1985. szeptember 29-én új akcióhős bukkant fel a tévéképernyőkön Amerika-szerte, aki golyók helyett ravaszsággal (és olykor svájci bicskával) fogott ki ellenségein. A címszereplő MacGyver kalandjait bemutató, tudományos leleményességet és egyedi humort ötvöző sorozat minden része a világ más és más tájaira kalauzolta a nézőket; így a dörzsölt szuperkém az első epizódok egyikében Budapestre is ellátogatott. Három évtized után visszatekintve nehéz elképzelni, miért gondoltuk annak idején, hogy ez lenne a tévézés egyik intellektuális csúcsa.

A „MacGyver” harmadik, A budapesti tolvaj című epizódjában minden benne van, ami a sorozatot klasszikussá tette: MacGyver másodpercek alatt kitalált fortélyokkal ártalmatlanítja a rosszfiúkat, robbanószert gyárt a leghétköznapibb eszközökből, és közben persze arra is marad ideje, hogy a marcona hatóságiakat kicselezve megmentsen egy kislányt az egész családjával együtt. És bár az alkotók 1985-ben egy hidegháborús kémsztorihoz keresve sem találhattak volna megfelelőbb helyszínt Budapestnél, ám aki ismeri a várost és a magyar kultúrát, biztos fogja majd a fejét, ha újra megnézi filmet, függetlenül attól, hogy a néhai vasfüggöny melyik oldaláról származik.

Próbálunk olyan finoman fogalmazni, ahogy csak lehet, de A budapesti tolvaj már-már viccesen sértő képet fest a kommunista Magyarországról: a magyarokat együgyű, az oroszokat kiszolgáló embereknek láttatja, a roma karakterekkel kapcsolatban pedig a legdurvább sztereotípiákat jeleníti meg. Ami a külső helyszíneket illeti: bárki, aki látott már akár csak egy képeslapot is Budapestről, azonnal rájön, hogy az itt játszódó felvételek egy teljesen más városban készültek. Ez még könnyen megbocsátható vétség, hiszen az amerikai stábnak esélye sem volt Magyarországon forgatni a hidegháború idején, a durva pontatlanságokkal ábrázolt magyar mindennapok és az elképesztően rasszista szövegek mellett azonban már nehéz szó nélkül elmenni.

Az epizód grandiózus nyitójelenettel kezdődik, amelyben egy arab törzs, egy eltulajdonított ló és egy helikopter is felbukkan, majd a történet a „Buda Parkban” (talán a Városligetben?) folytatódik, ide beszélt meg ugyanis találkozót MacGyver egy orosz kettős ügynökkel, aki egy titkos KGB-információkat rejtő órát akar átadni hősünknek. (Remélhetőleg senki nem haragszik meg, hogy lelőttük a poént, és azért lássuk be, nem valami roppant váratlan fordulatról van szó.) Miközben a főszereplő az orosz ügynököt keresi, Jana, egy helyes kis cigány lány kilopja a zsebéből a svájci bicskáját, majd MacGyver és az orosz kém találkozója után utóbbi is Jana áldozatául esik: a kislány lelép az órával, az orosz KGB-st pedig leleplezi és likvidálja a szovjet titkosszolgálat. Ezután indul be csak igazán az akció: MacGyver a lány nyomába ered, hogy visszaszerezze az értékes órát, versenyt futva a magyar hatóságokkal, és ha ez még mind nem lenne elég, egy kellemetlenkedő orosz parancsnokkal is meggyűlik a baja.

Egy következő jelenetben így szól az orosz nagyfőnök: „Imádom Budapestet – finom az étel, jó a bor, a nők pedig elbűvölőek.” Mintha egy csapnivaló útikönyvből idézne, és ami igazán szomorú, hogy ez még a kisebb ferdítések közé tartozik. A cselekményre most nem is vesztegetnénk több időt, a lényeg, hogy egyik jelenet viccesebb és képtelenebb, mint a másik, például az, amelyikben MacGyver kiszabadítja Jana letartóztatott családját – az viszont, ismerjük el, tényleg szórakoztató, amikor cukorból és sóból próbál bombát gyártani.

Még egyáltalán nincs vége a fejcsóválást előidéző, meglehetősen tapintatlan jeleneteknek: MacGyver betér egy lepukkant kocsmába, hogy megkeresse Reenát, a „lopott holmikkal seftelő” roma nőt, és visszaszerezze az ellopott órát. Ám mielőtt találkozna vele, még gyorsan lerendez egy kocsmai verekedést az ivóban üldögélő, lángoló italokat fogyasztó helyiekkel, bevetve egy marék (ezek szerint) robbanékony őrölt paprikát is – a teljes jelenetet megtalálod

itt.

Reena és Mac párbeszéde tele van durván rasszista megjegyzésekkel, de mégsem ezek az epizód legszánalmasabb jelenete. Ez a cím a részt lezáró autós üldözésnek jár (amit szinte egy az egyben Az olasz munkából nyúltak le): a kis csapat a budapesti (igazából torinói, szintén Az olasz munka mintájára) utcákon száguld közlekedési dugókon és szennyvízcsöveken keresztül, hogy Jana és családja (az órával együtt) biztonságban megérkezhessen Ausztriába.

Úton a határ felé (ami úgy tűnik, épp Budapest mellett található), MacGyver lerobog a „St. Ivan” templom lépcsőin (ez valószínűleg a Szent István-bazilika akar lenni), elsuhan egy sor békésen kávézó ember mellett (aki igazán szemfüles, kiszúrhatja, hogy a magyar zászló színei fejjel lefelé jelennek meg a háttérben), át egy hídon, ami nyilvánvalóan abszolút nem Magyarországon van, és végül eléri Ausztriát anélkül, hogy bárkinek egy haja szála is görbülne.

A sztori természetesen boldog véget ér: MacGyver visszaszerzi az órát, a család megmenekül, a dühöngő orosz ügynök pedig csak annyit tehet, hogy a híd túloldaláról a szökevények után kiabál. Nagyobb klisével nem is zárulhatna az epizód, de ez nem meglepő, elvégre egy 80-as évekbeli amerikai sorozatról beszélünk. Az a legbosszantóbb az egészben, hogy a producerek nyilvánvalóan magyarokat is bevontak a forgatásba, hiszen itt-ott magyar nyelvű feliratok láthatók a jelenetek hátterében, néhány statiszta pedig magyarul is megszólal. Valószínűleg nem lett volna sokkal nagyobb kunszt találni egy Budapestet és a magyar viszonyokat ismerő hidegháborús menekültet, aki segíthetett volna reálisabb képet festeni az országról. Bár a „MacGyver” idővel a világ egyik legnépszerűbb sorozatává nőtte ki magát, három évtized távlatából ez a korai epizódot már kevésbé tűnik lenyűgözőnek. Pedig annak idején mennyire el voltunk ájulva, hogy a főhős laza eleganciával, erőszak nélkül intézte el a rosszfiúkat.

Ha adhatunk egy tanácsot az igazán kemény MacGyver-fanoknak, akik a mai napig rázendítenek a főcímzenére, akárhányszor a svájci bicskájukkal bűvészkednek: talán jobb, ha A budapesti tolvaj megmarad szép gyerekkori emléknek.