A város divatra érzékeny hölgyei számára valószínűleg ismerősen cseng Balázs Lilla neve, ami gyakorlatilag egyet jelent az általa alapított ékszermárkával, a Balillával. Lilla ékszerei könnyedén felismerhetőek játékos formáikról, kifinomult stílusukról, és arról, hogy egyszerűen vonzzák a tekintetet. Hogyan lesz egy textilesből ékszertervező? Mit jelent Budapesten dizájnernek lenni? Hol van a kreativitás határa (ha van egyáltalán)? Beszélgetésünkből kiderül.
WLB: Sokan már ismernek, de segítsünk kicsit azoknak, akik nem. Mit kell tudnunk Balázs Lilláról és a Balilláról?Lilla: Az elmúlt 4 és fél évben Londonban éltem, és most költöztem végleg haza, úgyhogy ez most nagyon izgalmas időszak számomra. Ékszertervezéssel 4 éve foglalkozom. A London College of Fashionben textilszakon végeztem, és most táskatervező mesterszakon tanulok. Mikor hazaköltöztem, nyitottam egy showroomot a Német utcában, ahol a párommal élünk és dolgozunk. Van egy kis művészeti terünk a lakásban, itt folyik a festés, az ékszerkészítés, és néha a tetoválás. A barátom, Kovács Tibi festő és tetováló, így ő is hazahozza a munkáját.
WLB: Hogyan kanyarodtál el a textiltervezéstől az ékszerkészítés felé?Lilla: Hivatalosan ruhákkal kéne foglalkoznom, de ehhez soha nem volt meg az anyagi háttér, az a kezdőtőke, amivel elindulhattam volna. Egy ruhakollekció összeállítása, vagy akár egy táskakollekció sokkal komolyabb anyagi hátteret igényel, mint az ékszerek. Ezzel egyszerűbb volt elindulni. Elkezdtem divatékszerekkel foglalkozni, és egyszer csak beindult a dolog, ment, én pedig csak csináltam.
WLB: Nem furcsa, hogy a showroom miatt idegenek mászkálnak ki-be az otthonotokban?Lilla: Egyáltalán nem. Lehet, hogy én vagyok a fura, hogy ez nekem nem fura. Akik Tibihez jönnek tetováltatni, azok általában nem idegenek, és nekem is van már egy kiépült vásárlóköröm. Sokszor inkább az embereknek furcsa ez a helyzet.
WLB: Honnan merítesz inspirációt az ékszerek tervezésekor?Lilla: Bármi lehet inspiráció, például az a hangulat, ahogy kilépek a gangra, és meglátom Mariska nénit rázni a szőnyeget. Egyébként rengeteget utazunk, kiállításokra járunk, akár ott is megihlethet egy kép vagy egy zene. Tényleg akármi lehet.
WLB: Az anyaghasználatnál hogy születnek a döntések?
Lilla: A legutóbbi kollekcióm polimerből készült. Ez tulajdonképpen egy nagyon jól formázható szintetikus agyag. Mikor erre rátaláltam, nagyon megtetszett. Gyengém a márvány, nagyon szeretem, és valamilyen márványos hatást szerettem volna létrehozni az ékszereknél is. Ezzel az anyaggal sikerült elérnem, hogy különböző színeket speciális technikával összekevertem, és ezzel egy márványos effektus jött létre. Sokat kísérleteztem, de textilesként az a szakmám, hogy anyagokkal foglalkozzak, ez néha gondot is okoz, mert mindent szeretnék kipróbálni. Valami mindig felkelti az érdeklődésemet, legyen ez fa, fém, beton, polimer, selyemfonal vagy akármi, pl. rozsdás vas (nevet). Mindig elhúz különböző irányokba, és emiatt nem nagyon tudok megragadni egy úton. Állandó útkeresésben vagyok.
WLB: Kinek készülnek az ékszereid? Van konkrét célcsoport?Lilla: Van egy célcsoport, bár úgy érzem, hogy inkább ők találtak meg engem, és nem én őket. Nagyjából 25-35 év közöttiek. Bár én nem így indítottam el ezt a brandet, meg nem úgy kezdtem bele, hogy na, most nekik fogok tervezni. Ugyan tudom, hogy hivatalosan ezt így kéne, de másképp alakult. Egyébként sok lány hozza az anyukáját vásárolni hozzám, és vicces, mert mindig találnak ők is valamit maguknak.
WLB: Mit gondolsz a budapesti nők stílusáról? Miben kéne változniuk, esetleg fejlődniük?Lilla: Azt látom, hogy a magyar nők alapvetően jól öltözködnek, de még most sem merik felvállalni magukat. Jellemző rájuk a kommerszség. Meglátnak valamit, ami tetszik nekik, de nem merik felvenni, és akkor jönnek a „Most ezt hova vegyem fel?” és hasonló kérdések. Úgy gondolom, akárhova, akár felveheted egy fehér pólóra is. Viszont, ha egy ismertebb ember felvállalja, akkor egyből mindenkinek az kell. Ezen mindig mosolygok egy kicsit, de végül is az is az én kezeim közül került ki, tehát örülök neki, hogy az emberek meg akarják venni.
WLB: Mennyire lehet ma Magyarországon ékszertervezésből megélni?Lilla: Ha az ember nyomatja ezerrel a pr-marketing részét, akkor szerintem el lehet juttatni egy olyan szintre, hogy meg lehessen belőle élni. Sokaknak ez nem megy, ami teljesen érthető, hiszen tervezők vagyunk, nem az a szakmánk, hogy eladjuk magunkat. Én rákényszerítettem magam, hogy ezt igenis csinálni kell, mert enélkül nem fog menni. Lehet akármilyen jó az a termék, hogyha az emberek nem tudnak róla. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mikor elindítottam a márkát 2012-ben, erre nagyon ráfeküdtem, és azért meglett a gyümölcse. De, hogy milliomos nem leszek belőle, az biztos.
WLB: Mik a kedvenc helyeid Budapesten?Lilla: Nyáron a 360 Bar abszolút favorit. A Kopaszi-gát is nagyon jó hely, akár enni akar az ember, akár csak kiülni a Duna-partra. Sokat járunk fürdőkbe is. Egyébként nagyon sajnálom, hogy kevés a szabadidőm, mert a város nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban, és én csak kapkodom a fejem, hogy minden héten nyílik egy új hely. Úgy kipróbálnám őket, de egyszerűen nincs rá időm.
WLB: Mik a jövőbeli tervek?
Lilla: Próbálom továbbfejleszteni a márkát, izgalmas új projektjeim/projektjeink vannak 2016-ra. Imádok ékszerekkel foglalkozni, de ez már nem elégíti ki a kreatív vágyaimat. Mindig is táskákkal szerettem volna foglalkozni, úgyhogy Tibivel úgy döntöttünk, hogy belevágunk a táskatervezésbe. A női vonalat én fogom tervezni, és az továbbra is Balilla néven fut majd, míg a férfi vonal Tibié lesz, és azok Mr Tibowsky néven kerülnek a piacra. Természetesen megmarad az ékszeres vonal is, de megmondom őszintén, ezt most kicsit háttérbe fogom szorítani. Aztán, majd ha beindul a dolog, szeretnénk egy saját üzletet is.
