Grandiózus. Leginkább ezzel a szóval lehetne leírni az új Irie Maffia lemezt. Ahogy Dermot is kifejtette, akárcsak a Nagyon jó lesz, ez is nagyívű, stadionokba vagy hatalmas szabadtéri szórakozóhelyekbe kívánkozó számokkal van tele. Szerencsére most sem próbálták magukat pár jól ismert stílusra limitálni, a korai időket megidéző vérbő reggae-n (Johnny No Walker) át a globáltánczenés-dancehallos borítékolható fesztivál-kedvencekig (Whistle And Walk) van itt minden. Ennek ellenére nem esik szét az album, átszövi egy jellegzetesen Iries hangulat – a lendületről nem is beszélve, ami simán átsegíti a hallgatót egy-egy szokatlanabb, kilógóbb megoldáson. Úgy látszik, az Irie Maffia tartja magát a harmadik album címében megígértekhez ugyanis egy szó, mint száz, az új album is nagyon jó lett.
Idén tíz éves a zenekar; mi jut eszedbe először, ha visszagondolsz az eddigi évekre?
Fú, elég sok minden... Volt vagy ötszáz koncert, legalább kétszer körbebuszoztuk a földet, megittunk harmincötezer sört meg vagy ezer üveg pálinkát.... és szerintem majd millió ember volt ott ezeken a bulikon, Volt hogy harmincan, de olyan is hogy tizenötezren. Szóval jó volt, na.
Mit mondanál, miben más a negyedik nagylemez az eddigi háromhoz képest? Mennyire volt bennetek egy vissza-a-gyökerekhez érzés?
Ez a lemez egyben folytatása a Nagyon Jó Lesz-en elkezdett hangzásnak, de közben próbáltunk visszanyúlni egy kicsit a korábbi dolgainkhoz is, így ez egy keveréke az eddigi dolgoknak, amiket csináltunk. Próbáltunk nem teljesen retrospektív lemezt csinálni de attól is óvakodtunk, hogy nagyon előreszaladjunk, mint pl. a Nagyon Jó Lesz, mert az olyan hangzásokkal operált, ami még a mai napig nem terjedt el itthon.
Az új albumon nincs egyetlen vendégelőadó sem, ellenben mind a négy MC-teknek van egy-egy önálló száma. Honnan jött ez az ötlet?
Mindig is jellemző volt, hogy az MC-k hoztak egy-egy szóló jellegű számot a crew dalok mellé, ez most is így lett, de például Columbo dalában van egy Kemon verse, Sena pedig mind a Pisti mind a Kemon dalában vokálozik, szóval azért ezek sem teljesen magányos számok. Úgy gondoltuk, vagyunk tizenketten, elég lesz ennyi ember a lemezre.
Rap, reggae, soca, moombahton, twerk, pop – ahogy a Facebookoton ti is kiemeltétek, rengeteg stílus köthető az Irie Maffiához. Mennyire reagáltok a nemzetközi zenei trendekre? Ez a fajta stílusbeli sokszínűség könnyebbé vagy nehezebbé teszi, hogy összerakjatok egy albumot?
Hát kicsit kevésbé, mint néha szeretnénk. Az van, hogy itthon még mindig kevésbé terjednek ezek a bizonyos trendek, valamint tőlünk a rajongók sokszor olyasmit várnak el, ami minket öt-tíz éve mozgatott, így figyelnünk kell, rá hogy ne boruljunk el teljesen ezekben a dolgokban. Persze azért csempészünk elemeket a legfrissebb zenei stílusokból az Irie-ba is, de ezeket azért kicsit legömbölyítve, az itthoni ízlésnek megfelelően tálaljuk. Egyéb más projektjeinkben inkább előtérben vannak ezek. Eléggé megnehezíti, mert össze kell hoznunk ezt a sokféleséget mégis valami egységgé, de mi tizenketten tizenkétféle irányt képviselünk, nem vagyunk képesek egy kaptafára dolgozni. Tudjuk, hogy egy bevált recept sokaknak bejött, és tartják magukat a jól megszokott stílusukhoz, de nekünk ez nem megy...
Mesélj a M3nsa-val közös projektedről, a RedRedről!
M3NSA régi haverom, 2010 óta dolgozunk együtt, akkor csináltuk a FOKN DUNAQUEST IN BUDAPEST cimű lemezt amit a Wanlovval közös Fokn Bois nevű formációjával vettünk fel. Azóta sokat dolgoztunk együtt és úgy találtuk, ez egy működő dolog, miért ne csinálnánk egy közös projectet. Ideköltözött és elkezdtük nyomni a RedRed-et. Ha lecseng a nagy 10 éves Maffia-láz, akkor kicsit több időm lesz erre a projektre is.
Hogyan jellemeznéd a ghánai zenei színteret? Mi volt, ami megfogott benne?
Én világéletemben a fekete zenét szerettem ,sok évig dolgoztam reggae DJ-ként, így adott volt hogy a Sena által elém tárt ghánai világ csak is lenyűgözhet. Így is lett. A színtér kicsit furcsa, felemás. A hetvenes években virágzó élőzenés highlife kultúra eléggé elsorvadt és az amerikai hiphop-ot mintázó hiplife váltotta fel. Ez a fő csapás a helyi rnb és rap,. valamint az utóbbi időben ennek a táncosabb verziója az azonto. Mi a RedReddel egy kicsit az elektronikus zenei vonalat szeretnénk jobban belevinni a ghánai köztudatba és a partykultúrát meghonosítani.
Az Easy As One Two Three című dalotok lett az idei Sziget fesztivál himnusza. Mesélj, hogyan készült és milyen fesztiválos élmények inspirálták?
Nagyon örültünk a megkeresésnek, és boldogan vállaltuk a dolgot. A Sziget mottója a szabadság, és az ehhez kapcsolódó életérzés, így adott volt, hogy ezt a szabadság-motívumot fogjuk körbejárni a dalba; igyekeztünk valamilyen nagyszabású, de mégis könnyed hangzást létrehozni és ez szerintem sikerült is. A dal elég sok fázison ment át. Sena és én kezdtünk bele, s míg mi Ghánában voltunk, Gáspár és Columbo formálták át a dalt ebbe a végleges verziójába.
A klipben már felbukkan a zászló, amely az idei színpadi arculatotokat jellemzi. Honnan jött ez az ötlet?
Ez is Ghánából. Évekkel ezelőtt voltunk egy reggae buliban ahol hatalmas zászlókat lengettek és nagyon jól nézett ki. Sena azóta mondogatja, hogy a zászlók azok kellenének. Most e köré építettük fel az egész arculatot.
Mit várhat a közönség az április 30-i lemezbemutató koncerten?
Egy jó hosszú koncertet! 2 órás műsorral készülünk ami felöleli a korábbi ismertebb dalainkat és az egész új lemezanyagot is. Valamint rengeteg zászlólengetésre!A zenekar új albuma teljes egészében meghallgatható a fentebbi YouTube linken. A lemezbemutató koncert április harmincadikán lesz a Budapest Parkban.
