Gondolná valaki, hogy egy zugló ház pincéjében egy gördeszka-manufaktúra üzemel? Az ALAP gördeszkalapokat egy deszkás, Takács Levente készíti. A technológiát maga fejlesztette ki, a különös hobbi mellett pedig gördeszkapályákat is épít. A brandet egyelőre csak a „szakmabeliek” ismerik, de a jelenleginél azért jóval több lehetőség van a történetben. Segítettünk deszkát gyártani, és beszélgettünk a hazai deszkáséletről.
A kézműves dolgok, a street food és a szabadulós szobák után a DIY, vagyis a csináld magad mozgalom a legmenőbb dolog. Ezekben a projektekben a fenntarthatóság és a hitelesség jegyében készülnek a tárgyak, és egyébként is sokkal izgalmasabbak, mint bármi, amit boltokban vehetünk. Az ilyen jellegű kezdeményezések a legváratlanabb helyeken bukkannak fel: mi például egy gördeszka-manufaktúrára találtunk egy zuglói panelház pincéjében. A deszkák ALAP néven futnak.
„Nem azért csinálom, mert unatkozom, ez csak így jött" – mondja Takács Levente, miközben precízen válogatja a hámozott furnérlemezeket, amelyekből általában színházi székeket szoktak készíteni. Eredetileg kanadaijuharból kellene lenniük a lapoknak, de nálunk sajnos csak bükkből készülteket forgalmaznak. A kanadai juhar (amely az ország zászlóján is megjelenik) egyébként azért jó, mert kemény és nagyon kopásálló, ami az állandó hideg időnek köszönhető. Ezt az anyagot viszont azért nem rendeli meg, mert ahhoz hajóztatni kellene, vagyis nem támogatná ezzel a fenntarthatófejlődést, neki pedig ez fontos.
„Nem verem nagy dobra, hogy környezettudatosan csinálom a deszkákat. Ez a normális. Ez olyan, mint hogy amikor biotejet veszel, akkor veszel valójában tejet. A többi nem az” – mondja.
„Egyidőben nagyon nehéz volt gördeszkát venni, csak a lap 23 ezer forintba került, így kellett egy alternatív megoldás. Ez régen úgy működött, hogy a törött lapokat csavaroztunk össze, az persze nem volt nagyon praktikus. Ebből egyből következett, hogy akartam tudni, hogyan lehet ilyet normálisan csinálni. Néhány évvel később ez valósággá vált. De mindig szerettem barkácsolni, egyértelmű volt, hogy belekezdek.”
Miután leválogatta mind a hét réteget, a ragasztás fázisa következik: a furnérlemezeknek mind a két oldalára ragasztó kerül, majd ezeket Levente egymásra rakosgatja. Ha ez megvan, akkor egy előre elkészített minta alapján megrajzolja a kivágandó formát, majd ezt egy dekopírfűrész segítségével körbevágja (ezt a nagy cégek körbemarással csinálják). Az izgalmasabb rész ez után kezdődik: a kivágott majdnem-deszka egy présbe kerül, ahol 4 órán keresztül 4 tonnányi erő hat rá. Ennek eredménye, hogy meghajlik úgy, ahogy kell neki. Érdemes a kész lapokat még néhány napig pihentetni, ha el akarjuk kerülni a tekeredést.
Egy deszkalap legyártása 3000 Ft-ba kerül alapanyagszinten, erre persze még rájöhetne a pince bérleti díja, a befektetett munka, a szerszámkopás és a rezsi. Az eladási árban ezek persze nincsenek benne, kivétel a munkaóráért kalkulált 4 ezer forint, így jön ki 7-8 ezerre az ár, amit ugyebár meg kell fejelni a 27%-os forgalmi adóval. Ez így még mindig nagyon baráti, tekintettel arra, hogy bármilyen mintát rá lehet rakni a lapok aljára, és így Levente azzal is órákat eltölt, hogy felapplikáljon egy rosszul átküldött logót, ráadásul az anyagért is maga rohangál. Eddig úgy 300 darabot sikerült eladnia, panasz mindössze 4-5 alkalommal érkezett, ezek a vásárlók viszont ingyen kaptak egy új deszkát, amellyel már meg voltak elégedve.
Saját bevallása szerint egyébként majdnem mindenben benne van, ami a hazai deszkásélettel kapcsolatos: versenyeket szerveznek, zsűrizik, és gördeszkapályákat is építenek. A pályaépítésre azért van szükség, mert itthon nem építenek túl jó parkokat. Ennek nagyon egyszerű az oka: senki nem szeretné vállalni azért a felelősséget, ha valaki összetöri magát az általa épített pályán, a felelősség viszont csak úgy lenne hárítható, ha lenne egy építési szabvány ezekre a pályákra, vagy ha a tervező az aláírásával vállalná a felelősséget a munkájáért. Ez utóbbi ritkán történik meg, szabvány pedig ezekre a pályákra nem létezik, mert az elemek többszörösen íveltek, és építészetileg nem különösebben egyszerűek. Így marad a DIY és az olyan, önkormányzatok által hitelesített parkok, amelyeken semmit nem lehet csinálni.
Hogy mi lesz az ALAP sorsa, azt nem lehet tudni. Levente azt tervezi, hogy most elkezdi a brandépítést azzal, hogy nem vállal majd például pokemonos és egyéb mintákat, csak saját logót, de üzletbe biztosan nem fog kerülni a márka.
„Pont azért maradt meg ennyi ideig a projekt, mert semmi komolyat nem akartam vele elérni. Amit ezzel keresek, azt visszaforgatom a pályaépítésbe, és ez így rendben is van. Nem akarom boltba vinni, mert akkor sokkal drágábban tudnám csak adni őket, és a varázsát is elvesztené az egész.”
Levente külön kérte, hogy írjuk bele a cikkbe: jelenleg nincs barátnője.
