mert a megélhetésükért küzdenek, vagy mert többet szórakoznak, de tény, hogy sokkal kevesebb idejük marad arra, hogy a beadandó házikat megírják. Persze az is lehet, hogy azért van így, mert ma sokkal zajosabb város, sokkal többet kínál, és a diákok meg ugye fogyasztanak, ami teljesen normális. Kicsit olyan Budapest ma, mint egy "all you can eat" étterem, ahol az ember annyit eszik egy adott összegért, amennyit akar. Az ilyesminek nehéz ellenállni. Azért nem gondolom, hogy szimplán lusták, mert azt látom, hogy tömegesen nem érnek rá, és ez már aggodalomra is okot adhat.
WLB:
Ha Budapest ember lenne, milyen lenne?
Én nőnek képzelném. A '20-30-as években élne, és olyan kosztümben járna, ami túl szűk, és amiben csak úgy lehet közlekedni, hogy az embernek összeér a térde. A foglalkozása valószínűleg gyors- és gépíró lenne.
WLB:
Miért gondolja így?
Mert az volt a legszebb időszak ennek a városnak az életében, gyönyörű épületek épültek, és akkor már megjelentek az erős, magukat eltartó nők. Persze az nem jelenti, hogy az általam vázolt hölgy ilyen lenne, valószínűleg a főnöke, aki nős, kitüntetné azért a kegyeivel, sőt talán bérelne is neki egy lakást a Barát utcában.
WLB:
Miért pont a Barát utcában?
Nádasdy Ádám:
A Keleti pályaudvar felé van a Barát utca, amely tulajdonképpen egyetlen kis lakótelep, ahol csupa garzonlakás van. Gyerekkoromban nekem azt mesélték, hogy a gazdag emberek itt béreltek kis lakásokat a protezséjüknek. Sőt, állítólag direkt ebből a célból épültek oda anno azok az épületek.
WLB: Ön szerint mi Budapest legjobb tulajdonsága?
Nádasdy Ádám:
A színházak. Szeretek színházba járni, és dolgozom is nekik. Ahhoz képest, hogy ez nem egy hatalmas város, itt a kínálat valamiért elképesztően széles. Nem mindenhol játszanak jól, és nem minden darab jó, de a választékról csak a legjobbakat mondhatom. Aztán ott van az úgynevezett vigalmi negyed, én nagyon jól érzem magam a Gozsdu Udvar környékén és a Mika Tivadarban. Szerintem ezek a helyek nagyon jót tesznek a városnak.
WLB:
Nem gond, hogy sokan csak bulizni jönnek ide?
Nádasdy Ádám:
Az mindenképpen jót tesz, ha jönnek, de egyébként én még mindig keveslem a felfordulást. Szerintem az igazán jó városok nem szégyellnek semmit. Amszterdamban a városháza egy operaházzal van összekötve, mögötte meg a legnyüzsgőbb piacot találjuk. Itt a közintézmények még mindig eltartják maguktól a nyüzsgést és a kalmárszellemet, pedig be kellene ismerni, hogy ez nem krematórium, hanem piac, könyvkiadó, élettér meg kupleráj. Ezek fontos szolgáltatások.
WLB:
Ha bármin változtathatna, mi lenne az?
Nádasdy Ádám:
Felépíteném a Nemzeti Színházat az Erzsébet téren. A mostani nagyon rossz helyen van, és az eredeti tervek szerint a belvárosi változat éjjel-nappal nyitva lett volna, lett volna benne kávézó, meg talán étterem. Tehát egy valódi közösségi szerepet töltött volna be. Londonban például nagyon csúnya a Nemzeti Színház, de mégis nagyon népszerű, és rengetegen járnak oda enni, meg beszélgetni. Nálunk sajnos olyan az épület most, mint egy falusi templom, ahova az ember csak ünnepnapokon jár.
WLB:
Önt mint költőt inspirálja a város?
Nádasdy Ádám:
Természetesen. Van is olyan versem, amiben megjelenik a város. Gyerekkoromban nagyon szerettem utazgatni. 35 fillér volt egy gyerekjegy, és át is lehetett szállni vele. A 9-es villamossal utaztam sokat a Móriczról a Duna-part mentén – arról például írtam is egyszer egy verset.
WLB:
Hol találkozhatunk Önnel a közeljövőben?
Nádasdy Ádám:
Egy nagy fordítási munkát fejeztem be most: Dante Isteni színjátéka, mai nyelven, felújítva. Áprilisban fog megjelenni a Magvető Kiadó gondozásában, abban benne lesz a nevem, illetve itt az egyetemen is megtalálható leszek továbbra is.
