Korcsolyapálya és PostapalotaA mai Széll Kálmán tér környékén a 19. század második felében még agyagbánya működött, majd ennek területén egy kis tó alakult ki, amelyet telente korcsolyázásra használtak. A 20. század elején egy valódi sportközpont jött itt létre, a tó mellett csarnok és teniszpálya is létesült. Az első világháborút követő évtized közepén készült el Sándy Gyula építész tervei szerint a tér képét máig meghatározó Postapalota mértéktartó, téglasávokkal díszített épülete. A palota sarkának jellegzetes, kör alakú tornyának gyakorlati funkciója is volt: ez a kis építmény rejtette magában a felvonó gépházát. Sajnos az épület 2008 óta üresen áll; reméljük, hogy a tér felújításával ez is megváltozik.
De ne szaladjunk ennyire előre: viszonylag kevesen tudják, hogy a valójában név nélküli terület sokáig a Gödör névre hallgatott, majd a Postapalota megépítése után, 1929-ben nevezték el az ország egykori miniszterelnöke után Széll Kálmán térnek. Nagyjából egy évtized múlva indult meg a forgalmi csomópont kiépítése, az 1951-ben Moszkva térre átkeresztelt terület azóta Buda egyik legforgalmasabb helye.Kalef. Hogy mi?1972-re készült el az új vonalhoz kapcsolódóan a metró legyező alakú épülete. Ezekben az évtizedekben a tér közkeletű neve Kalef, ami a Kálmán továbbgondolásából született. A becenévhez egy fogalom is kapcsolódott: a kalefozás nagyjából azt jelentette, hogy a téren lógni és találkozni "az óra alatt". Török Ferenc Moszkva tér című kultfilmje nagyjából ennek az időszaknak állít emléket: a film szereplői - és nagyjából a jelenlegi 50-es korosztály - a térre járt bandázni és megszerezni a legtutibb házibulik címét.
A 2011-ben ismét régi nevét visszakapott tér, nem is annyira leplezetten, gyakorlatilag "emberpiacként" működött. Nem volt olyan építőipari szakterület, amihez nem lehetett itt munkást találni, de az olcsón alkalmazott munkaerő - ahogy számos forrás egybehangzóan állítja - gyakran távozott az otthagyott építőanyaggal vagy más mozdíthatóval. Oké, tudjuk, az olcsó általában drágább...
Jó munkához idő kellA rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized, a felújítás folyamatos ígérgetésénél eközben pedig csak a "világvárost építünk" című szlogen volt szánalmasabb. Tavaly már úgy tűnt, hogy lassan elkezdődhet az építkezés, de az egyik pályázó megtámadta a közbeszerzés végeredményét, így az első "kapavágás" idén történt meg. De a lényeg, hogy megtörtént.
A rekonstrukció eredményeképp - melynek részleteiről a BKK oldalán tájékozódhatunk - a térről eltűnnek a feleslegessé vált bódék, villamossínek és egyéb, háborús kelléknek is beillő térelemek, az Építész Stúdió Kft., a Lépték-Terv Kft.
és a Főmterv együttműködésében megtervezett tér arculata ezáltal sokkal egységesebbé válik.
A jövőben csökken a buszparkolók nagysága, ezzel párhuzamosan nő a zöldfelületek aránya: összesen 44, rosszabb állapotban lévő fa kivágását és 179 új fa ültetését tervezik. A csúszásmentes felületekkel ellátott burkolt felületek mellett néhány kisebb árnyas, ligetszerű rész jellemzi majd az új teret.
Ahogy a látványterveken is látszik, a téren új üzletek és kávézók nyílhatnak, ezekhez több helyen teraszokat is terveztek, valamint megépül egy napozásra is alkalmas, lépcsővel és zöld tetővel ellátott építmény is, amelyben a BKK új ügyfélszolgálata kap helyet.
A részben fedett peronokról elérhetőek lesznek a digitális járatinformációk, avagy kevésbé bonyolultan: a FUTÁR kijelzői.
A metró legyezőszerű épülete és a legendás óra, modernizált formában bár, de megmarad. Az akadálymentes megközelítéshez a Várfok utcai mozgólépcső és liftek járulnak hozzá, a Vérmező utcai rézsű tövében pedig MOL Bubi-állomás és bicikliút kerül, így a jövőben remélhetőleg nem akciófilmbe illő vagy a Tour de France hegyi szakaszaihoz hasonló mutatványokat kell végrehajtani a téren történő átvágásához. Az átépítés után áthalad itt a budai fonódó villamos és a tér képessé válik a fogaskerekű tervezett új végállomásának fogadására. A gyalogosokat éjszaka a burkolatba rejtett LED-világítás vezeti, ami a látványtervek alapján egyszerű, de mégis elegáns megoldást jelent.
A felújítás, ahogy erre most nagyjából minden második városlakó rácsodálkozik, kellemetlenségekkel jár; de ez mindaddig így lesz, amíg valaki fel nem találja a 3D-nyomtatott instant városfelújítókittet. (Ha már van ilyen vagy épp dolgozik rajta egy tudós, akkor bocs, hogy lelőttük az ötletet.) Ki kell várni a végét, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a tér mind funkcionálisan, mind városképileg a jelenleginél nagyságrendekkel használhatóbb, esztétikusabb és pezsgőbb lesz. Mi várjuk.
