Egykoron, a ’30-as években elegáns és népszerű kávéház működött itt, a MÁK-palota/Málnai-házban. Ottlik Géza a szuper virslijüket és a nagy adag majonézes burgonyasalátájukat dicsérte visszaemlékezéseiben. Ellátogattunk az ismét Elysée néven megnyílt bisztróba, s virslit ugyan nem, de kiváló lecsót és borjúpaprikást kóstoltunk náluk.

Sok kutatómunka, Saly Noémi segítsége, igen konkrét elképzelések nyomán csaknem fél éve készülődött már az Elysée. Számos történetet, korabeli dokumentumot és fényképet gyűjtöttek a ’30-as évek híres és népszerű kávéházáról, mely tündöklése után sajnos más vezetőséggel, új korszakok miatt más szellemiségben üzemelt hosszú éveken át. A környékbelieknek ez a frissebb emlék: nem szerették ezt az érát és a Szófia éttermet. Éppen ezért nehéz volt meggyőzni őket, hogy valami egészen más dolog készülődik a Kossuth tér 13–15. szám alatt. A felújított tágas és nagyszabású terület megkívánta, hogy egy hangulatos és színvonalas vendéglátóhellyel gazdagodjon. Ahol nem a turisták csőbe húzása a cél, hanem a minőségi vendéglátás, a múlt felidézése modern megoldásokkal.

Önmagukat „franciás” hangulatúnak aposztrofálják, s a terasz, a színhasználat miatt simán bólintanánk, ám az arculat nekünk inkább a jelenkori Budapest haladó mivoltát, a gasztronómia virágzását idézi, nemzetközi felhanggal. A belsőépítészeti megoldások elég látványosra sikerültek, modern vonalak találkoznak a tonettszékekkel, fekete metrócsempe elegáns lila szövettel. Kedvenceink a lámpák: fodrászbúrára hajazó, régi búvárfelszerelést idéző vagy Y-pohárra hasonlító. Kedves megoldás, hogy sok korabeli fotót találunk a falakon, továbbá hogy a terítékhez tartozó papír alátéteket 13 verzióban gyártották le. Tizenhárom történetet találunk a Kossuth térről és az Elysée múltjáról. A terasz egyszerű, valóban párizsias, s a tér adottságainak köszönhetően szellős, ahol sosem áll a levegő, ezért úgy vélik, egészen október végéig üzemel majd.Konyhafőnökük Fekete Tibor, aki Pesti István mellett a Tantiban sous-chefként dolgozott. Menüjük nincsen túlgondolva, nincs túl sok fogás az étlapon. A fix étlap mellett természetesen találunk minden héten séfajánlatot, mely egy idényszerűbb válogatás, és ebédmenüt is kínálnak (2 fogás 1890 forint). Széles a borválasztékuk, minden fogáshoz szívesen ajánlanak egy-egy tételt.Abszolút kedvencünk a borsókrémleves volt (1400 forint) kecskesajtos tortellinivel és hangosan roppanó cukorborsóval. Kiadós adag, nagyobb, mint egy átlagos bisztrós leves. Jó szívvel ajánlották lecsójukat mangalicacsászárral (2100 forint) – ebben sem kellett csalódnunk, viszont adagként valóban előételnek felel meg. Az érdekes kombinációjú báránycomb csilis lencsével és padlizsánnal (4500 forint) meglepő ízeket hozott össze. A borjúpaprikás (3900 forint) két hét alatt is nagy kedvenccé vált náluk, amin nincs mit csodálkozni, hiszen speclivel, juhtúróhabbal és uborkasalátával érkezik. Szuperül harmonizáltak az ízek, ráadásként az ételt a különböző állagok tették izgalmassá. Szívesen ajánlanánk külföldi ismerősünknek, hogy az imádott pincepörkölt mellett ilyen is lehet egy paprikás.