Colm Fitzgerald valamivel egy évvel ezelőtt költözött feleségével Magyarországra, előtte pedig Dél-Kaliforniában élt. Az éghajlat, a kulturális különbségek, valamint az életmód miatt hatalmas változást jelentett neki az itteni lét.
Oldalán, a The Paprika Projectben leírta, hogy mit adott neki Magyarország, mit tanult meg a magyarokról az egy év alatt, és hogy miért szereti Budapestet.
Budapestet az egyik kedvenc városának nevezi, bár nem járt a világ összes helyén. Nehéz megfogalmaznia, hogy miért szereti ennyire ezt az általa eklektikusnak nevezett fővárost, de a legfőbb ok talán a Duna, az építészet, az emlékművek, tereink, kocsmáink és az itteni éjszakai élet. Úgy gondolja, hogy aki elég időt töltött már Budapesten, az érteni fogja, miről beszél, ha pedig valaki még nem járt itt, máris foglalhatja a repülőjegyét.
Úgy látja, a személyes kapcsolatok fontosabbak nekünk, mint a pénz vagy a karrier, hosszú beszélgetések és közös étkezések jellemzik a magyarokat. A disznót is kiemeli: ő, aki szereti a sertéshúst, furcsállja, hogy a magyarok nagyjából minden részét feldolgozzák az állatnak, és más dimenziókat nyitott meg számára, hogy itt ennyire központi étel a disznóhús, és még a zsírját is kenyérre kenik. Ír a pálinkáról is, és arról, hogy sokan azt gondolják, nálunk kötelező pálinkát inni, ha kínálják, de ennek a visszautasítása már nem számít szentségtörésnek. Ittléte alatt már megtanulta megkülönböztetni a jó és a rossz pálinkát is.
Egyik felismerése, hogy a magyarok nem mogorvák. Létezik ugyanis ez a sztereotípia, de Colm ezt megcáfolja. Úgy fogalmaz, ez nem a Baywatch egyik epizódja, ahol minden tökéletes, a magyaroknak sok gondjuk van, ennek ellenére humorosak, még ha ez a humor néha cinikus is.
A blogíró beszél még a remek magyar borokról, kiemeli a tokaji furmintot, és a 4 évszak szépsége is elvarázsolja, Dél-Kaliforniában ugyanis nincsenek nagyon évszakok. Ezen szempontok alapján talán mi is újra kicsit turistaként nézhetünk majd Budapestre, és újra felfedezhetjük szépségeit.
